Tegnapi szösszenet

Este fél hatkor becsönget egy iparos, hogy ő a krumplitermelő. Majdnem kibukott belőlem, hogy "jó neked, és akkor?" de türtőztettem magam, hadd mondja már el a mondanivalóját.

Erre nagy mosollyal megkérdezi, hogy boldoggá tehet-e minket egy zsák krumplival. Erre azért nem válaszoltam rögtön, mert nem akartam azért szemberöhögni, és elmondani, hogy ha krumplit árulnék én azért máshogy fogalmaznék, de hát ő tudja...

És akkor, ami igazán boldoggá tett, és nem krumpli volt: megkérdezte, hogy esetleg itthon vannak-e a szüleim. :)) Hogy foglaljam össze: hat hónapos terhesen, 28 éves fejjel kiskorúnak néznek. :) Most vagy nagyon fiatalos vagyok, és a szomorú tini terhesstatisztikát rontom vagy egyszerűen még csak ducinak nézek ki előlről és rossz a szeme a termelőnek. Vagy lehet túl jól működik a szemránckrémem? :)

Kiakadós, sok ok nélkül

Úgy terveztem még anno, hogy majd ha babát várunk (véletlenül elnyomtam a gombokat és babát verünk lett belőle... jól kezdődik, mi?) akkor lesz nyugodt szabadidőm, ülök a kanapén egy nyugodt kutyával előttem, horgolgatok, mesélek kisbabnak, és nem csak meleg étellel, de fincsi tésztával várom haza oldalbordadonort. Ehelyett dolgozom MINDEN hétköznap este 9-fél tizig, akkor még gyorsan vasalok, pakolok vajkrémes szendvicset - pedig mennyire utáltam, hogy anyukám nekem szinte mindig vajas kenyeret rakott, halálra untam már - és lóhalálában megyek aludni. A ház fut, a listának sosincsen vége, és a nap elején már küldök mindenkit melegebb helyekre: ha tehet róla, ha nem.

Egyrészt felvállaltam egy csomó mindent, a milyen-jó-lesz-kis-extra-a-babacuccoknak alapon. Főleg mert Sanjay munkája amúgy is kemény. Aztán nem tudok nemet parancsolni az áradatnak: kiadtam az emailemet a kurzusos 25 embernek - sűrgős esetekben jól jön, irhatnak oda. Azt nem gondoltam, hogy kapok majd hetente 5 emailt, amiben még csak nem is szépen kérnek ezt-azt (küldjem már el a válaszokat előre, mert szerdán nem tud jönni, vagy egy videót valamiről, vagy egy hangoskönyvet), és volt olyan, aki 24 óra leforgása alatt kétszer rám irt, hogy miért nem küldtem még el??? 1. Ez szivesség kategóriába megy 2. várjon rá legalabb 2-3 napot, mert még van 25 ember, plusz a saját bajom, és nem hal meg senki közben. Tényleg nagyon szeretem a klienseimet, de olyan rosszul esik most, ha valaki nem fizet hetekig-hónapokig, és nekem meg jönnek a számlák, vehetjük el abból, amit félretenni gondoltunk: akkor hol is segitség a plusz munka? OK, ne panaszkodjak, mert nincs nagy baj, csak az agyamra megy minden mostanában, és nem szeretnék permanens sárkánnyá változni.

Tudom, nagyon kiakadós ez a bejegyzés, de szeretném már nyugodtan élvezni a terhességet egy kicsit, és jó lenne Sanjayal találkozni hosszabb periódusokra is, mint egy gyors vacsora, arról ne is beszéljünk, hogy mennyire szégyellem, de a barátnős beszélgetések általában azzal érnek véget, hogy nekem kell megint szaladnom valahova.
Azért csak horgoltam valamit az elmúlt hónapban, majdnem kész, és gyönyörű lett - szerintem. :) Hétvégén, ha meglesznek a gombok is hozzá, lesz nagy fotozkodás. És bekeményitek munkaügyileg: akinek tetszik, jó, mások meg mehetnek máshová!