Ha igy folytatom, mire a gyerek megérkezik le is irtam az elso 12-15 hetet. :)
Hol is tartottunk? Ja, ott, hogy megkaptam a "kiskönyvecskémet", ami egy összehajtott nyomtatott oldal, és bele van irva minden, amit a bába bácsi megkérdezett. Aranyosan ők rendeznek mindent, nem kell még külön vizelet és véradáshoz átcammogni a központba. Igaz, ezt nem mondta előre, igy én véletlenül éhgyomorra mentem, ami szurival kombinálva egy ügyes rosszullétet eredményezett.
Ultrahangon megint láttuk a picit, most már van minden alkatrésze, és az elején integetett meg rugdosott is. Aztán elaludt talán, de a mérésekhez még poziciót kellett volna váltson és bökdösve lett. Ez a gyerek sem lesz adoptált, mert azon nyomban hátat forditott nekünk, ő sem egy igazi pacsirta tipus. :) Lehet be is mutatott, de azt már nem láttuk. A képek alapján mesélem anyuméknak, hogy apum krumpliorrát örökli majd, mire leintettek, hogy áááá, változik az még. Na, múlt héten, amikor megláttak a képeket személyesen is, változott a vélemény. Lesz itt egy nagy orr. Ez van, ha Dezsoke is lesz, csak a mienk. :)
Gyanus pillantások kisérnek rendszeresen, mert látszik már a poci, de még nem nyilvánvaló. Vagyis talán nekem igen. Megvettem otthon turkálóból vagy 5-6 terhesfelszerelést, és most már legalább kényelmesen vagyok, mert a rendes nadrágaim nem záródnak, és ülni meg végképp nem tudok bennük. Meglepődtem mennyi szép, csinos ruhát találtam, nem csak mumukat. Hurrá, második trimeszter.
És a nap fénypontja, ami nem gondoltam, hogy eljön még pár hónapig. Voltunk őszi vásáron, helyin természetesen, amit ezentúl magunk között becézzünk csak "Bivalybasznádi oktoberfeszt"-nek. Mindenki kihordja, amije van, és láttunk egy csomó vagány dolgot, pl. egy afrikai nő hajat font szines szalagokkal, meg egyebek. Meg is láttam egy sátort perui dolgokkal, és ott függtek a kézi készitésű csodaszép, lámás babakabátkák. Mivel olyan olcsón volt, amilyenen max egy rugdalózót lehet rendes üzletből kapni be is vásároltunk két uniszex kabátot. Nagyon örültem neki, hivom a szüleimet este lelkesen, hogy meg kell nézniük mennyire cukik ezek a holmik. Erre azt ott lévő vendég - nekem gyakorlatilag ismerős - beleüvölt a beszélgetésbe, hogy "azt nem szabaaaad, majd csak szülés után szabad vásárolni, mert mi már annyi tragédiáról hallottunk". Se köpni, se nyelni. Semmi köze hozzá, és amúgy is, nem gratulálokkal szoktak reagálni egy babahirre? A nyelvemen volt, hogy ja, tudta, hogy a 6 éves fiát is elütheti az autó, iskolatáskát ne vegyenek még azért. Nem tudom, honnan veszi, hogy egy várandós nem izgul magától is, minden hónapban: először vetélés, aztán koraszüles, aztán halvaszületés, aztán szülés körüli komplikációt, sőt csecsemőhalál... semmi sem biztos soha. Én nem hiszem, hogy bevonzzuk a bajt, az igy is ugy is megtörténik, a stressz nem segit. Bőven elég, hogy anyukám is babonás, és szerinte sem szabad vásárolni a 9, hónapig, szerintem meg a 28-30, hétre a nagyja legyen kész, hátha nagyon fáradt leszek, pihennem kell vagy egyszerűen csak meg szeretek mindent előre elrendezni. Nem szivem joga?
Pedig előre eldöntöttem, hogy egyszerűen nem hagyom magam negativakkal ostromolni. Van erre egy jó blúzom, szerintem gyakrabban kellene viseljem... Azt irja rajta, hogy "Why dont you go and (szines vonalkák diszitésképpen) yourself".
Hol is tartottunk? Ja, ott, hogy megkaptam a "kiskönyvecskémet", ami egy összehajtott nyomtatott oldal, és bele van irva minden, amit a bába bácsi megkérdezett. Aranyosan ők rendeznek mindent, nem kell még külön vizelet és véradáshoz átcammogni a központba. Igaz, ezt nem mondta előre, igy én véletlenül éhgyomorra mentem, ami szurival kombinálva egy ügyes rosszullétet eredményezett.
Ultrahangon megint láttuk a picit, most már van minden alkatrésze, és az elején integetett meg rugdosott is. Aztán elaludt talán, de a mérésekhez még poziciót kellett volna váltson és bökdösve lett. Ez a gyerek sem lesz adoptált, mert azon nyomban hátat forditott nekünk, ő sem egy igazi pacsirta tipus. :) Lehet be is mutatott, de azt már nem láttuk. A képek alapján mesélem anyuméknak, hogy apum krumpliorrát örökli majd, mire leintettek, hogy áááá, változik az még. Na, múlt héten, amikor megláttak a képeket személyesen is, változott a vélemény. Lesz itt egy nagy orr. Ez van, ha Dezsoke is lesz, csak a mienk. :)
Gyanus pillantások kisérnek rendszeresen, mert látszik már a poci, de még nem nyilvánvaló. Vagyis talán nekem igen. Megvettem otthon turkálóból vagy 5-6 terhesfelszerelést, és most már legalább kényelmesen vagyok, mert a rendes nadrágaim nem záródnak, és ülni meg végképp nem tudok bennük. Meglepődtem mennyi szép, csinos ruhát találtam, nem csak mumukat. Hurrá, második trimeszter.
És a nap fénypontja, ami nem gondoltam, hogy eljön még pár hónapig. Voltunk őszi vásáron, helyin természetesen, amit ezentúl magunk között becézzünk csak "Bivalybasznádi oktoberfeszt"-nek. Mindenki kihordja, amije van, és láttunk egy csomó vagány dolgot, pl. egy afrikai nő hajat font szines szalagokkal, meg egyebek. Meg is láttam egy sátort perui dolgokkal, és ott függtek a kézi készitésű csodaszép, lámás babakabátkák. Mivel olyan olcsón volt, amilyenen max egy rugdalózót lehet rendes üzletből kapni be is vásároltunk két uniszex kabátot. Nagyon örültem neki, hivom a szüleimet este lelkesen, hogy meg kell nézniük mennyire cukik ezek a holmik. Erre azt ott lévő vendég - nekem gyakorlatilag ismerős - beleüvölt a beszélgetésbe, hogy "azt nem szabaaaad, majd csak szülés után szabad vásárolni, mert mi már annyi tragédiáról hallottunk". Se köpni, se nyelni. Semmi köze hozzá, és amúgy is, nem gratulálokkal szoktak reagálni egy babahirre? A nyelvemen volt, hogy ja, tudta, hogy a 6 éves fiát is elütheti az autó, iskolatáskát ne vegyenek még azért. Nem tudom, honnan veszi, hogy egy várandós nem izgul magától is, minden hónapban: először vetélés, aztán koraszüles, aztán halvaszületés, aztán szülés körüli komplikációt, sőt csecsemőhalál... semmi sem biztos soha. Én nem hiszem, hogy bevonzzuk a bajt, az igy is ugy is megtörténik, a stressz nem segit. Bőven elég, hogy anyukám is babonás, és szerinte sem szabad vásárolni a 9, hónapig, szerintem meg a 28-30, hétre a nagyja legyen kész, hátha nagyon fáradt leszek, pihennem kell vagy egyszerűen csak meg szeretek mindent előre elrendezni. Nem szivem joga?
Pedig előre eldöntöttem, hogy egyszerűen nem hagyom magam negativakkal ostromolni. Van erre egy jó blúzom, szerintem gyakrabban kellene viseljem... Azt irja rajta, hogy "Why dont you go and (szines vonalkák diszitésképpen) yourself".
Szuper a pólód, Réka! :D Várjuk este a hírt. Puszi!
VálaszTörlésKöszi, nem győzöm viselni. :)
VálaszTörlés