Itthon vagyok, nincs is sok diákom, a kutya is kezd megnevelődni, és mégis sirnom kell a kimerültségtől. Na, ezért nem irok blogbeszámolót, beszélek a barátaimmal-családtagjaimmal, váltok két értelmes szót a férjemmel, főzök, takaritok, sminkelek, olvasok stb. Magyarán nem csinálok semmi, de semmi hasznosat. Csak ismételgetem magamban, hogy valószinüleg nem fogok beledögleni és van fény az alagút végén. Mára ennyi futotta...
ó, hát persze, hogy nem fogsz beledögleni! minden nagyon szuper lesz, meglátod! :)
VálaszTörlés