ÉÉÉs újra hétfő

A mai nap mindenek ellenére jól indult, aztán gyorsan fordulatot vett. Mint már emlitettem, igazi, békebeli rosszullétek környékeznek. Az utóbbi hetet fele felében a fürdőben és a hálószobában éltem le. Ergo fut a ház.

Szerencsére ilyenkor jön egy-egy ilyen bejegyzés: http://www.urban-eve.hu/2014/09/29/egy-tokeletes-nap-margojara/


Nagyon kellett, mert minden energiámat az esti egy picike vajaskenyér emésztésére pazaroltam el, pedig adva volt még:

• egy nyűgös kiskutya, akinek elege volt abból, hogy az esti szokásos nagy játék helyett kapott egy műanyag kütyüt és magánzárkát
• egy nagyon hiszékeny férj, aki beveszi, amikor a kutya kistányérszemekkel rábámul: "szeeeeeegényke, vedd ki játszani egy kicsit", és meg sem gondolja, hogy az ördögfióka öt perce került büntibe, mert eltört egy csészét
• egy morcos férj, aki rosszul érzi magát, ezért aludni megy - magyarán bolygó hollandi az éjszakában, mert aludni azt nem tud, de félóránként megkérdezni, hogy evett-aludt-játszott-pisilt-kakált-e a szőrös vad, na, azt igen. Mert beveszi a bociszemeket, azért.
• egy csomó mosni, mosogatni és vasalnivaló mert holnap jön a védőnő "háztűznézőbe"

Kevés dolgot sikerült elsimitsak. Ma ez van. Ja, meg egy szám, ami megnevettetett.

Életbiztositás

Már régen tervezem, hogy kötök egy életbiztositást, és most, hogy babát várunk, ez igazán aktuális lett. Szerencsére nem nehéz ügy, mert Sanjaynak már megvan a kötelező - bankköltsönnel együtt járó - biztositása, és most is ugyanarra a cégre szavazunk. A weboldalon ki lehet számolni, mennyit is fizetsz havonta, attól függően persze, hogy dohányzol-e, hány éves vagy, meg hogy mekkora összeget kapnak utánad a családtagok, ha feldobod a rózsaszin tappancsaidat.

Ez utóbbit nem beszéltük még meg, és az garantált, hogy nem is fogok valakinek fizetni 500 eurót, hogy tanácsot adjon, mekkora összeget is hagyjak magam után. Igy csak gyors számolás céljából felcsörgettem az oldalbordadonort, hogy szerinte mekkora összegre biztositsunk engem, amire is rávágta, hogy kb 10 euro elég lesz. A nagy csönd hallatán leesett neki, hogy nem a maximum havi kifizetendőt kérdeztem, és azért jól esett, hogy nagyra értékel. Tudva, hogy milyen jó, stabil hangulatban vagyok mostanság csipőből rávágta, mint jó férjhez illik: jaaa, az, hát, édesem, te felbecsülhetetlen értékű vagy. Ami nem segitett a dilemmán, de vicces volt hallani, milyen gyorsan és hatékonyan reagál.

Van még mára pár programom, például megtalálni a porszivó alkatrészét, amit BIZTOS VAGYOK BENNE az oldalbordadonor tett el, mert én nem jártam vele, és nekem aztán hiresen jó a memóriám. Még ha jártam is vele, akkor is ő a hibás. Ha pedig minden flottul megy, még bőgök egy sort minden ok nélkül, végigolvasok pár blogot arról, hogy milyen pocsékul fogok kinézni szülés után és végül feladom az egész "hétfőn majd jól kitakaritom a házat " tervet.

Ja, és ne felejtsem el a napi mantrákat sem:

Még élek...

Ha igy folytatom, mire a gyerek megérkezik le is irtam az elso 12-15 hetet. :)

Hol is tartottunk? Ja, ott, hogy megkaptam a "kiskönyvecskémet", ami egy összehajtott nyomtatott oldal, és bele van irva minden, amit a bába bácsi megkérdezett. Aranyosan ők rendeznek mindent, nem kell még külön vizelet és véradáshoz átcammogni a központba. Igaz, ezt nem mondta előre, igy én véletlenül éhgyomorra mentem, ami szurival kombinálva egy ügyes rosszullétet eredményezett.

Ultrahangon megint láttuk a picit, most már van minden alkatrésze, és az elején integetett meg rugdosott is. Aztán elaludt talán, de a mérésekhez még poziciót kellett volna váltson és bökdösve lett. Ez a gyerek sem lesz adoptált, mert azon nyomban hátat forditott nekünk, ő sem egy igazi pacsirta tipus. :) Lehet be is mutatott, de azt már nem láttuk. A képek alapján mesélem anyuméknak, hogy apum krumpliorrát örökli majd, mire leintettek, hogy áááá, változik az még. Na, múlt héten, amikor megláttak a képeket személyesen is, változott a vélemény. Lesz itt egy nagy orr. Ez van, ha Dezsoke is lesz, csak a mienk. :)

Gyanus pillantások kisérnek rendszeresen, mert látszik már a poci, de még nem nyilvánvaló. Vagyis talán nekem igen. Megvettem otthon turkálóból vagy 5-6 terhesfelszerelést, és most már legalább kényelmesen vagyok, mert a rendes nadrágaim nem záródnak, és ülni meg végképp nem tudok bennük. Meglepődtem mennyi szép, csinos ruhát találtam, nem csak mumukat. Hurrá, második trimeszter.

És a nap fénypontja, ami nem gondoltam, hogy eljön még pár hónapig. Voltunk őszi vásáron, helyin természetesen, amit ezentúl magunk között becézzünk csak "Bivalybasznádi oktoberfeszt"-nek. Mindenki kihordja, amije van, és láttunk egy csomó vagány dolgot, pl. egy afrikai nő hajat font szines szalagokkal, meg egyebek. Meg is láttam egy sátort perui dolgokkal, és ott függtek a kézi készitésű csodaszép, lámás babakabátkák. Mivel olyan olcsón volt, amilyenen max egy rugdalózót lehet rendes üzletből kapni be is vásároltunk két uniszex kabátot. Nagyon örültem neki, hivom a szüleimet este lelkesen, hogy meg kell nézniük mennyire cukik ezek a holmik. Erre azt ott lévő vendég - nekem gyakorlatilag ismerős - beleüvölt a beszélgetésbe, hogy "azt nem szabaaaad, majd csak szülés után szabad vásárolni, mert mi már annyi tragédiáról hallottunk". Se köpni, se nyelni. Semmi köze hozzá, és amúgy is, nem gratulálokkal szoktak reagálni egy babahirre? A nyelvemen volt, hogy ja, tudta, hogy a 6 éves fiát is elütheti az autó, iskolatáskát ne vegyenek még azért. Nem tudom, honnan veszi, hogy egy várandós nem izgul magától is, minden hónapban: először vetélés, aztán koraszüles, aztán halvaszületés, aztán szülés körüli komplikációt, sőt csecsemőhalál... semmi sem biztos soha. Én nem hiszem, hogy bevonzzuk a bajt, az igy is ugy is megtörténik, a stressz nem segit. Bőven elég, hogy anyukám is babonás, és szerinte sem szabad vásárolni a 9, hónapig, szerintem meg a 28-30, hétre a nagyja legyen kész, hátha nagyon fáradt leszek, pihennem kell vagy egyszerűen  csak meg szeretek mindent előre elrendezni. Nem szivem joga?

Pedig előre eldöntöttem, hogy egyszerűen nem hagyom magam negativakkal ostromolni. Van erre egy jó blúzom, szerintem gyakrabban kellene viseljem... Azt irja rajta, hogy "Why dont you go and (szines vonalkák diszitésképpen) yourself".