Gyere feküdj a hullámra

Emlékszik még valaki arra, amikor pár hete nyavajogtam, hogy nem kaptam meg a népi egyetemen a kurzust? Hát, tévedtem szerencsére. :D Két nappal a határidő és első óra előtt meginterjúvoltak, és átadták a stafétát tiz rosszul szkennelt oldal formájában. Huzzzzáh.

Azóta már három angolórát tartottam, és imádom a csoportom. Kedvesek, aranyosak, nincsen velük semmi komoly baj.
Ez ugyan azt is jelenti, hogy rengeteg dolgom akadt mostanság, és a hullámok 5 méterrel a fejem felett csapnak össze. Igy belegondolva, ha már úgyis tök vizes vagy, pár méterrel a felszin alatt, akkor már piszokul nem érdekel mit csinálnak a hullámok. Inkább nézed a halakat és csorog a nyálad, mert jajistenemhetekótanemettemtonhalsalátát. És most ölni tudnék érte. Komoly emailek helyett blogbejegyzést irsz a remélhetőleg vizálló kütyün. És dúdolod a Mermaidet, mert milyen az élet zene nélkül. És a Train szuper! Csak mondom.

Munkaügy reloaded

Kicsit szomorkás a hangulatom "máma", érdekes, mennyire összejön minden néha. Volt pár nap a múlt hetekben, amikor egy csomóan bejelentkeztek, és meghivtak interjuholni is a helyi népi egyetemre.

Aztán, mintha direkt valaki csinálta volna, mindenkinek lett valami problémája: az egyiknek visszamondták az amerikai állását, a másiknak a gyerekeivel voltak gondok, a népi egyetemről pedig visszairtak elég pokrócul, hogy ők hollandul jól beszélő tanárt kerestek volna. Persze ez utóbbi kicsit felbosszantott, mert ők kerestek meg engem, tudták, hogy anyanyelvű holland messziről sem vagyok, de a felsőfokú vizsgám megvan. Nagyon kedvesen vissza is irtam, hogy mondják már meg milyen holland képesitést szerettek volna, mert tudomásom szerint ennél magasabbat nem ad az állam. Valószinűleg az udvarias hangnem tette meg a hatását, mert a pasi most már emberhez méltóan válaszolt vissza, és kifejtette, hogy végülis nem a holland a nagy baj, attól csak kicsit aggódtak, hogy milyen vagyok nyelvtanilag, plusz az angolom messze az átlagtanárok felett van, tehát az sem baj, de már kétszer megégették magukat, és most félnek olyannal menni, aki nem tanitott meg ROC-ben, vagyis helyi tanügyi központban (itt ezek az ROC-k nagyon felkapottak, van mindenféléjük, középiskolai és ipari iskolai, fodrász, autószerelő, kinai - magyarán egy halom képzésük). Azt is megemlitette, hogy a jövőben, ha nem ilyen szűk határidőn belül mozognak, még meg fognak keresni. Az tiszta és világos, hogy a holland irásban nem vagyok valami nagyon szuper, ezt még kell javitanom. És jól esett, hogy végül nem az én hibámból mondták vissza, mert az igazságtalan az interjú előtt. Meg is köszöntem, és őszintén sok sikert kivántam a további kereséshez. Akkor még egy hetük volt a kurzus kezdésig, mert másképp fizethetik vissza az összesen 1300-1500 eurót az embereknek, ráadásnak meg a jóhirüket is elvesztik. Gondoltam nem hallok többet vissza, de ma azért nagyon jól esett, hogy mégis visszairt a pasi, elmondta mi történt ( a tanár utolsó pillanatban mondta vissza, és ez már a harmadik lett, úgyhogy két nappal a kezdet előtt kellett töröljék a kurzust). Nem akarok gonoszkodni, mert teljesen érthető, miért mentek volna mással, és végülis többé-kevésbé korrektek voltak, de azért a kisördög belül örül, mert nem megmondtam én a magam csöndességében Sanjaynak még múlt héten, hogy nem fognak mást találni? Legalább biztosabb vagyok benne, hogy tartjuk a kapcsolatot és következőkor engem hivnak. :D

Amúgy is ez benne van a pakliban ebben a bizniszben. Van, amikor hetekig lézengenek az emberek, máskor meg masszivan kell visszautasitani új klienseket, mert nincs több időd. Tavasz elején meg különösen kitör a fáradtság a társaságon, és meggondolja kétszer belekezdjen-e valami újba. Majd március végén visszaáll a jobb rendszer.

Én is látom-érzem, hogy most már itt a tavasz, nyilnak a mindenféle virágok, b*sznak a madarak, és napi 12 óra alvással lennék megelégedve. Azért keményen dolgozom, hogy a napi vitamin, torna, lakástakaritás meglegyen, és most fókuszálok a kurzusaimra. Tényleg, mindenkinek melegen ajánlom a www.coursera.org weboldalt, hires egyetemek ingyen online kurzusokat inditanak, minden héten van egy-kettő új, és sokból még diplomát is adnak. 

Hétről hétre

Alig hiszem el, hogy három hete jöttünk haza, és már tervezem is a továbbállást. :) 22,-én wizzairrel Kolozsváron leszek már ilyenkor. Egyrészt örülök, mert régen nem láttam a családot, az öcsémet, a kutyát meg a barátokat. Másrészt bosszant, hogy Sanjay megint nem tud jönni. A súly essen a hülye román rendszerbe. Meg az indiaiba is, ahol 3 hónapot kell várni egy új útlevélre, ergo nem tudjuk beadni a letelepedési papirokat, meghosszabbitani a tartózkodást és ebből következőleg a vizumnak is lőttek. Jó a weboldaluk, frissitik rendesen, pl az utolsó frissités már november 21. én megvolt. Ja, bürökrácia.

Ezenkivül látom a fényt az alagút végén, ami nagyon jó. Pocsék pár hét után sokkal jobban érzem magam, látszik a házon is, hogy nagyobb a rend. Amire borzasztóan büszke vagyok, az az, hogy terjed a hirem (jóhirem!) és ezen a héten csak három új kliens jelentkezett be. Ha megsegit a Jóisten, összegyüjtöm tiszta egyedül még két hét alatt az ajándékra valót. Mi azt szoktuk otthon csinálni már évek óta, hogy megbeszéljük kinek mi kellene, és összeadja a család. Általában egy emberkére helyezzük a hangsúlyt, pl most nénémen a sor, akinek fél éve megdöglött a laptopja, és apumén dolgozik amikor tud. Sajnos ez messze sem ideális, biztos nagyon fog örülni egy sajátnak. Most az is bejött viszont, hogy anyukám ősöreg porszivóját (még Feri bácsi barátjuktól kaptak 2009-ben használtan - Isten nyugtassa, mennyit segitett. Nyáron vitte el a rák. Sosem tudtam elbúcsúzni. Nem volt fiatal, de a halál sosem jön jókor.)  le kell cserélni. Ahányszor porszivózok otthon, mindig szitkozódok és eszembe jut valamelyik standupos beszólása, miszerint úgy sziv az a gép, mint ahogy 90 éves nénikék elfújják a tortát. Ez szegénynek a tüdőkapacitása. Úgyhogz eldöntöttük családilag, anyum porszivót kap. Apum szokás szerint valami szerszámot kért, amivel barkácsolni lehet. Használja is őket rendesen, azt megadom neki. Mindent egybevetve örülök, hogy nem kellett kivegyünk a spórolt pénzünkből, és hogy végre igazán hasznára lehetek a családomnak, Sanjay hozzájárulása nélkül is. Amilyen aranyos mindig összeszed édességet, sajtot, kakaót ipari mennyiségben, nagymamám mindig kap egy elegáns doboz bonbont, de olyan jó érzés, hogy a munkámnak látom a gyümölcsét kézzelfogható dolgok, hasznos ajándékok formájában. Másként nézegethetem a biztositások kifizetett számláit, és az is jó érzés, de mégsem ugyanakkora. Talán mégis felnőttem valahol egy kicsit, mert sokkal, de sokkal jobban érdekel az, hogyan bontják ki a szeretteim az ajándékokat, mint hogy a sajátomba kukucskálnék. :)

Plusz még egy rövid hirértékű dolog: végre bementem a szemészhez hirtelen felindulásból és az előzetes mérés már azt mutatta, kell a szemüveg. Vagyis -1,25 és -1,00 szemekkel járok a világban én, akinek még nem régen tökéletes látása volt...Igaza volt az oldalbordadonornak, ahogy a szemem elé nyomták a megfelelő lencsét, egész tiszta lett a világ. Kicsit szomorú, de megvigasztalt, hogy vagány keretek közül válogathattam, a biztositó kifizet egy szemüveget háromévente, és most a szemészet a másodikat ingyen adja. Magyarán 17-én hazahozhatom a két csini szemüvegemet. És egészen nehéz eset leszek tőle. Hiába öregszünk, ugye? :)

Ma az a nyolc óra...

Ma ez szól a fejemben nonstop: "Mindenki, mindenki ellen, mindegy, csak dolgozni ne kelljen."

Meg ez:

Még leirom vagy százszor, nagyon szeretem a munkámat. De a hétfő... ha csak hétfő ne lenne és most dolgozni ne kelljen... valaki légyszi légyszi felporszivózza a házat helyettem?

Békairtás

Ma békairtásnak kezdek neki. Ez Via ötlete alapján indult (lásd www.urban-eve.hu, a pontos bejegyzést nem találom éppen és lusta vagyok tovább keresni).

A lényege az, hogy mielőtt nekikezdessz naponta a feladataidnak, nyelj le egy "békát", vagyis egy nemszeretem feladatot, amit régóta tologatsz másnapra. Egyrészt igy hamar  fogynak a békák, másrészt tudod, hogy annál rosszabb feladat már nem lesz, igy felmented magad a "fene egye meg, még mindig nem csináltam meg" felelősség alól.

Személyesen általában olyan békáim vannak, amikről úgy érzem hosszú idő lesz és piszokul unalmas. Általában kijön, hogy megvan hamar és kész. Ma az alsó ablakokat akarom lemosni, kicsit csinositgatni a kertet és kimosni meg elrakni a pohárszettet, amit ajándékba kaptunk pár hete, és még mindig a dobozban ül. Drukkoljatok. Meg irjátok meg, kinek mik a békái. :)

Információ-cunami

Azt hiszem már régen klisé, hogy az informacióáradat korát éljük. A baj csak az, hogy tényleg áradás van, és én még nem vagyok felkészülve rá.

Nagynehezen, és egy jó év késéssel rávettem magam, hogy végignézzem a cikkeket és az összes anyagot, amit annakidején  - amikor még a mesteri révén belépésem volt egy csomó internetes könyvtárba, eszement mennyiségű cikkel - letöltöttem. Tiszta legálisan, megjegyezném, mert a leideni egyetem biztositotta a diákjainak, és nem tettek olyan kitételt, hogy csak a saját szakodnak megfelelő cikkekhez férhetsz hozzá. Szabad volt a pálya tehát, és adott volt egy piszokul felhúzott diák - én - aki kitette a lelkét öt éven keresztül, hogy aztán semmi ne legyen belőle. Hirtelen haragomban úgy bosszultam meg magam az egész akadémián, hogy egy hétvégét cikk letöltéssel foglalkoztam. Beirtam, hogy második nyelvtanulás, és válogatás nélkül mindent. ja, meg még ami a volt osztálytársaimnak jól jött volna, azt is, számolatlanul. Azután aztán szortiroztam valamikor, és maradtan jópár tucat cikkel, amit azóta sem sikerült elolvasnom. Na, ma belemerültem, és persze találtam utalást még tiz tucat könyvre, cikkre, weboldalra - meglepetés volt az, hogy a nagyrésze internetes, ingyenes anyag. És most a releváns dolgokról beszélek.

Egyrészt nagyon izgatott vagyok, másrészt úgy érzem a büdös életben nem keveredek ki belőle, mert most kötelességemnek érzem megnézni, elolvasni, kijegyzetelni és aktivan használni is az adatokat. Aztán rámtör egy kis pánikroham, szabályosan érzem, hogy ellep ez az egész és soha nem leszek olyan helyen, hogy most már elég, tudok eleget (vagy legalábbis nem kell a további életem nagy részét tanulással töltsem) és lehet egy nyugodt vasárnapom. Igy megyek és eszem egy csokit, hogy megnyugtasson. Igy leszek duci és (össze)zavarodott.

Félretéve a viccet, túl sok az info, és nem tudom, hol is kellene meghúzni a határt. Szeretem a munkám, imádok róla olvasni és főleg a praktikus dolgokat meggondolni, beültetni, kipróbálni. De úgy sem lehet élni, hogy minden percben bűntudattal küzdessz: most volt fél órám, ebédelhetnék a Jóbarátok epizód helyett a webes bemutató előtt. Felkelhetnék hamarabb, hogy elolvassak egy cikket. Kijegyzetelhetném részletesen a dolgokat vasárnap déli szieszta helyett. Soha nem lesz vége... Ha valakinek ötlete van, hogyan kell beszerezni egy laszarom tablettát, ami csak akkor hat, ha kellene hasson (de mondjuk munkaidőben épp hogy motivál a tanulásra) na, azt szivesen meghallgatom. Küldhettek cuki bébiállatkás képeket is. Az sem jön soha rosszkor.

Subidubidu...tatararara... ilyesmi

Ma egy kifejezetten jó napom van. Pedig vasárnap van. Pedig holnap pihen az ország, én meg dolgozok, ma is, tegnap is, holnap is, pedig most már igazán fáradt vagyok, és jó lenne úgy egyet aludni, hogy nem azzal fekszem és kelek, hogy kinek milyen feladat tenne jót.

Hát akkor legyen itt a TILSu (Things I Love Sunday), vagyis ami jól sikerült ma.

• Annak ellenére, hogy három diákom is rosszul áll, pedig mennyit, de mennyit dolgoztunk-dolgozunk következetesen, azért mindegyik szeret ide járni, és nem engem hibáztat, sőt. Most jön a vizsgaszesszió, még nem bukott meg soha senki, akit tanitottam, hát remélem most sem fog. Van, aki a vizsgák utánra is bejelentkezett, hogy maradna szivesen, mert annyira hatékony, látja a változást. Remélem a vizsgák is mutatni fogják. Komolyan, az ilyenekből kolázst fogok késziteni, és kirakom valahova magamnak motivációként.
• Jót beszélgettem az öcsémmel ezelőtt két nappal, fél órán keresztül. Fel is töltött rendesen.
• Dettó Orsival és Melivel, Imolát várom nagyon!
• Kettő óra, és amolyan lassan döcögő vasárnap, de a salsás csirke már rotyog a crockpotban, és a finom-egészséges-csinos vacsora is le van tudva. Sanjay szerint táncol ő egy salsát gyorsan nekem, addig süssem ki egyszer a csirkét olajban, mellé dobjam oda a salsaszószt, és a többit hagyjam a francba, minek várni rá 6 órát. :)) De akkor is hires salsás zöldséges csirkét eszünk egészségesen, ha beledöglök is. Max fakanállal védem a konyha területét, mert az oldalborda-donor szeret szagolgatni, kostolgatni és a crockpotról meg nem szabad leszedni a fedőt. 
• Olyan jól megy a horgolás, nem is igaz! Vettem még tegnap négy gomolyag cérnát hozzá, és kaptam új, szép fémgombokat a kabátomhoz. Végre viselhetem újra!
• FRIENDS forever.
• Ma este új Kinect játékot próbálhatunk ki, amire már fél éve nyáladzok, de soha nem ment le az ára 30 euró alá,(Ez azt jelenti, hogy jó, sokan veszik... jó hir is, meg nem is) de most negyedáron adnak mindent. :) 

Vendég a háznál

Osszeszedtem magam és kitettem végre egy pár képet a facebookra Orsiék ittletéről. Csak párat, mert a többi szerintem csak nekünk meg a közeli barátoknak érdekes.

Rövid összefoglaló: Orsi barátnőm a nővérével, Csillával jött meglátogatni. (Végre-végre) Remélem nekik is annyira jól telt, mint nekünk. Csomót beszélgettünk, főzőcskéltünk, és járkáltunk ide-oda együtt. Voltunk Leidenben, Utrechtben, Amszterdamban, Keukenhofban és ettünk együtt fagyit Alphenben. Három hely volt a legszuperebb, nekem legalábbis. Az Amszerdami hajókirándulás, ahol a kis csatornákon át vittek, a Keukenhofi séta, mert gyönyörű ilyenkor és alig voltak, plusz bárányt simogattam, és annál jobb nincs is, valamint a régen áhitott Tutankhamon várndorló kiállitás. Na, ez utóbbi igazán meseszép volt, és nagyon jól meg is volt szerkesztve. Ha nem lettünk volna éhesek, szerintem még maradunk vagy két órát. Persze replikákat láttunk csak, mert Kairo biztos nem szivesen ad ki a kezéből ilyen kincset, de akkor is megérte! Eszméletlen, milyen volt látni és kicsit megtapasztalni hogy érezhette magát Howard Carter, amikor rátalált az azóta is egyedi sirra, és a szarkofágra, amit 3000 éve senki sem érintett. Csodálatos élmény volt a sok kincset egy helyen látni, bepillantani egy letűnt kultúra egy csücskébe. Azóta is használom a kiállitás-kalauzt a diákjaimmal, rengeteg érdekes info van benne.

A baj csak az volt, hogy miután elmentek vagy egy hétig csak tébláboltam, olyan üresnek tűnt a ház! Szerencsére van vagy fél tucat vizsgázó diákom, elterelik ők a figyelmemet ügyesen. Ja, nekifogtam újra horgolni, nem is látszik, hogy én csináltam, olyan szépen alakul!

Horror :)

Nekem van a legjobb munkám a világon! 

Tudjátok mivel töltöttem ma a nap nagy részét? Forgatókönyvet olvastam. Nem vicc, a teljes napomat arra forditottam, hogy olvassak, véleményt mondjak és még fizettek is érte. Erről álmodtam gyermekkoromban: ülök egy pohár akármilyen innivalóval a kezemben egy képernyő előtt, olvasom az izgi történetet, és kommentálok. Nem mennyei? Meg sokkal nehezebb munka is, mint 20 éve gondoltam volna.

A legújabb kliensem (tudd meg, ez a politikailag korrekt megjelölése valakinek, aki a szolgálataidra pályázik... csak az a furcsa, hogy teljesen másfajta munkáslánynak érzem magam tőle, ha érted mire gondolok :) ) szóval, a legfrissebb hölgy egy rendező felesége, és ő irja a sztorikat. Én meg segitek forditani. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy horrorfilmekről van szó, de leirva nem is olyan rossz, mint a moziban. 

Beszélünk majd holnap, milyen rémálmaim is voltak, erről nincsenek illuzióim. Ja, holnap ha szerencsém van láthatom Editke babáját is képeken. És végre péntek, már csak két hét ebben a lakásban!