Top öt dolog - 2 hónapos edisön

Eddig ez alatt a két hónap alatt pár dolog van, ami életmentő, mert volt azért hogy úgy éreztem menten falnak megyek, és feldobom a rózsaszin tappancsaimat.

Mivel kiscápa éppen bealudt, van kemény 10 percem, hogy irjak, igy ez rövid lesz és velős. Utólagosan csak 3 percem volt, igy inkább darabokban irok.

1. A szoptatás, és ez is megér egy külön misét.
2. A hordozókendőm, mind a kettő, de főleg a rugalmas hordozókendő hibrid, amit mindenkinek nagyon meleg szivvel ajánlok. 
   

Van egy gyönyörű szövött kendőm is, de ha kezdő az ember, az újszülött meg ugye annyira tónusos, mint a régi oszim borsófőzeléke, a gyerek egyébként is szenvedélyesen tiltakozik minden megszoritás ellen, na, akkor nem egyszerű kendőzést tanulni. A youtubeon egyébként is minden baba simán kendőszakértő már és ha nem aludt előtte, hát azonnal elalszik utána... tehát szerezz egy ilyesmit be, és miután a kicsi 5 percet hadakozott, lekaparta a dekoltázsodat és visitott mint a szúrt malac - na, akkor elhallgat, hozzádbújik, édesdeden alszik két órát és te királynak érzed magad, mert megnyugtattad a csecsszopót, te egyedül, és még talán be is tettél egy mosást és megnéztél egy filmet... luxus, na. (Mint a rugalmas kendőkkel általában, ezt sem fogja az ember nehéz gyereknél használni, igy drágábban jössz ki, mert csak meg kell vedd azt a kendőt vagy egyéb hordozóeszközt de valamit valamiért. )

3. A bebugyolálás. Nerm tom, mások gyereke hogy alszik el, az enyém csápol, mint állat, és kétpercenként felébred tőle. Nem ritka, hogy alaposan szemen, arcon vagy szimplán fejbevágja magát. Nappal tehát bugyoláltuk szimpla babaágy lepedőbe, és aztán behúztam egy kispárnahuzatba, hogy biztonságos legyen és ne dolgozza le. :) Anyuka szerint úgy néz ki benne, mint egy fehér töltöttkáposzta. :) Remekül használt. Éjszakára maradt a nagymamám régi, ujjnélküli hálózsákja. Most már nem éppen egészséges bugyolálni, a hálózsák meg hóttmeleg, ezért beszereztem sok tanakodás után ezen a hétfőn egy Puckababy mini hálózsákot 3-6 hónaposoknak. Az addig 2 órája álmosan orditó csecsemőm azonnal ellágyult, és 1,5 órát aludt a kiságyában! Tiz percnyi tömény hitetlenkedés és csöndes cigánykerék után tudtam egy kicsit olvasni. Igazi könyvet, nem csak azokat, amiben pontokba szedve gyereknevelési tippek állnak. Azóta éjjel csend van, és 4,5 órát alszik egyhuzamban. Hurrá!

4. A Gripe water. Akinek nem jön be az Espumisan csepp. Sanjay egy különösen nehéz éjszaka után a második héten 2 órát vezetett, hogy kapjon délután egy üveggel egyik kollegájától, és azóta nem váltunk meg tőle. A viztől, nem a kollegától. Napi 3 kiskanál csodákat művel - alul is, felül is, ha értitek mire gondolok. :)

5. Két doboz Xanax. Csak vicceltem. Három. De most komolyan, ami nagyon segitett az az volt, hogy Apum és Orsi barátnőm is eljött. Apuka itt volt 2 hétig, ami alatt Sanjay tudott éjszaka aludni, én meg nagyrészt csak pelenkázni és szoptatni kellett felkeljek és néha délután kidőltem fél órára. A babát három ember el tudja úgy látni, hogy mindenkinek marad ideje olyasmikre, mint zuhanyzás, több-kevesebb alvás, és esetleg még egy pár oldalnyi könyv olvasása, kétszer egy héten. Orsival detto. 

Szülés 1. rész

Tegnap volt Hollandiában anyák napja, és rájöttem, hogy kerek 8 hete semmit sem irtam. Utoljára tehénnek néztem ki, óriási pocakkal. Hát, az is eltelt. megszületett kicsi Dani és most végre rajtam lógva elkezdhetem leirni mi minden történt. Figyelem: grafikus lesz :)) ja, és ha valaki nem tudná még, gyerektéren "hülye hippi" vagyok. Ez van.

Először is leirnám magát a szülést, valszeg több részletben. Engem mindig is érdekelt mások szüléstörténete, minél részletesebb, annál jobban, ezért veszem a narcisztikus fáradtságot. ez igy nem is teljesen igaz: inkább az van, hogy a barátaim szinte mind több óra repülőutra vannak tőlem, és őszintén nagyon kikivánkozik belőlem a sztori. Én igy dolgozom fel.

Március 15-én letelt a 40 hét, és estefele kicsit aggódva gondoltam arra, hogy most aztán mindenki cseszegetni fog, mikor inditják be. Apum már hamarabb is érdeklődött, mikor lesz már meg a baba, és most már akár be is indithatnák, mert majdnem ott vagyunk. Én meg a császár nagyobb esélye miatt azt semmiképpen sem akartam - háhá mondhatná most valaki - micsoda irónia, de erről majd később. Másnapra, hétfőre virradó éjjel háromkor felébredtem, ami nem volt különös. Ami igen, az az, hogy mintha görcsölt volna a hasam. Aztán csökkent, aztán megint nőtt az intenzitása, kb hárompercenként. Ez még nem AZ! - gondolám naivan.

Háttérinformáció: informálódva könyvekből előkészültem mindenféle időpazarló technikával az első pár vajúdős órára, amikor 15, 10, 8 és hasonló percenként jön egy kontrakció. Megvolt előre az Elfújta a szél film, ropogtatnivalók és a nővéreknek szánt muffinalapanyag, amit majd megsütök illetve bőröndbe bedobandó cucc. Ezzel eltelik jó 6 óra, fel vagyok készülve.

Felébresztem Sanjay-t, mérje az időt, hátha mégis arról van szó: 3/4 percenként, egy perces összehúzódás. A harmadik ilyen után mondom neki, hogy ejsze szülök, ő meg aranyosan megjegyzi, hogy akkor ő most alszik még egy órát. Sőt, az én anyám! Hozza azonnal a telefont, dúlát felhivni, mert a bába utasitásai szerint egy óra után hivjam, öt perces fájásokkal, de olyan nem is volt, most mi legyen. Hivom a dúlánkat, félreérti, háromszor kérdez rá és még úgy sem hiszi, hogy tényleg most kezdtük és igy. A bába-doki detto, mondja, hogy azért kijön. Ez már négy fele volt, én beszöktem valamikor a kádba és próbálgatom a hipnobébi stratégiákat. Ötkor érkezik a diszkiséret, három centinél vagyok - nem akartam belső vizsgálatot eredetileg, de ott akkor tudni akartuk mindannyian, mi újság van, akkor már két órája hárompercesekkel. Próbálja a dúla ajánlani a szülőszéket, TENS masinát, masszázst, és a hipnobébi felvételek bevetését, de annyira nem akartam semmit, hogy az már fájt, csak annyit szólok, hogy hagyjanak békén és ne érjen hozzám senki, semmi. Előreugrok, de el kell mondanom, hogy minden után és alatt is szerintem nagyon intenzivek voltak a fájások, de nem fájt borzasztóan sosem, inkább bosszantó volt, hogy az igéret szerinti fájdalommentes szünetek nem léteztek, csak kevésbé fát a kontrakciók közt, nem volt igazán hullámjellege az egésznek. Annak ellenére, hogy nem hallgattam a hipnofelvételeket és tudatosan nem lazitottam, nagyon jól ment minden, nem feszitettem meg magam és az egész szülés alatt valami lebegő-hipnotikus állapotban voltam. Ez ment tovább kilencig, amikor megérkezett a fotós (dúlánk ismerőse, ingyen, portfolio kiépités céljából kérte, hogy fotózhassan - remek döntés volt, hogy beleegyeztünk). És innen jöttek a képek, a bába-doki aludt a kanapén, a dúla és Sanjay felváltva győzködtek, hogy egyek és igyak meg pihentek. Nekem az idő tizszer gyorsabban járt, csak repültek az órak, amig 11 kor azt ajanlotta mindenki, hogy most már közel vagyunk, és mehetünk a kórházba. A kocsiban nagyon szar volt, azt meghagyom, és a parkolóban is. Most már az zavar, hogy nem erősködött senki, hogy öltözzek fel: amugy pizsamásan, kócosan mentem be, mert akkor nagyon hidegen hagyott, most meg kicsit szégyellem, hogy néztem ki. Akkor már kb 8 órája vajúdtam intenzivel, talán ez mentesit a felelősség alól. És most a képek, mert folytatás később következik.