2014. szeptember 22., hétfő

Életbiztositás

Már régen tervezem, hogy kötök egy életbiztositást, és most, hogy babát várunk, ez igazán aktuális lett. Szerencsére nem nehéz ügy, mert Sanjaynak már megvan a kötelező - bankköltsönnel együtt járó - biztositása, és most is ugyanarra a cégre szavazunk. A weboldalon ki lehet számolni, mennyit is fizetsz havonta, attól függően persze, hogy dohányzol-e, hány éves vagy, meg hogy mekkora összeget kapnak utánad a családtagok, ha feldobod a rózsaszin tappancsaidat.

Ez utóbbit nem beszéltük még meg, és az garantált, hogy nem is fogok valakinek fizetni 500 eurót, hogy tanácsot adjon, mekkora összeget is hagyjak magam után. Igy csak gyors számolás céljából felcsörgettem az oldalbordadonort, hogy szerinte mekkora összegre biztositsunk engem, amire is rávágta, hogy kb 10 euro elég lesz. A nagy csönd hallatán leesett neki, hogy nem a maximum havi kifizetendőt kérdeztem, és azért jól esett, hogy nagyra értékel. Tudva, hogy milyen jó, stabil hangulatban vagyok mostanság csipőből rávágta, mint jó férjhez illik: jaaa, az, hát, édesem, te felbecsülhetetlen értékű vagy. Ami nem segitett a dilemmán, de vicces volt hallani, milyen gyorsan és hatékonyan reagál.

Van még mára pár programom, például megtalálni a porszivó alkatrészét, amit BIZTOS VAGYOK BENNE az oldalbordadonor tett el, mert én nem jártam vele, és nekem aztán hiresen jó a memóriám. Még ha jártam is vele, akkor is ő a hibás. Ha pedig minden flottul megy, még bőgök egy sort minden ok nélkül, végigolvasok pár blogot arról, hogy milyen pocsékul fogok kinézni szülés után és végül feladom az egész "hétfőn majd jól kitakaritom a házat " tervet.

Ja, és ne felejtsem el a napi mantrákat sem:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése