Nagy hir következne, ha már nem árultuk volna el egy csomó embernek. :) Kisbabát várunk!
Többek közt ez az oka, hogy eddig nem irtam (hurrá, most már van akire kenjek mindent! Nincs elmosogatva: bocsi, várandósan fáradt ugye az ember, pizzát eszünk ma is: ez van, a baba kivánja! stb, kiegésziteni izlés szerint) Nem mintha nagy titkolózásba kezdtem volna, hanem egyszerűen KI VOLTAM MERÜLVE. Igy igazán, nagybetűvel. És csak azért irom múlt időben, mert ma egy jobb napom volt és remélem hogy ez már az első trimeszter végi javulás. Vagy nem, láttunk már ilyet.
Nem is gondoltuk, hogy most összejön, mert semmi jele nem volt, és csak azért csináltam meg a tesztet kétnaponta, mert 1. orvosi előirás szerint azonnal kellett tudjam, gyógyszeremelés céljából 2. nyugodtan akartam "alkoholizálni" (ami nálam azt jelenti hogy bevágok a TV előtt néhány mennyei brandis csokit). van, aki azt mondta, már a 7-9. napon pozitiv lett a tesztje, nekem persze megvárta a szokásos 2 hetet, amikor már teljesen letettünk róla. És mert az első pár hétben a magas hormonszint jó előjel, igy meg voltam győződve, hogy baj lesz, hiszen az enyém nyugodtan váratott magára. Hála Istennek nem lett, hathetesen és nyolchetesen is egy "szórakozás-ultrahang" alapján ott volt a kicsi, a dobogó sziv, meg minden alkatrész amit akkor még látni lehetett.
Gondoltam párotokat érdekelni fogja, hogy is megy a várandósgondozás itt Hollandiában, igy erről is fogok jó sokat irni. Nyugodtan lehet szökni egyébként. Szóval, általában 6. hét fele betelefonál az ember lánya a kerületileg illetékes bábához, vagy esetünkben a háziorvoshoz, aki bába is egyben. 10 hétig semmit nem kell csináljon, és általában nem is akarnak látni. Mi 9. héten mentünk, dopplerrel próbálkozott a doki egyet sikertelenül persze, adott küldőpapirt a korai ultrahanghoz, amit a 12. héten kell elvégezni, aztán csókolom. van telefonszámuk, amit mindig lehet hivni kérdésekkel, és kb. ennyi. Na, ezért mentünk mi az ugynevezett "pret echo" vagyis nem orvosi ultrahangra. Másképp vár az ember 8 hetet, és fogalma sincs, hogy van-e ott egy elő, mozgó kis apróság. Értem én, hogy azt mondják, ha pozitiv a teszt, akkor terhes vagy és kész, de annyi minden történhet és a biztos pont a jó szivverés, ami aztán már lecsökkenti a vetélések arányát 1,5%-ra, a kutatások szerint. Az orvosnak ezt nem kötöttük az orrára, mert nem akartam én lenni a paranojás páciens, akinek nem elég, ha "terhesnek érzi magát". Plusz nem is akartunk a 12, hétig várni bejelenteni a barátoknak és családnak, hogy készüljenek fel: nagyobb és mérgesebb leszek, mint valaha. Kb. mint a Hulk, csak kevésbé zöld és feltehetőleg artikuláltabb.
Ezzel el is értünk a tünetekhez. 6, hétig fasza gyerek voltam, mit nekem egy terhesség, átszambázok rajta. Aztán jött a haddelhadd, csúnya hányinger személyében. Nem hánytam ugyan egyszer sem, de ez ne tévesszen meg senkit. Nem vagyok a könnyen rókázós fajta, de az éjjeleimet csúnyán megkeseritették ezek a rohamok. Addig, addig, amig aztán azt a két jótanácsot kaptam, hogy kekszet kell ropogtatni, lassan, ráérősen és állandóan, gyömbéres-citromos viz társaságában. Ez valamennyire segitett. Erre rájött a kimerültség, és hadd idézzek egy másik kismamát: "ne úgy képzeld, hogy ááá, fáradt vagyok, ledőlök, jobb lesz. Hanem úgy, mint aki éppen influenzával kezd lebetegedni és öt napja nem aludt ráadásnak". Volt már kétoldali tüdőgyulladásom, az ehhez képest kismiska volt. Szerencsére a rosszabbik része eltelt, és most már csak kicsi, aranyos sárkány maradt meg belőlem, összehasonlitva az egy hónappal ezelőtti fenevaddal. :)
Kezd késő lenni, pár nap múlva még folytatom.
Többek közt ez az oka, hogy eddig nem irtam (hurrá, most már van akire kenjek mindent! Nincs elmosogatva: bocsi, várandósan fáradt ugye az ember, pizzát eszünk ma is: ez van, a baba kivánja! stb, kiegésziteni izlés szerint) Nem mintha nagy titkolózásba kezdtem volna, hanem egyszerűen KI VOLTAM MERÜLVE. Igy igazán, nagybetűvel. És csak azért irom múlt időben, mert ma egy jobb napom volt és remélem hogy ez már az első trimeszter végi javulás. Vagy nem, láttunk már ilyet.
Nem is gondoltuk, hogy most összejön, mert semmi jele nem volt, és csak azért csináltam meg a tesztet kétnaponta, mert 1. orvosi előirás szerint azonnal kellett tudjam, gyógyszeremelés céljából 2. nyugodtan akartam "alkoholizálni" (ami nálam azt jelenti hogy bevágok a TV előtt néhány mennyei brandis csokit). van, aki azt mondta, már a 7-9. napon pozitiv lett a tesztje, nekem persze megvárta a szokásos 2 hetet, amikor már teljesen letettünk róla. És mert az első pár hétben a magas hormonszint jó előjel, igy meg voltam győződve, hogy baj lesz, hiszen az enyém nyugodtan váratott magára. Hála Istennek nem lett, hathetesen és nyolchetesen is egy "szórakozás-ultrahang" alapján ott volt a kicsi, a dobogó sziv, meg minden alkatrész amit akkor még látni lehetett.
Gondoltam párotokat érdekelni fogja, hogy is megy a várandósgondozás itt Hollandiában, igy erről is fogok jó sokat irni. Nyugodtan lehet szökni egyébként. Szóval, általában 6. hét fele betelefonál az ember lánya a kerületileg illetékes bábához, vagy esetünkben a háziorvoshoz, aki bába is egyben. 10 hétig semmit nem kell csináljon, és általában nem is akarnak látni. Mi 9. héten mentünk, dopplerrel próbálkozott a doki egyet sikertelenül persze, adott küldőpapirt a korai ultrahanghoz, amit a 12. héten kell elvégezni, aztán csókolom. van telefonszámuk, amit mindig lehet hivni kérdésekkel, és kb. ennyi. Na, ezért mentünk mi az ugynevezett "pret echo" vagyis nem orvosi ultrahangra. Másképp vár az ember 8 hetet, és fogalma sincs, hogy van-e ott egy elő, mozgó kis apróság. Értem én, hogy azt mondják, ha pozitiv a teszt, akkor terhes vagy és kész, de annyi minden történhet és a biztos pont a jó szivverés, ami aztán már lecsökkenti a vetélések arányát 1,5%-ra, a kutatások szerint. Az orvosnak ezt nem kötöttük az orrára, mert nem akartam én lenni a paranojás páciens, akinek nem elég, ha "terhesnek érzi magát". Plusz nem is akartunk a 12, hétig várni bejelenteni a barátoknak és családnak, hogy készüljenek fel: nagyobb és mérgesebb leszek, mint valaha. Kb. mint a Hulk, csak kevésbé zöld és feltehetőleg artikuláltabb.
Ezzel el is értünk a tünetekhez. 6, hétig fasza gyerek voltam, mit nekem egy terhesség, átszambázok rajta. Aztán jött a haddelhadd, csúnya hányinger személyében. Nem hánytam ugyan egyszer sem, de ez ne tévesszen meg senkit. Nem vagyok a könnyen rókázós fajta, de az éjjeleimet csúnyán megkeseritették ezek a rohamok. Addig, addig, amig aztán azt a két jótanácsot kaptam, hogy kekszet kell ropogtatni, lassan, ráérősen és állandóan, gyömbéres-citromos viz társaságában. Ez valamennyire segitett. Erre rájött a kimerültség, és hadd idézzek egy másik kismamát: "ne úgy képzeld, hogy ááá, fáradt vagyok, ledőlök, jobb lesz. Hanem úgy, mint aki éppen influenzával kezd lebetegedni és öt napja nem aludt ráadásnak". Volt már kétoldali tüdőgyulladásom, az ehhez képest kismiska volt. Szerencsére a rosszabbik része eltelt, és most már csak kicsi, aranyos sárkány maradt meg belőlem, összehasonlitva az egy hónappal ezelőtti fenevaddal. :)
Kezd késő lenni, pár nap múlva még folytatom.
