Anonim hordozók egyesüljetek!

"Sziasztok, Réka vagyok és babahordozó-függő. (Szia, Réééééka)"

Igy kezdődne a anonim hordozótalálkozó (vagy csak szinplán AH) otthon, ha eljutnék. A helyzet az, hogy teljesen rákattantam a babahordozásra, ami nem meglepő, ha megfigyeled, hogy a kölköm egyedül nincs el többet, mint jó tiz perc, és még azt is megondolja. Mint már emlitettem, egy rugalmas hibridnek nevezett valamivel kezdőtött, és aztán bátorságomat összeszedve áttértem a keményebb dolgokra (nem igy van ez mindig:) ) egy álomszép Osha pamutkendő formájában, amit a dilerem dúlám árult és tőle kaptam igen előnyös áron, szinte-szinte ajándékba.  Beszervezett, mi? :)

Mindennek van előnye és hátrány: a rugalmas hibrid kendő nagyon egyszerű, tiz perc megtanulni  a hogyanját, de sajnos nagyobb súlyt tényleg nem kényelmes vele hordozgatni és kicsit meg is ereszkedik, mivel Dani most 5.9 kilo. Ennek ellenére a reptéren óriási hasznát vettem, és a fiuknak (Sanjay, Lehel) sokkal praktikusabb. Pikk pakk fent van, és sportosan néz ki, de főleg lehet vele xboxolni. :) Vagy 4 hetes babával végigjárni az Ikeát. Ami tetszik.

A szövött kendő meseszép és a legsokoldalúbb hordozó, lehet vele elöl,hátul és csipőn cipelni, ha jó minőségű, akkor kényelmes (főleg ha nem mindig ugyanugy kötöd) és veled marad sok gyereken át. Sőt, pl. az Osha kendőkből nem gyártanak ipari mennyiséget, tehát előfordulhat, hogy ami megtetszik, azt már nem gyártják, és vagy hoppon maradsz, vagy keresgélsz használt után - a használt kendődet igy adhatod el néha drágábban, mint volt eredetileg. Viszont a kendőt nagyságrendekkel nehezebb használni, először is be kell törni (puhitani az anyagot, hogy csússzon, mert másképp hiába ráncigálod és csak frusztrált leszel) és bizony te is meg a baba is meg kell tanulja használni, és az nem tiz perc. Kiscápa most, kb 2 hónap után jutott el oda, hogy nem kapálózik mindig, ha beteszem, és van általában 1 perc türelme, ha kötözök. Vagy legalábbis nem ordit és vaszkalódik, mitn a fába szorult féreg. Mielőtt azt hiszi valaki, hogy rosszul csinálom: a gyerek láthatóan ellazul 2 perc után és még 2 percre rá mély, pihentető, mosolygós álomba merül. Ja, és messze sem meseszerűen és illedelmesen szokott alvás előtt egy óriásit böfögni.

És amit be akartam vallani, mert nagy az öröm, az a nyári kendő. Minthogy a rendesem bizony nagyon meleg tud lenni, sok gondolkodás után vettem magunknak egy Hoppediz Das Leichte vékony szövésűt. Tegnap megérkezett, és olyan jó puha már kivéve a dobozból, hogy egy kis öblités után lehet is viselni. Gépben mosható, és alacsony fokon száritható is. Igy egy jó óra után tudtam is vasalni (nem muszáj, de jót tesz neki) és este végig tudtuk nézni az Ex Machinát nyugodtan, lusz tudtam blogolni tegnap is, mert Kiscápa beájult az új kendőjében. Jött vele egy passzoló kis nyáladzó, pici szövött tartó és egy vagány kis könyvecske, amiben nagyon részletesen, képekkel illusztrálnak vagy 15 féle kötést. Már ki is próbáltunk egy újat. :)

Összefoglalva: nagyon ajánlom mindenkinek, aki a hordozáson gondolkodik, hogy nyugodtan próbálja ki (akár 1-2 hetes kölcsönnel is, sőt) a szövött kendőt! Engem meg tartsanak távol minden új cucctól, mert pénzem az már nem maradt és az oldalbordadonor is kitagad. :)

Öröm az ürömben: indiai nagykövetség rulez!

Hosszú betegség után eltávozott apósom pár hete. Tudtuk, hogy be fog következni, de attól még nagy csapás volt Sanjaynak nyilván. Mivel ez pünkösd hétvége előtti péntek este történt, semmi esély nem volt arra, hogy el tudjon menni a következő nap Indiába. Tudniillik a holland állampolgársággal le kell mondani a sajátodról - kevés kivételtől eltekintve. India ugyan kiad egy "külföldi indiai származású csóka" vagy valami hasonló nevezetű kártyát ebben az esetben, de ez sok hónapba telik, és semmi értelmét nem láttuk eddig kivenni. 

Igy oldalbordadonor vizummal juthat csak be az országába. Ameddig ő a családdal beszélt azon a pénteken, én még melegében felhivtam a nagykövetséget, elregéltem mi is a probléma, teljesen felkészülve arra, hogy a hétvégére, pünkösdhétfőre, várakozási időre, nagy melegekre, születésnapokra meg jó ég tudja mire tekintettel (mert Indiában nem úgy jár az idő, mint máshol) még ittragad vagy 10 napra. Ez meg azért nem jó, mert ugyan a hamvasztás órákon belül meg sokott lenni - meleg van arrafele - de van egy, a megemlékezéshez hasonló szokás, és arra azért ott kellene legyen. Nagy pofáraesés volt aztán részemről, szerencsére jó irányban, mert miután hallották mi történt a konzul azonnal nagyon udvaiasan és emberségesen tiz perc beszélgetés után beinvitálta a férjemet sürgősségi vizumot kivenni "amikor csak akarjuk". Ezért külön kinyitottak másnap, bejött csak érte a felügyelő, kiállitott mindent, átbaktatott a nagykövetségre gyalog és ott várt ránk. Ott Sanjayt behivták és a nagykövet is kijött aláirni a papirokat és részvétét nyilvánitani. Két óra alatt megvolt a vizum. 

Sanjay sehogy sem érezte jól magát, hogy engem, Echot meg kiscápát egyedül hagyjon, és úgy döntöttünk, hogy én hazarepülök a szüleimhez egy hétre, amig ő el van menve. Csakhogy babáknak itt bizony nincs kiadva sületési bizonyitvány - ha kell, akkor arról kivonatot adnak a városházán. Igy sürgősségi útlevelet sem kaphat. Az egyedüli megoldás a gyorsitott eljárásos útlevél volt, amit pünkösd után el is rendeztünk. Vicces az volt, hogy 10 percbe telt, amig meglett a foto (most gondoljatok el egy kéthónapos babát ugy fényképezni, hogy valamelyest függőlegesen legyen, de ne látszódjon, hogy valaki tartja, ezenkivül nézzen a kamerába, ne sirjon és egyéb képet se vágjon... aki ezt kitalálta!!!) és a rajtunk kivül ő is személyesen jelen kellett legyen papir leadásnál és útlevél felvételnél. Még jó, hogy aláirnia nem kellett. Erősen emlékeztet arra, amikor az akkor 3 éves öcsémről beirták a népszámlálásnál, hogy analfabéta, egyedülálló és eltartott. :)) 

Szóval meglepett, milyen bonyolult volt az egyébként egyszerű hollandiai pairt beszerezni az általában rémálom indiai vizumhoz képest...