2013. február 24., vasárnap

Válás

Mostanában valahogz egzre többet találkozok cikkekben, interneten, tévében a válással kapcsolatos témákkal. Egyrészt rákerestem, mert nagybátyámék válnak, és természetesen mindkét család a sajátja pártján van.

Ma érdekes részt láttam egy valóságshowból, dobozok pakolása közben. A cime "Sister wives" vagyis nővér-feleségek. Egy amerikai poligámiában élő család mindennapjairól szól, bemutatva a férjet, a 17 gyereket és a négy feleséget. Egyáltalán nem értek egyet ezen vallás hitével, minthogy Isten eredetileg is ezt tervezte: Ádám mellé nem Évát, Edinát meg Marikát teremtette, és a többnejűség is csak "eltűrt" szokás lett időszámitásunk előtt. Ennek ellenére nagyon érdekes látni egy ilyen kapcsolat dinamikáját, és örülök, hogy bemutatják nekünk egyáltalán nem szájbarágós módon. Tiszetelem benne, hogy se nem promoválja, se nem itéli el a szokást, még burkoltan sem.

Második: ma volt a sógórnőm első találkozása egy leendő férjjelölttel. Erről majd hosszabban később, mert van mit mondjak bőven. A lényeg az, hogy nem várnak sokat, a 21-22 éves lánynak lassan-lassan férjet keresnek, ha már maga nem talált. Az első találka a két család között zajlik, és ahogy gondoltam is, hogy lesy, a fiatalok néhány apró válasz kivételével meg sem szólalnak. Megengedik pedig, sőt bátoritják, hogy kérdezzenek, beszéljenek egymással, de ki tud ilyet vezényszóra egy csapat idegen előtt, aki minden mozdulatodat figyeli? Szóval marad az első benyomás szerint a külső és amit a szülők elregélnek csemetéjükről. Attól kérdem, akinek gyermeke van: ha ezen múlna a jövője, te vajon a jó vagy a rossz oldalát mutatnád be?  Kicsit hallgatagon ültem ma a monitor előtt tehát, amikor sőgornőm a lelkesedés legkisebb jelét sem mutatta a fiú irányában, mert , és most idézem "alacsony(170 alatti) és egyáltalán nem tetszik". természetesen az ő döntése, ha nem akar többet találkozni velük, nem kötelezik. (erről is majd később). Lesz másik. Akivel ugyanezek alapján fognak találkozni. Aztán ha randira jut a sor, majd találkozgatnak kéthetente két hónapig, ami után azért a szülők valőszinűleg valamiféle választ remélnek tőlük. El tudod képzelni, hogy párt választassz, az alapján, hogz
  • jól néz ki
  • magas
  • a családjaitok szerint összeilletek
  • szimpatikus elsőre
  • kellemesen telik az első 6 óra, amit vele töltessz
Mindezek mellett, háromdimenziós világunkban mindennek fét fele van, még a leglaposabb dolgoknak is. Indiában az biztos, hogy a házasságot, mint intézményt, becsülik. A személyi boldogság keresése nem lényeg messze sem annyira, mint a családi kapocs és összetartozás-érzés. Azt hiszem, ezért is van Indiában a világon egyik legalacsonyabb válási ráta: egy ezrelék. Igen, az pontosan 0.1 %, nálunk kb. négyszázszor kisebb. Ez SAJNOS nem teszi ki a fizikailag és mentálisan bántalmazottak negyedét sem.

És most nézz egy európai országra, ahol a gyors válás nem is nagy ügy, és a kétszer-háromszor házasodott emberek száma fokozatosan nő. Mi vagyunk a ló másik oldala, ahol a kék madár utáni vágy messze-messze megelőzi a házastársi örök hűséget. 

Nem mondom, hogy a házasság könnyű, de azt sem, hogy állandó tortúra. Igenis érték, és szerintem a megoldás valahol középen van, ahol fejjel-szivvel döntünk a párunk mellett, és a nagyon nehéz időkben is kitartunk, mert megigértük. Tudod, ha csöpög a tető nézhetsz új ház után rögvest, de nem biztos, hogy abban meg nincs más baj, vagy nem lesz más baj. (De ezen oldal védelmében: ha a párod bántalmaz téged, vagy a gyerekeket szó szerint még a Fennvaló sem kivánja, hogy vele maradj.)

1 megjegyzés:

  1. Jajj, Réka, annyit gondolkodom én magam is a válás fogalmán, rég készülök egy ilyen bejegyzésre, mert ezt látom magam körül, hogy miközben egyesek (a legtöbben) még nem is mentek férjhez, mások már el is váltak. Volt-nincs. Néha olyan rettenetesen nehéz. De legtöbbször pont a hovatartozás miatt jó. Szerinted csak a bántalmazás alapos ok a válásra?

    VálaszTörlés