2013. február 6., szerda

A baromság 5000 árnyalata

Győzködöm magam kb. fél éve hogy blogoljak egy konkrét könyvről. Hát eldöntöttem, és most itt van:

A szürke 50 árnyalata. Igen, bevallom töredelmesen, olvastam, sőt, a második és harmadik részt is. Bőszen állitom sok millió nőtársammal egyetemben, hogy rengeteg kellemes percet szerzett a könyv, és mindenképpen el KELL mindenkinek olvasni.
Csak valószinűleg messze sem úgy értem, ahogy a fennebb emlitett nőtársak nagyrésze. Azért kell ezt a regénynek nem nevezhető valamit elolvasni, mert másképp lemaradsz jónéhány blogger és iró eszméletlenül röhelyes különvéleményéről. Nem, nem Soma mamagésára értem, és hadd ne kezdjem, hogy mi a franc az a mamagésa, mert az már másik agybaj.

Miután kötelességnek éreztem, hogy elolvassam a könyvet (mégis csak bestseller, ami Harry Pottert is túlszárnyalta eladott példányszámban) végig is szaladtam rajta elég gyorsan, meg is lett a véleményem, aztán három hónapig semmi. Aztán ráakadtam egy blogra E.L. James mesterművéről, amin három napig - nem túlzok, picit sem - nyeritettem. Csorgott a szememből a könny és végigröhögtem 72 órát. Aztán még egy blogot. És még egyet.

Száz szónak is egy a vége, nekem is vannak-voltak akkor képek, amik beugrottak olvasás közben...ezt meg kell osztani,  az emberiség érdekében. Ha még nem olvastad ezt az istenadta csodát, kérlek töltsd le, izé, vedd meg diszkötésben mint én is tettem, és olvasd velem fejezetről fejezetre. Ennyit nem kacagtál életedben, ezt garantálom. 

1 megjegyzés:

  1. Ó de jót kacagtam az utolsó mondatodon. Tudom, hogy mindenki olvasta már, én még nem jutottam el oda, hogy megvegyem díszkiadásban, de ha te is ajánlod, akkor mindjárt meg is rendelem... a bookline-ról. ;)

    VálaszTörlés