Tegnapi szösszenet

Este fél hatkor becsönget egy iparos, hogy ő a krumplitermelő. Majdnem kibukott belőlem, hogy "jó neked, és akkor?" de türtőztettem magam, hadd mondja már el a mondanivalóját.

Erre nagy mosollyal megkérdezi, hogy boldoggá tehet-e minket egy zsák krumplival. Erre azért nem válaszoltam rögtön, mert nem akartam azért szemberöhögni, és elmondani, hogy ha krumplit árulnék én azért máshogy fogalmaznék, de hát ő tudja...

És akkor, ami igazán boldoggá tett, és nem krumpli volt: megkérdezte, hogy esetleg itthon vannak-e a szüleim. :)) Hogy foglaljam össze: hat hónapos terhesen, 28 éves fejjel kiskorúnak néznek. :) Most vagy nagyon fiatalos vagyok, és a szomorú tini terhesstatisztikát rontom vagy egyszerűen még csak ducinak nézek ki előlről és rossz a szeme a termelőnek. Vagy lehet túl jól működik a szemránckrémem? :)

Kiakadós, sok ok nélkül

Úgy terveztem még anno, hogy majd ha babát várunk (véletlenül elnyomtam a gombokat és babát verünk lett belőle... jól kezdődik, mi?) akkor lesz nyugodt szabadidőm, ülök a kanapén egy nyugodt kutyával előttem, horgolgatok, mesélek kisbabnak, és nem csak meleg étellel, de fincsi tésztával várom haza oldalbordadonort. Ehelyett dolgozom MINDEN hétköznap este 9-fél tizig, akkor még gyorsan vasalok, pakolok vajkrémes szendvicset - pedig mennyire utáltam, hogy anyukám nekem szinte mindig vajas kenyeret rakott, halálra untam már - és lóhalálában megyek aludni. A ház fut, a listának sosincsen vége, és a nap elején már küldök mindenkit melegebb helyekre: ha tehet róla, ha nem.

Egyrészt felvállaltam egy csomó mindent, a milyen-jó-lesz-kis-extra-a-babacuccoknak alapon. Főleg mert Sanjay munkája amúgy is kemény. Aztán nem tudok nemet parancsolni az áradatnak: kiadtam az emailemet a kurzusos 25 embernek - sűrgős esetekben jól jön, irhatnak oda. Azt nem gondoltam, hogy kapok majd hetente 5 emailt, amiben még csak nem is szépen kérnek ezt-azt (küldjem már el a válaszokat előre, mert szerdán nem tud jönni, vagy egy videót valamiről, vagy egy hangoskönyvet), és volt olyan, aki 24 óra leforgása alatt kétszer rám irt, hogy miért nem küldtem még el??? 1. Ez szivesség kategóriába megy 2. várjon rá legalabb 2-3 napot, mert még van 25 ember, plusz a saját bajom, és nem hal meg senki közben. Tényleg nagyon szeretem a klienseimet, de olyan rosszul esik most, ha valaki nem fizet hetekig-hónapokig, és nekem meg jönnek a számlák, vehetjük el abból, amit félretenni gondoltunk: akkor hol is segitség a plusz munka? OK, ne panaszkodjak, mert nincs nagy baj, csak az agyamra megy minden mostanában, és nem szeretnék permanens sárkánnyá változni.

Tudom, nagyon kiakadós ez a bejegyzés, de szeretném már nyugodtan élvezni a terhességet egy kicsit, és jó lenne Sanjayal találkozni hosszabb periódusokra is, mint egy gyors vacsora, arról ne is beszéljünk, hogy mennyire szégyellem, de a barátnős beszélgetések általában azzal érnek véget, hogy nekem kell megint szaladnom valahova.
Azért csak horgoltam valamit az elmúlt hónapban, majdnem kész, és gyönyörű lett - szerintem. :) Hétvégén, ha meglesznek a gombok is hozzá, lesz nagy fotozkodás. És bekeményitek munkaügyileg: akinek tetszik, jó, mások meg mehetnek máshová!

Csak kep

Ezt csinalom egy ideje. Inkognito.

ÉÉÉs újra hétfő

A mai nap mindenek ellenére jól indult, aztán gyorsan fordulatot vett. Mint már emlitettem, igazi, békebeli rosszullétek környékeznek. Az utóbbi hetet fele felében a fürdőben és a hálószobában éltem le. Ergo fut a ház.

Szerencsére ilyenkor jön egy-egy ilyen bejegyzés: http://www.urban-eve.hu/2014/09/29/egy-tokeletes-nap-margojara/


Nagyon kellett, mert minden energiámat az esti egy picike vajaskenyér emésztésére pazaroltam el, pedig adva volt még:

• egy nyűgös kiskutya, akinek elege volt abból, hogy az esti szokásos nagy játék helyett kapott egy műanyag kütyüt és magánzárkát
• egy nagyon hiszékeny férj, aki beveszi, amikor a kutya kistányérszemekkel rábámul: "szeeeeeegényke, vedd ki játszani egy kicsit", és meg sem gondolja, hogy az ördögfióka öt perce került büntibe, mert eltört egy csészét
• egy morcos férj, aki rosszul érzi magát, ezért aludni megy - magyarán bolygó hollandi az éjszakában, mert aludni azt nem tud, de félóránként megkérdezni, hogy evett-aludt-játszott-pisilt-kakált-e a szőrös vad, na, azt igen. Mert beveszi a bociszemeket, azért.
• egy csomó mosni, mosogatni és vasalnivaló mert holnap jön a védőnő "háztűznézőbe"

Kevés dolgot sikerült elsimitsak. Ma ez van. Ja, meg egy szám, ami megnevettetett.

Életbiztositás

Már régen tervezem, hogy kötök egy életbiztositást, és most, hogy babát várunk, ez igazán aktuális lett. Szerencsére nem nehéz ügy, mert Sanjaynak már megvan a kötelező - bankköltsönnel együtt járó - biztositása, és most is ugyanarra a cégre szavazunk. A weboldalon ki lehet számolni, mennyit is fizetsz havonta, attól függően persze, hogy dohányzol-e, hány éves vagy, meg hogy mekkora összeget kapnak utánad a családtagok, ha feldobod a rózsaszin tappancsaidat.

Ez utóbbit nem beszéltük még meg, és az garantált, hogy nem is fogok valakinek fizetni 500 eurót, hogy tanácsot adjon, mekkora összeget is hagyjak magam után. Igy csak gyors számolás céljából felcsörgettem az oldalbordadonort, hogy szerinte mekkora összegre biztositsunk engem, amire is rávágta, hogy kb 10 euro elég lesz. A nagy csönd hallatán leesett neki, hogy nem a maximum havi kifizetendőt kérdeztem, és azért jól esett, hogy nagyra értékel. Tudva, hogy milyen jó, stabil hangulatban vagyok mostanság csipőből rávágta, mint jó férjhez illik: jaaa, az, hát, édesem, te felbecsülhetetlen értékű vagy. Ami nem segitett a dilemmán, de vicces volt hallani, milyen gyorsan és hatékonyan reagál.

Van még mára pár programom, például megtalálni a porszivó alkatrészét, amit BIZTOS VAGYOK BENNE az oldalbordadonor tett el, mert én nem jártam vele, és nekem aztán hiresen jó a memóriám. Még ha jártam is vele, akkor is ő a hibás. Ha pedig minden flottul megy, még bőgök egy sort minden ok nélkül, végigolvasok pár blogot arról, hogy milyen pocsékul fogok kinézni szülés után és végül feladom az egész "hétfőn majd jól kitakaritom a házat " tervet.

Ja, és ne felejtsem el a napi mantrákat sem:

Még élek...

Ha igy folytatom, mire a gyerek megérkezik le is irtam az elso 12-15 hetet. :)

Hol is tartottunk? Ja, ott, hogy megkaptam a "kiskönyvecskémet", ami egy összehajtott nyomtatott oldal, és bele van irva minden, amit a bába bácsi megkérdezett. Aranyosan ők rendeznek mindent, nem kell még külön vizelet és véradáshoz átcammogni a központba. Igaz, ezt nem mondta előre, igy én véletlenül éhgyomorra mentem, ami szurival kombinálva egy ügyes rosszullétet eredményezett.

Ultrahangon megint láttuk a picit, most már van minden alkatrésze, és az elején integetett meg rugdosott is. Aztán elaludt talán, de a mérésekhez még poziciót kellett volna váltson és bökdösve lett. Ez a gyerek sem lesz adoptált, mert azon nyomban hátat forditott nekünk, ő sem egy igazi pacsirta tipus. :) Lehet be is mutatott, de azt már nem láttuk. A képek alapján mesélem anyuméknak, hogy apum krumpliorrát örökli majd, mire leintettek, hogy áááá, változik az még. Na, múlt héten, amikor megláttak a képeket személyesen is, változott a vélemény. Lesz itt egy nagy orr. Ez van, ha Dezsoke is lesz, csak a mienk. :)

Gyanus pillantások kisérnek rendszeresen, mert látszik már a poci, de még nem nyilvánvaló. Vagyis talán nekem igen. Megvettem otthon turkálóból vagy 5-6 terhesfelszerelést, és most már legalább kényelmesen vagyok, mert a rendes nadrágaim nem záródnak, és ülni meg végképp nem tudok bennük. Meglepődtem mennyi szép, csinos ruhát találtam, nem csak mumukat. Hurrá, második trimeszter.

És a nap fénypontja, ami nem gondoltam, hogy eljön még pár hónapig. Voltunk őszi vásáron, helyin természetesen, amit ezentúl magunk között becézzünk csak "Bivalybasznádi oktoberfeszt"-nek. Mindenki kihordja, amije van, és láttunk egy csomó vagány dolgot, pl. egy afrikai nő hajat font szines szalagokkal, meg egyebek. Meg is láttam egy sátort perui dolgokkal, és ott függtek a kézi készitésű csodaszép, lámás babakabátkák. Mivel olyan olcsón volt, amilyenen max egy rugdalózót lehet rendes üzletből kapni be is vásároltunk két uniszex kabátot. Nagyon örültem neki, hivom a szüleimet este lelkesen, hogy meg kell nézniük mennyire cukik ezek a holmik. Erre azt ott lévő vendég - nekem gyakorlatilag ismerős - beleüvölt a beszélgetésbe, hogy "azt nem szabaaaad, majd csak szülés után szabad vásárolni, mert mi már annyi tragédiáról hallottunk". Se köpni, se nyelni. Semmi köze hozzá, és amúgy is, nem gratulálokkal szoktak reagálni egy babahirre? A nyelvemen volt, hogy ja, tudta, hogy a 6 éves fiát is elütheti az autó, iskolatáskát ne vegyenek még azért. Nem tudom, honnan veszi, hogy egy várandós nem izgul magától is, minden hónapban: először vetélés, aztán koraszüles, aztán halvaszületés, aztán szülés körüli komplikációt, sőt csecsemőhalál... semmi sem biztos soha. Én nem hiszem, hogy bevonzzuk a bajt, az igy is ugy is megtörténik, a stressz nem segit. Bőven elég, hogy anyukám is babonás, és szerinte sem szabad vásárolni a 9, hónapig, szerintem meg a 28-30, hétre a nagyja legyen kész, hátha nagyon fáradt leszek, pihennem kell vagy egyszerűen  csak meg szeretek mindent előre elrendezni. Nem szivem joga?

Pedig előre eldöntöttem, hogy egyszerűen nem hagyom magam negativakkal ostromolni. Van erre egy jó blúzom, szerintem gyakrabban kellene viseljem... Azt irja rajta, hogy "Why dont you go and (szines vonalkák diszitésképpen) yourself".

Nagy hir - 1

Nagy hir következne, ha már nem árultuk volna el egy csomó embernek. :) Kisbabát várunk!

Többek közt ez az oka, hogy eddig nem irtam (hurrá, most már van akire kenjek mindent! Nincs elmosogatva: bocsi, várandósan fáradt ugye az ember, pizzát eszünk ma is: ez van, a baba kivánja! stb, kiegésziteni izlés szerint) Nem mintha nagy titkolózásba kezdtem volna, hanem egyszerűen KI VOLTAM MERÜLVE. Igy igazán, nagybetűvel. És csak azért irom múlt időben, mert ma egy jobb napom volt és remélem hogy ez már az első trimeszter végi javulás. Vagy nem, láttunk már ilyet.

Nem is gondoltuk, hogy most összejön, mert semmi jele nem volt, és csak azért csináltam meg a tesztet kétnaponta, mert 1. orvosi előirás szerint azonnal kellett tudjam, gyógyszeremelés céljából 2. nyugodtan akartam "alkoholizálni" (ami nálam azt jelenti hogy bevágok a TV előtt néhány mennyei brandis csokit). van, aki azt mondta, már a 7-9. napon pozitiv lett a tesztje, nekem persze megvárta a szokásos 2 hetet, amikor már teljesen letettünk róla. És mert az első pár hétben a magas hormonszint jó előjel, igy meg voltam győződve, hogy baj lesz, hiszen az enyém nyugodtan váratott magára. Hála Istennek nem lett, hathetesen és nyolchetesen is egy "szórakozás-ultrahang" alapján ott volt a kicsi, a dobogó sziv, meg minden alkatrész amit akkor még látni lehetett.

Gondoltam párotokat érdekelni fogja, hogy is megy a várandósgondozás itt Hollandiában, igy erről is fogok jó sokat irni. Nyugodtan lehet szökni egyébként. Szóval, általában 6. hét fele betelefonál az ember lánya a kerületileg illetékes bábához, vagy esetünkben a háziorvoshoz, aki bába is egyben. 10 hétig semmit nem kell csináljon, és általában nem is akarnak látni. Mi 9. héten mentünk, dopplerrel próbálkozott a doki egyet sikertelenül persze, adott küldőpapirt a korai ultrahanghoz, amit a 12. héten kell elvégezni, aztán csókolom. van telefonszámuk, amit mindig lehet hivni kérdésekkel, és kb. ennyi. Na, ezért mentünk mi az ugynevezett "pret echo" vagyis nem orvosi ultrahangra. Másképp vár az ember 8 hetet, és fogalma sincs, hogy van-e ott egy elő, mozgó kis apróság. Értem én, hogy azt mondják, ha pozitiv a teszt, akkor terhes vagy és kész, de annyi minden történhet és a biztos pont a jó szivverés, ami aztán már lecsökkenti a vetélések arányát 1,5%-ra, a kutatások szerint. Az orvosnak ezt nem kötöttük az orrára, mert nem akartam én lenni a paranojás páciens, akinek nem elég, ha "terhesnek érzi magát". Plusz nem is akartunk a 12, hétig várni bejelenteni a barátoknak és családnak, hogy készüljenek fel: nagyobb és mérgesebb leszek, mint valaha. Kb. mint a Hulk, csak kevésbé zöld és feltehetőleg artikuláltabb.

Ezzel el is értünk a tünetekhez. 6, hétig fasza gyerek voltam, mit nekem egy terhesség, átszambázok rajta. Aztán jött a haddelhadd, csúnya hányinger személyében. Nem hánytam ugyan egyszer sem, de ez ne tévesszen meg senkit. Nem vagyok a könnyen rókázós fajta, de az éjjeleimet csúnyán megkeseritették ezek a rohamok. Addig, addig, amig aztán azt a két jótanácsot kaptam, hogy kekszet kell ropogtatni, lassan, ráérősen és állandóan, gyömbéres-citromos viz társaságában. Ez valamennyire segitett. Erre rájött a kimerültség, és hadd idézzek egy másik kismamát: "ne úgy képzeld, hogy ááá, fáradt vagyok, ledőlök, jobb lesz. Hanem úgy, mint aki éppen influenzával kezd lebetegedni és öt napja nem aludt ráadásnak". Volt már kétoldali tüdőgyulladásom, az ehhez képest kismiska volt. Szerencsére a rosszabbik része eltelt, és most már csak kicsi, aranyos sárkány maradt meg belőlem, összehasonlitva az egy hónappal ezelőtti fenevaddal. :)

Kezd késő lenni, pár nap múlva még folytatom.

Energiaszint -200

Itthon vagyok, nincs is sok diákom, a kutya is kezd megnevelődni, és mégis sirnom kell a kimerültségtől. Na, ezért nem irok blogbeszámolót, beszélek a barátaimmal-családtagjaimmal, váltok két értelmes szót a férjemmel, főzök, takaritok, sminkelek, olvasok stb. Magyarán nem csinálok semmi, de semmi hasznosat. Csak ismételgetem magamban, hogy valószinüleg nem fogok beledögleni és van fény az alagút végén. Mára ennyi futotta...

Esti enek

Lusta iro masok tollaval ekeskedik. :)

Echo 10 hetes

Konfliktuskezeléssel telik a nap. Ugyanis az eb meg mi nem értünk egyet egy csomó dologban. Például abban, hogy a nap kezdetére negyed hat a legjobb idő - ki kell vinni éjjel és reggel egy pisiszünetre, de ez nem jelenti azt, hogy éjjel háromkor és reggel ötkor hajlandók vagyunk játszani, és ha nem akkor majd a lábujjrágcsálás meglágyitja a szivünket. Hja, nehéz élete van, akit kőszivű gazdával vert meg a sors...

Vita tárgya a "mit lehet megenni" cimű sorozat is. Szerinte elsődlegesen emberi testrészeket, másodlagosan mindent, ami érdekesen néz ki. Ha nagyon nincs más, megteszi a dörzsitartó is. Játékok csak végszükség esetén jöhetnek szóba. Szerintünk a lista pedig pont a másik irányba működik. Miért van az, hogy a babák meg a kiskutyák pont a fogzásra jó gumi cuccokat kerülik mély undorral fogzás közben?

És végül, de nem utolsó sorban, szerinte ha ő nem lát (mocsok módon takaritok, főzök, esetleg néha néha WC-re is eljutok) az a harmadik világháború kitörését okozhatja, mert holt biztos benne, hogy a 2*2 cm es fürdőablakon fogok megszökni és ő ebben a büdös életben soha-soha-soha többet nem lát, plusz meghal éhen. Egyébként is meg van győződve ez utóbbiról, mindig és állandóan. Kivéve azt a háromszor 20 másodpercet, amig bekebelezi a kajáját. Hogy tud ilyen kicsi ennyit be és kipakolni? :)


Szerencséje, hogy olyan ennivalóan aranyos. Tényleg.

Osszefoglalo junius

Nem hiszem el, hogy egy honapja nem irtam. Mentsegemre szolgalhat az, hogy idokozben otthon voltunk Sanjayval a szuleimnel, es nagyon zsufolt volt a het, meg a napok elotte es foleg utana: hazahoztuk a kicsi szoros krokodibebinket.:)

Rovid osszefoglalo: Sanjay marciustol az uj torvenyek ertelmeben utazhat vizum nelkul, ugyhogy hurra! Julius 26-an erkeztunk Kolozsvarra, ahol apum vart az ocsemmel (vagy 180 centi mar!). Penteken nagyszuleimnel voltunk, szombaton edeanyam ert haza egy konferenciarol, vasarnap meg lazultunk es fuvet nyirtunk testuletileg. A napok nagy reszen lehelnek is kellett segiteni tanulni, mert nyolcadikat kezd es sok az ismetelni meg olvasnivalo. Vasarnap meg osszefutottunk Osival, hetfon delutan magyarora volt teriteken es utana elszaladtam nehany baratnommel talalkozni. Kedden mar nem emlekszem, de szerdan Adriennel talalkoztunk, csutortokot pedig apumnal toltottunk Udvarhelyen es nagy cirkuszok kozepette sikerult beadni az utlevel kerelmemet. Az jo bosszanto nap volt, mert nem irjak ki elore, hogy szamot kell koran reggel huzni, viszont szam nelkul hiaba van az ember idoben, nem szabadna beengedjek. Szerencsem volt, mert eltunt a tomeg es meg becsusszanhattam. Be akartam zarni a raiffeisen bankos szamlamat is, de az sem megy ilyen konnyen... na, ez mar egy masik tortenet.

Szombaton jottunk haza, es meg aznap hazahoztuk Echot, egy nyolchetes fekete labrador kiskutyat, aki miatt az utobbi heten sem tudtam irni. :) Na nem baj, karpotlaskeppen felteszek par kepet a kis ragadozorol.

Acer esete a nyuszikával

Ez a mese úgy kezdődött, hogy nagynéném öreg laptopja bedobta a törölközőt jópár hónapja, és ő igy apumét kellett használja hónapokig. Ez sokszor azt jelentette, hogy amikor apum hazaért este, Kingának akkor kezdődött a munka. A család erre úgy döntött, kell Kingának egy laptop, és itt Hollandiában olcsóbban meg lehet kapni, ergó itt vettük decemberben, majd megkapta, mikor hazaértem.

Természetesen, ahogy ez lenni szokott, a vadiúj gép egyik napról a másikra leállt, és Sanjay a mellékelt ábrából lekövetkeztette, hogy a merev lemez meghalt. Áprilisban visszahoztam a laptopot, és végre eljutottam oda, hogy felvegyem az Aceresekkel a kapcsolatot. A hosszú történetből ide akartam kilyukadni. Már jó hete nézegetem a chatüket, ahol elméletben azonnal választ kapsz a kérdéseidre, de őszintén éreztem, hogy ez macerás lesz, és máig nem ültem le "bekát nyelni". Most 11-kor jobb hiján, nagy sóhajtozások közepette mégis felmentem, felkészülve a spanyol inkvizicióra. Előttem volt a számla, a laptop töltve és nyitva, a letelepedési papirom, útlevél meg vagy három házassági bizonyitvány. Biztos, ami biztos.

Aztán a maci elvet követve - nem lehetne megjavittatni? de! - tiz perc alatt megvoltunk, fel kellett hivjak egy telefonszámot, ahol felvették röviden az adataimat, nem is kellett semmit magyarázni, mert olvasták a chaten, kaptam két perc múlva egy emailt, és láss csodát benne a kinyomtatandó papirocska és a gyorsposta száma. Papir kinyomtat, gyorsposta egy perc alatt megmondja, hogy azonnal jönnek érte, csomag lecsuk-leragaszt, és teázhatok is. Nem is hiszem el, hogy tokostól-vonóstúl ez volt fél óra, és ha minden igaz jövő hét végére vissza is jön a javitott gép.
Annyira meg voltam lepődve, hogy nem győztem hálálkodni az Aceres pasasnak, aki meg ugye ritkán találkozik ilyen vidám klienssel, akinek elromlott a gépe. Sajnos az ilyen előfordul, és a titok az, hogy gyorsan, egyszerűen és udvariasan meg kell oldani a kliens problémáját. Mindenki örül, és el is felejtettem morci lenni, hogy elromlott egy féléves gép. Acer, pacsit ide!

Mellékesen el lehetett volna ezt otthonról is intézni, csak apumék meg sem nézték, hogy ott van bent a garanciapapir, ahol irja kit-mit-hogyan kell felhivni kelet európában is. És gondolták ők, hogy majd most biztosan ők kell eljuttassák jó ég tudja hova. Pedig nem, és már régen a kezükben lenne egy javitott laptop. De mindegy is már.

Ismeritek, ugye a viccet? A maci halállistát készit, terjed is a hire. A farkas be is jelentkezik másnap:
-Hallom halállistát készitessz. Rajta vagyok.
-Ja!
-Nem lehetne hogy csak még egy órácskát éljek, elbúcsúzzak a családtól?
-De!
Farkas hazamegy, van nagy sirás-rivás, egy óra múlva jelentkezik, maci megeszi. Másnap jön a róka:
-Hallom halállistát készitessz. Rajta vagyok?
-Ja!
-Nem kaphatnék még egy utolsó hétvégét, éljem ki magam, búcsúzzak a cimboráktól?
-De!
Róka visszajön pár nap múlva, maci őt is megeszi. Utoljára jön nyuszika:
-Hallom halállistát készitessz. Rajta vagyok?
-Ja!
-Nem lehetne kihúzni?
-De!

:)

Imoláék látogatása - 2014 edition

Több mint egy hónap kihagyással tértem vissza blogolni, és ez nagyon fontos mondanivaló, amit halogattam.

Szóval, itt volt Imola barátnőm, aki férjével Pistivel és hathónapos eszemakicsiszivét Balázs fiukkal Magyarorstági otthonukból jött látogatóba. Már tervezték-terveztük ezt a kirándulást 2013 nyarára, de Balázs (hálistennek, nagyon vártuk) beleszólt a tervekbe, Imola meg érthetően nem nagy pocakkal akart utazni és várostnézni. Előljáróban néhány szó: a féléves gyerekek nem is sirnak messze sem annyit, mint ahogy én azt naivan elképzeltem. Gondoltam, hogy majd 4-5 óra naponta, és hogy éjszakánként majd segitek járkálni vele, hogy tudjanak a szülők pihenni. Egyrészt a picuri olyan ügyesen növesztett fogat, hogy alig-alig volt morcos, másrészt meg mélyen és édesdeden aludtunk éjszaka - igaz Imola fel-felkelt cumit visszaadni, de azért minket a másik szobában sosem ébresztett fel semmi. Már nem is félek annyira az anyaságtól: valőszinűleg a rossz időket ki lehet birni azzal, hogy majd jobbak jönnek és hát azért van a gyereknek apja is. :)

Május 13. án reggel nyolcfele érkeztek meg, és egy gyors etetés után indultunk is kocsival hazafele az Eindhoveni reptérről. Sajnos kifogtunk egy alapos dugót, de azért 11-re mégis itthon voltunk, és aznap a lazulás jegyében telt. Én dolgoztam egy kicsit, ami alatt Imoláék felfedezték a környéket, elvesztődtek és meg lettek találva, valamint hazataláltak. Pont, mint a Micimackóban. :) Délután olasz fagyiztunk és sétáltunk egy cseppet Alphenben a folyóparton.
Szerdán és pénteken dolgoztam, igy a kis család egyedül barangolta végig Leident és Utrechtet.
Csütörtökön szabad voltam, igy Keukenhof volt a menü, ahol meseszép virágkölteményeket láttunk és remekül éreztük magunkat. Hazajövet a kihagyhatatlan leideni palacsintázóban vacsoráztunk, degeszre magunkat, egyébként.
Mondjam, vagy ne is mondjam, hogy nagyon megszerettük Pistit is, akivel eddig nagyon kevés kapcsolatunk volt, igy hármasban - mikor Sanjay épp nem dolgozott négyesben - nagyon jókat beszélgettünk esténként, egészen mintha évek óta közeli barátok lennénk. Balázs pedig teljesen tarolt. Annak a mosolynak nem lehet ellenállni, és szerintem tisztában van vele, hogy mindenkit levesz a lábáról. Már a második naptól szégyelltem, mégsem tudtam megállni, hogy el ne kérjem szinte mindig, ha egy szobában tartózkodtunk... :) Eszméletlen, milyen figyelmes, mikor angolul beszélgettünk szinte látszottak a kicsi kerekek, amint mozgásba lendültek, és a hét végére már láthatólag felismerte a nyelvet az ismeretlen holland közül, mert Pisti látta arra fordulni és oda figyelni, ha angol szót hallott. Ilyen korban még annyira érzékeny az a kis fekete doboz, amivel a nyelveket tanuljuk, hogy csak na. Annyi biztos, hogy Sanjay "birdy, birdy, birdy" ismétlése mindig mosolyt csalt az arcára. :)
Hétvégén már mind az ötön tudtuk élvezni a szabadságot: szombaton Scheveningenbe, a tengerpartra mentünk, és nagyot sétáltunk. Csodás nap volt. Vasárnap Amszterdamban voltunk, megnéztük többek közt a Dam tért, a gyönyörű virágpiacot (miért nem voltam még én ott? azt hittem lesz két nénike három vödör tulipánnal, és majdnem lebeszéltem szegény Imolát. Erre egy telistele, szines, óriási piacot találtunk, mindenfélével, ami csak növény. Meg is osztoztunk két nagy zacskó szines-recés tulipánon) és elmentünk egyet hajókázni. Meglepő módon az egész héten, de főleg vasárnap szokatlanul meleg, napos idő volt, és egy kivételtől eltekintve nem esett! Itt azért az nagy szó!

Hétfőn kicsit rápihentek az útra, igy megint lazulás volt a menü. Balázs nem értékelte ugyan, hogy milyen meleg lett, de mi is meg voltunk rendesen lepődve ettől az időjárástól, tista Hawaii. Még utoljára játszottunk, beszélgettünk, bevásároltunk közösen, majd az estét egy nagy vacsival zárva mindenki nyugovóra tért, főleg mert másnap igencsak korán kellett kelni. Megint jött kliens reggel, úgyhogy én már hatkor búcsút kellett vegyek kedves vendégeinktől, és ők Sanjayal együtt elindultak a reptér felé.

Nagyon jól telt, remélem nekik is, és ez úton is köszönjük a kedves, figyelmes ajándékokat (Én kaptam nagy és szép doboz házi készitésű állatalakú sütit, egy Praktika magazint csupa-csupa vagány dologgal, Sanjay pedig pár doboz Pista fűszert, amiért odavan. A zöld Karikás Pistát egyébként ki is próbáltam, és olyan krumpligulyás lett vele, hogy hét nyelven beszélt, a nyolcadikon meg dadogott.) és azt is, hogy itt voltak (voltatok). Képek jönnek hamarosan. :)

Kiskutyák

Nagy örömünkre megszülettek májusban a kiskutyák, akiket nagyon vártunk már. A tenyésztő két almot tervezett, az egyik május elején, a másik alig egy hete született. Aggódtunk, mert ugye mindhárom szinű labrador lehet a kombinációkból, nekünk meg fekete tetszik, és oldalbordadonor ragaszkodik a kisfiúhoz. Lett is mindhárom kölyökből, szerencsénkre három fekete fiúcska.
Meg is látogattuk az első almot múlt héten, megfogni még nem szabadott a kicsiket, de elolvadtam, annyira aranyosan aludtak. :) A legfontosabb mindenekfelett egy kiegyensúlyozott, nyugodt állat, és úgyis a tenyésztő dönt melyik kicsi hova megy, úgyhogy most azt várjuk, milyen személyiségűek. Nagy reményeink vannak a most 3 hetes kicsivel (jönnek a képek, ahol már nyitva  aszeme és nyújtogatja a nyelvét), főleg mivel a tenyésztő irántunk való kedvességből a Kamal (lótuszvirág hindi neve) hivatalos nevet adta neki. (A tenyésztő diktálja be a "keresztnevet" és "családnevet", ez teljesen független a hivónévtől, amit majd természetesen mi adunk a kutyának. Általában egy alomban hasonló nevek szoktak előfordulni személynévként, mint pl. mitológiai királyok és királynők nevei, vagy amint itt is virágnevek az összes kutyusnak, ehhez jön még az anyaállat neve és kész is a katasztrófa :). Igy lett ez a kis gömböc Foreverourjoy Kamal of Bibi. És most a képek:

Egynaposan

Egyhetesen, a.k.a kutyasegg-kép (a mi kicsink az, ahol csak a hátsója és a farkinca lóg ki)

3 1/2 hetesen: a mienken látszik már, hogy nyugis, laza kicsi lesz, ő az egyetlen, amelyik jóizűen le van dőlve, mig testvérkéi élvezik, hogy járni tudnak, még ha Bambi módra is (alul)

és most a sztárfotó majdnem négyhetesen

És végül a kispadosok

Most mondja azt valaki, hogy nem übercukik. :)
Ha a terveknek megfelelően Kamal lesz a mienk, akkor július 5 után haza lehet hozni. A kispados fiuk pedig olyan 15. fele kerülnek szabadlábra. Csoda, hogy alig várjuk?

Internet és applikációk

Ma repülök haza. Már fél nyolcra a reptéren voltunk, annak ellenére, hogy csak kettőkor indul a gépem. Oldalbordadonor viszont nyolcra munkában kellett legyen, ugyancsak Eindhovenben, úgyhogy ezzel az erővel már vele jöttem. Most pedig a Starbucksban ülök, élvezem a repülőtér ingyen internetét és stikában kihúztam egy állólámpát, hogy a laptop töltődjön. :) Nem hiszem, hogy jól jönnek ki ebből a buliból, mert szipom az internetüket, áramukat és foglalom a helyüket a következő négy órában szemtelenül egy árva mentatea mellett. Ez van. :)

Gondoltam kihasználom az alkalmat, hogy semmi más dolgom nincs, és irok egy becsületes blogbejegyzést az internet szerepéről a családtervezésben. Csak mondom, ha azt hiszed magadról, hogy meg vagy kergülve, csak menj fel a netre és mindjárt jobban érzed magad. Nem vagy egyedül, sőt, egészen gyógyitható esetnek számitassz valószinüleg.

Én is ezt tettem, miután elolvastam a már emlitett "Taking charge of your fertility" cimű könyvet. Nagyon rövid összefoglaló következik. Az angolul FAMnak becézett cucc (fertility awareness method - termékenység-tudatos módszer) egyszerűn annyiból áll, hogy mindennap méred a hőmérsékletedet és a méhnyaknyákot. Tudom, ez utóbbi borzalmasan és irtó gusztustalanul hangzik, de nem olyan vészes egy idő után. A testhőmérséklet a ciklus elején általában alacsonyan van, majd peteérés utan hirtelen ugrik egyet, a nyák (öööje, nincs erre jobb szó???) meg tipikus állagú peteérés körül.
Mindezt legjobban applikációval lehet rögziteni, van belőle több száz. A legjobbnak kikiáltott a FertilityFriend, de ez kifejezetten "gyerekcsinálásra" specializálódott, ezért lehet nem mindenki örül neki. Plusz ingyen csak az alapokat adja, és kicsit borsos a prémium csomag. Ráadásnak időben korlátolt is pl egy év valami 40 euró.Vizuálisan sem néz ki jól, dehát nem a külső a lényeg.
Én az OvuView applikációt jobban szeretem. Beállithatod, hogy mit akarsz elérni: elkerülni a terhességet, teherbe esni vagy csak legyen valami, ami emlékeztet havi látogatód érkezésére. Csini program, és a nagyrésze ingyen működik. Ha egy idő után belejöttél, és be akarsz piszkálni a számitásokba, azt is lehet a prémium verzióval, ami addig érvényes, amig fokhagyma szagú nem lesz, és teljes áron valami 4-5 euro, én 0.99 centtért vettem valentinnapkor.

Szóval, amikor a FF-en a számitógépen, és az Ovuviewn a telefonomon mind követtem a dolgokat azt gondoltam velem van a baj. Aztán olvastam fórumokon, hogy sokan 6-7 applikációt is használnak egyszerre, sőt van aki 20-at. Na puff. Különben mindegyik számol, de - mivel sokfajta módszer van és nem mindenki ideális ciklusú - eltérések előfordulhatnak.

Mindent egybevetve azért jó, hogy van ilyen lehetőség: a nyet meg tudja mondani mikor milyen esélyed van, hogy dönteni tudj, elmagyarázza a dolgok nagy részét és találhatsz emberkéket akik hasonló cipőben járnak. 

Szupergörl

Mert ez kellene a hattérképem legyen. Mindenhol. A valós életben is, általában pólóra és fejre húzott zacskóra nyomtatva. És próbálja valaki azt állitani, hogy nem vagyunk mind mind szuperhősök. Csak mondom.

FYI: Az új Captain Amerika majdnem ugyanolyan szar, mint az előző. 

Zakuszka

Érdekes, hogy esténként mindig megtervezem mi mindenről kellene blogolni, aztán másnap éppen semmire sincs időm, vagy ha van akkor meg kedvem nincs, és semmilyen ihletem sem persze. De most aztán! :)

Rövid beszámoló, mi minden történt az utóbbi hetekben:

• Sokatsokat dolgoztunk mind a ketten, mert be kell pótolni előre is azt a kimaradt hetet. Végül Sanjayt nem engedték el a munkahelyéről, igy megint egyedül megyek haza. De, a remény hal meg utoljára...
• Múlt héten életem párja szánkázott le a lépcsőn, szerencsére komoly baja nincs, de jól megütötte a bal vállát. gondolhatjátok, milyen vidám volt a hét többi részén.
• Megultrahangozták Bibit, a mamakutyát, és most hivatalosan is "várandósok" lettünk. Hét kölyökre lehet számitani május 10-13 között. Alig várom a képeket a kis szőrcsomókról. Már kiolvastam vagy 600 oldalt, most már meg tudom különböztetni bármelyik kutya elejét a hátuljától. Hurrá!
• Oldalbordadonor kapott céges kocsit, 6 hónapos szerződéssel és ingyen benyinkártyával. Nem csak, hogy olcsóbb és kényelmesebb igy az utazás, de beférünk végre, és nem kell aggódjak mi lesz, mikor május 13. án Imoláék látogatnak: befér apa, anya, csecsemő, ülés, csomag és babakocsi. Igy remélhetőleg csak akkor kell vonatozzanak, ha éppen Sanjay dolgozik. Már alig várom, hogy jöjjenek.
• Megyek haza 29-én, és mivel nincs aki összeszedjen kolozsvárról, és Orsi is éppen ott tanyázik úgy döntöttem maradok estére. Ha szerencsém van tudok találkozni Melinda barátnémmal, megtárgyalhatjuk személyesen az eljövendő esküvője részleteit. :)

És amin mind gondolkoztam, hogy megirjam-e vagy sem, de megfogadom Imola tanácsát, és úgy teszek, ahogy én jobbnak látom, nem ahogy mindenki más elvárja. Vagyis babatéma. Még nincs baba, csak téma egyelőre. 

Mint már meséltem, tavaly nyáron lejártuk az orvosokat, és - ahogy gondoltam is - jó hosszú időbe beletelt, amig mindenkinél kaptam időpontot. Ami egyébként röhelyes, mert nem is meddőséggel kapcsolatos, hanem nagyjából a gyógyszereimmel kapcsolatos dolgokról van szó. Komolyan, beletelt mindenestől 7-8 hónapba, amig zöld utat kaptunk. Amitől igazán féltem, az a tipikus pajzsmirigyelégtelenség mellékvágányai: inzulinrezisztencia, PCOS és társai. Most már bánom, hogy nem kezdtem el hőmérőzni hamarabb, mert megspórolhattam volna magamnak egy adag aggódást. Röviden és velősen: minden nő kellene figyelje (ha nem is rendszeresen, de egy-egy hónapban legalább) a termékenysége jeleit. Erről kellett volna szóljon az a kétszer-háromszor egy óra az iskolában, nem a zsiros haj elleni samponok pro és kontra. Nem is olyan egyszerű, és jóval több kutatés van benne, mint az ember gondolná. Engem megetettek azzal, hogy a természetes családtervezés arról szól, hogy a naptármódszerrel védekezel, és az meg 60-70%os, magyarán megbizhatatlan, de majd a tabletta és óvszer mindent megold, mert az majdnem 100%-os. Megkövetem azokat, akiket legbelül felelőtlennek tartottam, mert ezt használták fogamzásgátlásra. Miután kiolvastam a remek Toni Wechler könyvet: Taking charge of your fertility, teljesen megváltozott a véleményem, és jelentősen meg is nyugtatott. Nálunk az ilyesmi tabutéma volt, és máshol is az szerintem, ez meg arra vezet, hogy az egyébként okos, intelligens, tanult fiatal nők (akiknek táborát még véletlenül sem bővitem) gyakorlatilag semmit nem tudnak a saját testükről, érdemben legalábbis nem. Annak ellenére, hogy olvas az ember, meg beszél másokkal. Mert meg sem gondoltam, hogy fontos az, milyen hormon váltja ki a peteérést pl. Össze szeretném hamarosan foglalni ezeket egy-egy blogbejegyzésben, mert szerintem nagyon hasznos, és nem csak babatervezés szempontjából. Plusz nem tudom, hogy forditották-e ezt a könyvet magyarra, mert elég nehéz volt megszerezni, annak ellenére, hogy ez a FAM(fertilitz awareness method) bibliája. Amit még nagyon ajánlok az a FertilityFriend. Többek közt van egy vagány kurzusuk, amin ingyen és bérmentve megtanulhatod, hogyan is hőmérőzz, és mikor mi mit jelent. Erről is később. 

Most pedig irány a munka. Kétoldali, krónikus munkaundorom van, úgyhogy ez nem lesz könnyű... gondoljatok rám! :) 

Ja, ezt muszáj megosszam, sirva röhögős. És milyen igaz. (Amúgy nem birom Oshot, és ezenkivül nagyon kevéssel értünk egyet.) Jó hetfőt!

Adoptálunk!

:) Na jó, ez csúnya húzás volt tőlem, mert nem gyereket, "csak" kutyát, és azt se szó szerint adoptáljuk. De ki akartam próbálni az Irodából ismert "Szex! Remek, most hogy mindenkinek felkeltettem a figyelmét rátérhetek a mondanivalómra" szöveget. :)

Már talán egy éve gondolkodunk rajta, és fél éve többé-kevésbé aktivan tervezzük a kicsikutya vásárlást. Fontosnak tartom, hogy még azelőtt lejárjon a nehéz időszak (babakor, másnéven "aranyos vagyok azért nem fojtanak vizbe sőt mérgesek sem tudnak rám lenni peddig tönkretettem a lakást" időszak - viccnek szántam, de nem egészen az). Nem hibázik aki szerint egy kölyök bizony az első hetekben tud olyan nehéz lenni, mint egy embergyerek jobb napjaiban: éjjel gyakran sir, meg kell nyugtatni úgy, hogy mégsem veled egy ágyban töltse az élete hátralevő részét, méregetni kell neki a kaját, attól függően mekkora, stb. Nem mondom, hogy nem nő fel enélkül, de nem midegy mennyire kiméled meg magad az állatorvostól meg a gyógyszerektől.  Én kisebbtestű, Sanjay bazinagy kutyát akart eredetileg, aztán kiegyeztünk a fekete labradorban, amit mindketten szeretünk.
Most tavasszal pedig nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a tenyésztőkeresésbe. Először elolvastam minden ajánlást honnan szabad-nem szabad venni, milyet, hogy működik az egész meg minden. Aztán irtam egy pár szimpatikus tenyésztőnek is. Ami meglepett, az a szigorú kérdésáradat volt: hol lakunk, hogy lakunk, miért lakunk, miért épp kutya, mi nagymamám leányneve és a gyerekkori kisállatom kezdőbetűje. Vagy majdnem. Azokat a tenyésztőket tisztelem, ahol komolyan veszik, hova adják el a kiskutyát. Ez OK. Ahol már egy emailt sem tudtam irni pár kérdéssel anélkül, hogy kitöltsek egy 20 perces kérdőivet olyan kérdésekkel, mint "Tudod-e mit jelent PONTOSAN az ED, HD és PRA rövidités?" - Elbow Displazia, Hip Displazia illetve valami öröklődő retinabetegség, ami vakságot okozhat... Basszus, nem emlékszem milyen latin névnek felel meg, megbuktam - illetve "Röviden ird le a házadat (nem elég az, hogy kertes ház, vagy blokklakás, PONTOSAN ird le milyen) " - miért, be akarsz költözni a családoddal??? sőt "Olvashattad a weboldalunkon, hogy a kizárólagos nyershúsos táplálást támogatjuk, hajlandó vagy-e ezt követni, és ha nem indokold meg válaszod." - ööö, nincs akkora pénztárcám és mélyhűtőm, hogy bevásároljak a megfelelő nyers darált húsból, tároljam és én adagoljam hozzá a vitaminokat-nyomelemeket cseppekben. Húsz perc után őszintén feladtam ezt a tenyésztőt, mert nem tudtam mindent kitölteni a kérdőivben és legalább vigyen el egyet vacsorázni, ha már a magánéletemben akar turkálni igy ismeretlenül.

Tehát rájöttünk, hogy becsületes tenyésztőnél a következőképpen zajlik a vásárlás. Elmész bemutatkozni és beszélgetni még lehetőleg a kicsik születése előtt. Kölcsönösen kivallatjátok egymást, szigoruan végignézed a törzskönyveket két generációig felmenően, meg a csipő és könyökizulet plusz retina egészségét bizonyitó papirt, elmondod mit szeretnél, és ő meg azt, hogy mit tehet érted. Ha kölcsönösen tetszetek egymásnak felrak a várólistára, igy kapsz értesitést, ha megszült az eb, képeket, stb. Öthetesen lehet látogatni, hogy megbizonyosodj jól szocializáltak a kicsit. Hélthetesen a tenyésztők többsége külső tanácsadóval párositja a kutya meg a gazdi személyiségét, és akkor kapják meg az egyébként holt kötelező törzskönyvet, csippet, európai útlevelet, meg anyámcsókját. Akkortól kezdve elméletben haza lehet vinni, gyakorlatban még maradnak 1-2 hetet.

Én is úri murinak tartottam nagyrészét, amig nem hallottam eleget beteg kutyákról és hogy a biztositás bizony nem támogat veleszületett rendellenességet, amúgy meg igy is úgy is fizetsz ha beteg a kedvenc négylábúd. Igy inkább bizom a kétszáz végigolvasott egyesület döntésében. Ja, júniustól kötelező lesz a DNS vizsgálat is, még lehet abba beleesünk, és remélem nem az én DNS emet vizsgálják. :)

Most pedig a lényegre. Kiválasztottuk a tenyésztőt. Aranyos nagymama három kutyával, nagy szivvel és sok sok év tapasztalattal. Két kutyája is vemhes, és május elejére-közepére várjuk a gólyát nagy lelkesedéssel. Szerencsére közel lakik, mert Sanjaynak nem volt kedve két hónapból két hétvégét vezetéssel tölteni, a harmadikat meg megint két óráig egy valószinűleg morci, tengeribeteg kiskutyával egy Hyundaiba bezárva. Szombaton látogatunk, akkor hozok majd képeket is az anyukajelöltekről.

Ja, szakzsargon: mi mezei állattulajdonosok aranyosan fiú meg lánykutyának szólitjuk ugye az állatot, mert hogy néz az ki, hogy
Good morning, can I ask you about your puppies? No, actually we dont want a bad tempered bitch!

Megmondom hogy, röhelyesen. Nem tudtam nem kuncogni, amikor az egyik - angolul csak úgyné beszélő tenyésztő visszairta, hogy "Are you interested in buying a dog, or a bitch?" majd hozzátette "we currently have three bitches in the house, two pregnant, so you can imagine how we feel". Igen, el tudom képzelni. Kutya egy életed lehet, két terhes szukával. (Hülyén hangzik, vagy csak én...?)

Gyere feküdj a hullámra

Emlékszik még valaki arra, amikor pár hete nyavajogtam, hogy nem kaptam meg a népi egyetemen a kurzust? Hát, tévedtem szerencsére. :D Két nappal a határidő és első óra előtt meginterjúvoltak, és átadták a stafétát tiz rosszul szkennelt oldal formájában. Huzzzzáh.

Azóta már három angolórát tartottam, és imádom a csoportom. Kedvesek, aranyosak, nincsen velük semmi komoly baj.
Ez ugyan azt is jelenti, hogy rengeteg dolgom akadt mostanság, és a hullámok 5 méterrel a fejem felett csapnak össze. Igy belegondolva, ha már úgyis tök vizes vagy, pár méterrel a felszin alatt, akkor már piszokul nem érdekel mit csinálnak a hullámok. Inkább nézed a halakat és csorog a nyálad, mert jajistenemhetekótanemettemtonhalsalátát. És most ölni tudnék érte. Komoly emailek helyett blogbejegyzést irsz a remélhetőleg vizálló kütyün. És dúdolod a Mermaidet, mert milyen az élet zene nélkül. És a Train szuper! Csak mondom.

Rúdtánc

Az oldalbordadonor egyik legjobb tulajdonsága a humora. Csak mondom, ha eddig nem jöttetek volna rá hogy én vagyok a kedvenc szórakozása. Mert naiv vagyok, és nekem majdnem mindent el lehet adni. Igen, még azt is, hogy lesz Titanic 2 ÉS 3 a moziban, SŐT a bemutatót is képes vagyok végignézni a youtubeon, amig rájövök mekkora disznóság, hogy megint lóvá tettek. :)

A második dolog, amit fontos Sanjayról tudni, az a nemzeti büszkesége, szerencsére egészséges adagban csak. Mindig örömmel számol be arról, hogy mi jó történt Indiában, meg hogy éppen milyen céget vett át egy indiai vállalkozó.

Aztán pár napja bambulok egy rúdtánc videót valami külföldi tehetségkutató versenyről, amikor is beleszól, hogy az is Indiából származik. Na persze, könnyű eset vagyok, de nem ennyire könnyű! A rúdtánc, ami csak mostanában lett többé-kevésbé sport, és eddig nagyrészt sztriptizbár kellékeként volt jelen! Na ne már. És basszus, de igaza van, ezt művelik már több száz éve Indiában, komoly versenysportként. És mennyire nem szőke, vékony, hajlékony pipikről szól... Ime, a mallakhamb.

A következő videó csak erős idegzetűeknek ajánlott. :) No further comments.

Csak összehasonlitásképpen, ez a nő teljesen máshogy műveli, de ő is igazi művész! Ugye nem meglepő, hogy az Leiden egyetem bemutatónapján a rúdtánc volt a leglátogatottabb nyilt óra. (A baj csak az volt, hogy 5 lány jött kipróbálni, 5555 meg nézni, de az már nem lány volt.)

Munkaügy reloaded

Kicsit szomorkás a hangulatom "máma", érdekes, mennyire összejön minden néha. Volt pár nap a múlt hetekben, amikor egy csomóan bejelentkeztek, és meghivtak interjuholni is a helyi népi egyetemre.

Aztán, mintha direkt valaki csinálta volna, mindenkinek lett valami problémája: az egyiknek visszamondták az amerikai állását, a másiknak a gyerekeivel voltak gondok, a népi egyetemről pedig visszairtak elég pokrócul, hogy ők hollandul jól beszélő tanárt kerestek volna. Persze ez utóbbi kicsit felbosszantott, mert ők kerestek meg engem, tudták, hogy anyanyelvű holland messziről sem vagyok, de a felsőfokú vizsgám megvan. Nagyon kedvesen vissza is irtam, hogy mondják már meg milyen holland képesitést szerettek volna, mert tudomásom szerint ennél magasabbat nem ad az állam. Valószinűleg az udvarias hangnem tette meg a hatását, mert a pasi most már emberhez méltóan válaszolt vissza, és kifejtette, hogy végülis nem a holland a nagy baj, attól csak kicsit aggódtak, hogy milyen vagyok nyelvtanilag, plusz az angolom messze az átlagtanárok felett van, tehát az sem baj, de már kétszer megégették magukat, és most félnek olyannal menni, aki nem tanitott meg ROC-ben, vagyis helyi tanügyi központban (itt ezek az ROC-k nagyon felkapottak, van mindenféléjük, középiskolai és ipari iskolai, fodrász, autószerelő, kinai - magyarán egy halom képzésük). Azt is megemlitette, hogy a jövőben, ha nem ilyen szűk határidőn belül mozognak, még meg fognak keresni. Az tiszta és világos, hogy a holland irásban nem vagyok valami nagyon szuper, ezt még kell javitanom. És jól esett, hogy végül nem az én hibámból mondták vissza, mert az igazságtalan az interjú előtt. Meg is köszöntem, és őszintén sok sikert kivántam a további kereséshez. Akkor még egy hetük volt a kurzus kezdésig, mert másképp fizethetik vissza az összesen 1300-1500 eurót az embereknek, ráadásnak meg a jóhirüket is elvesztik. Gondoltam nem hallok többet vissza, de ma azért nagyon jól esett, hogy mégis visszairt a pasi, elmondta mi történt ( a tanár utolsó pillanatban mondta vissza, és ez már a harmadik lett, úgyhogy két nappal a kezdet előtt kellett töröljék a kurzust). Nem akarok gonoszkodni, mert teljesen érthető, miért mentek volna mással, és végülis többé-kevésbé korrektek voltak, de azért a kisördög belül örül, mert nem megmondtam én a magam csöndességében Sanjaynak még múlt héten, hogy nem fognak mást találni? Legalább biztosabb vagyok benne, hogy tartjuk a kapcsolatot és következőkor engem hivnak. :D

Amúgy is ez benne van a pakliban ebben a bizniszben. Van, amikor hetekig lézengenek az emberek, máskor meg masszivan kell visszautasitani új klienseket, mert nincs több időd. Tavasz elején meg különösen kitör a fáradtság a társaságon, és meggondolja kétszer belekezdjen-e valami újba. Majd március végén visszaáll a jobb rendszer.

Én is látom-érzem, hogy most már itt a tavasz, nyilnak a mindenféle virágok, b*sznak a madarak, és napi 12 óra alvással lennék megelégedve. Azért keményen dolgozom, hogy a napi vitamin, torna, lakástakaritás meglegyen, és most fókuszálok a kurzusaimra. Tényleg, mindenkinek melegen ajánlom a www.coursera.org weboldalt, hires egyetemek ingyen online kurzusokat inditanak, minden héten van egy-kettő új, és sokból még diplomát is adnak. 

Naplólapok

Mondtam már, hogy mekkora internet-rajongó vagyok? Elismerem, ez néha szinonima a függőséggel, és sokszor frusztrál, hogy mennyi minden információ elérhető, nekem meg milyen limitált az energiám és időm.

Most megint szeretnék megosztani valamit, ami két okból is remek. Először is ha naplót szeretnél irni, de nem akarsz minden nap csak úgy unalmasan "mostam-főztem-takaritottam" végigsorolni, akkor neked találták ki az ilyen izgalmas, gyönyörű kézzel rajzolt és saját készitésű ( a nőjé, nem az enyém) naplólapokat. Minden nap mást kell beirjál, pl mi a kedvenc játékod, vagy mi volt a célod ezelőtt 5 évvel, vagy éppen a villámlást vagy a dörgést szereted jobban, sőt naponta van idézet is. Ki lehet nyomtatni szinesen is, ahogy én is tettem, amikor még volt szines nyomtatóm, vagy fekete-fehérben és akkor ér nekiesni szinesceruzával. mert nehogy már érdekeljen, hogy 27 éves vagyok, és "hivatalosan" 20 éve lejárt a szinesceruzaszezon.

A másik fontos dolog az az, hogy angolul van, tehát lehet nyelvtanulásra használni. Minden nap találsz majd benne pár új, érdekes szót. Attól még kitöltheted eszperantóul is egyébként, de legalább annyit olvastál aznap.

Ingyenesen le lehet tölteni, eddig kb 50 lap van fenn. Miután irtam a hölgynek, mennyire tetszik, amit csinál, megengedte, hogy használjam a diákjaimmal. Főleg a nőknek jön be, úgy 20 felett. :) Most eljutottam én is oda, hogy sajátot akarok, befűzve egy új mappába, kitöltve meg minden. Minden héten szórakozom majd vele egy kicsit.

Szóval, a várva-várt link:  http://www.graceisoverrated.com/

Jó szórakozást, a naplózás egyébként hasznos eszköz az önmegismerésre, hajrá! :)

Ps: Ma, pont most értem el a 4000 megtekintést a blogon. Nem erre játszom, de nagyon jól esett, köszi mindenkinek. 

Miéééért?

Miért van az, hogy a migrén, ami a semmiből és semmitől jön, jobban fáj, mint a bokám valaha is? Tényleg nem költői kérdésnek szánom, akármilyen tipp jöhet.

Már második napja nyüsziteni tudnék, és ehhez a fejfájáshoz képest a lábam (szines egyéniség még mindig, szép lila-zöl-sárga-sötétkék) pipepurc. Nem értem, hogy lehet, hogy másra beveszek egy paracetamolt, mint tettem jó két hete, és csökken, meg elmúlik a fájdalom. A migrénre tegnap két paracetamolt és egy ibuprofent vettem, meg se kottyant neki. A baj az, hogy tanitani kellene, mert mindent egybevetve kell a pénz, és nem mondhatom amúgy sem a klienseknek, hogy bocsika, tudom holnap nagy gyűlésed van és meg kellene tárgyalni a bemutatódat, de gyere holnapután, amikor már nem lesz semmi értelme amúgysem, mert ma meg holnap fáj a fejem. Lehet ha belenyüszitek a telefonba két mondat közt, akkor az használni fog?...

Csak a gyökérkezelés utáni fogfájáshoz tudom hasonlitani... Na, megyek is a sötétszobába (következő állomás a gumiszoba) szenvedni. Drukkoljatok.

Álom

A hétvégén jó böcsületesen kialudtuk magunkat. Kellett is, mert a hét kriminálisan hosszú volt és szombatra-vasárnapra is maradt meló bőven.

Az alvassál meg fáradsággal az járt, hogy teljesen agyament álmaim voltak. A vicc az, hogy álom közben minden teljesen logikusnak tűnik. Pl. tegnap hajnalban madarakkal álmodtam, a szőlőben voltunk, sétáltunk az udvaron és a ház körül, és szebbnél szebb, exotikusabbnál exotikusabb madarakat fedeztünk fel mindenhol. Az igazán meglepő a kerités mellett fekvők voltak. Kb. akkorák, mint egy jól megtermett kutya, nagyon szinesek és a szokásos madár-ülés helyett kinyúlva, lábukat hátrahajtva feküdtek sorban. Egyáltalán nem bánták, ha közel mentünk, nagyon szelidek voltak, igy meg is kérdeztem nagymamámat, mik ezek és mire jók (???). Ő meg elmagyarázta, hogy mikor bozóttűz van (ja, bozóttűz Arad mellett... no komment) az emberek a lábuknál fogva fölkapják a madarakat, és azzal ütik a tüzet, mig el nem hal. Mivel madaraink tűzállóak, ez meg sem kottyan nekik. I shit you not, tűzoltó paradicsommadarakkal álmodtam. Honnan jött ezzel elő az agyam, fogalmam sincs. Szerintem én vagyok minden álomanalizáló rémálma. :)

Hány nyelvet ismersz?

Ráakadtam valamelyik héten egy vagány játékra. Az a lényege, hogy három életed van, és egyre nehezedő szinteken kell megállapitsd melyik nyelvet hallod. Eleinte csak két nyelv lesz, amik eléggé különböznek (pl nehéz az olaszt és a mandarint összetéveszteni), de a sor folytatódik, és sok olyan nyelv jön be, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Pl Máltán félmillióan máltai nyelvet beszélnek. Miután megvagy egyébként leirja azokat a nyelveket, amiket eltévesztettél, és meghallgathatod megint. Remek szórakozás, és sokat lehet belőle tanulni.

Great Language Game


Jó szórakozást! Be lehet kommentbe irni a legjobb pontszámotokat, én azt hiszem leragadtam 400-nál. Dolgozom rajta :)

Emberi természet

Mikor ágyban kellene lenni - pl éjjel háromkor, vagy egy felpolcolt láb esetén - akkor táncolni, takaritani, tanulni és házimunkát végezni akarunk. Mikor lehetne, ezek a legutolsó vágyaink, nem?

Úúúúúgy utáááálok porszivózni. És úúúgy kivánom most, pedig helyette hajtogathatok ruhát, horgolhatok rosszullétig, beszélhetek a barátaimmal és végre megnézhetem azt a 200 webináriumot, amire hónapok óta nyáladzok, sőt, befejezhetem a kurzusaimat is. És a dumán kivül másra nincs kedvem.

Vagy... de igen. Megnéztem tegnap éjjel a Sherlock harmadik évadjának az első két részét, harmadszorra talán? Rákerestem minden apróságra, tudtátok egyébként, hogy nem csak John Watson blogja "valódi", hanem a szereplők emlitett weboldalait is megcsinálták. Persze nem lehet kommentálni, és nem igaziak, de azért remek. Plusz ott van a sherlockology.com. Meg a wikipedia és számtalan Sherlockian őrülttársam. "You win the internet"

Ne is kérdezd, miért, nem tudom. 

Sztárfotók a kissárkányról

Igértem sztárfotókat, aztán csak a facebookra raktam fel őket, és kérem tisztelettel én ilyen feledékeny vagyok. inkább ne is beszéljünk róla. :)

A fotókat Sanjay készitette, a régi-új telefonjával, ami már megvan egy ideje, de még nem ült le vele éppen fotózni. Mindenesetre nagyon szépek lettek, mert úgymond a beauty-beállitással készültek. Nem photoshop, csak egalizálja a szineket. Magyarán nincs nekem ilyen arcbőröm. :) A sárkánybébink viszont még szebb a valóságban. :) Aztán nekiálltunk minden fura cuccot kipróbálni a képeket, és itt az eredmény:

Sárkánysegg

 Amit Sanjay lát szemüveg nélkül :)) (gonosz vagyok, ugye?)

 Noname

Sárkány-repülő

Abszolút nem ideillő, de imádom az új körömlakkomat. Két hete egyet fizet, kettőt kap akcióval vettük, Rimmel, bőrszinű natúr barna az üvegben, de körmön egy nagyon diszkrét, természetes rózsaszin lesz. 

Mitől lett vidám a vasárnap

Múlt hét szombaton rendesen kilustálkodtuk magunkat, néztünk filmet, pihentünk, ettünk, vagyis vasárnapra nem csak a munka gyűlt össze, hanem még energiánk is volt nekifogni. Mikor belelovallom magam, akármilyen ritkán is történik, mérgezett egérként szaladgálok a lakásban, egyszerre mindent meg akarok csinálni, és ez egyszer elfelejtettem, mire is jó a lépcső. Jöttem, vagy inkább lovagoltam lefele, közben osztottam a fejemben hány mosást kell ma betegyek, oldalbordadonor kapta az utasitásokat ezerrel (ő akart segiteni, hát kellett neki ez?:) ) és közben a porszivót stiröltem. Gondolom várható volt a következmény: elfelejtettem, hogy van még lépcsőfok, és a gravitáció nem tartott szünetet a kedvemért, igy Sanjay orra előtt odataknyoltam, mert erre jobb szó nincs.

A talpam helyett a lábfejemre érkeztem, és ahogy ott a fájdalom közepén elöntött az az ismerős hányinger tudtam, hogy ebből jó nem származik. Nem is tudtam ráállni, fél óra múlva már hivtuk az itteni permanencia központot. Ez ugyanolyan dolog, ami otthon a kisebb falvakban volt anno, a háziorvosok tartják fenn, és munkaidőn kivüli nem életveszélyes sérülésekkel ide kell telefonálni. Behivtak, egy órával későbbre. Beevickéltünk, ott szégyenemre tolószékre szorultam, mert a másik lábam is kapott egyett, és legkevésbé sem tudtam fél lábon végigugrálni a kórházat. Na, volt ott minden, apa, anya, hegyicsecsemőtől a 99 évesig. Alig lehetett helyet találni, csekély egy órát vártunk, tehát a megigért fél három helyett fél négykor jött a doki, közölte, hogy ezt meg kell röntgenezni (dááá)és fáradjunk már át a sűrgösségre. Tiz méterre volt, de a helyzet az, hogy ezt a permanenciaközpont triázsasszisztense is meg tudta volna két órával azelőtt állapitani. Merthogy röntgen szeme senkinek nincs. Beirt a doki mindent a küldőpapirba, atkerekeztünk a kissűrgősségire, ahol már vidáman várt ugyanaz az adag apa-anya-hegyicsecsemő. Ott az asszisztens átvette a papirt, beküldött a vároba és gondoltam én csinálnak most egy sztárfotót. Na, francokat. Egy óra múltával behivott az itteni triázsasszinsztens, megnézett, megint elölről mindent beirt a gépbe majd konstatálta, hogy ide röntgenfilm kell. Nemondod! Azután vissza a váróba, ahol még egy fél órácska telt el, amig megfilmesitették a bokámat. Ezután gondolám én naivan, hogy csak a doki lehet a következő állomás. Hát tévedtem. Fél hétkor, tehát öt órával bejelentkezés után beengedtek a szentek szentjébe, ahol is - minő meglepő - megint felvették az adatokat. Hova, mikor, mennyire, hogy estem, melyik láb, stb. Na, ekkor már kicsit morci voltam legbelül, de ez van. Mikor kijelentette a nő, hogy ő végülis még nem az orvos, akkor már lehervadt az udvarias mosoly az arcomról. Jön az orvos. Aztán 20 perc után visszajött a nő, hogy elfelejtette megkérdezni, a fejre estem-e? Tudomásom szerint nem, de tervezem. Miért, úgy nézek ki? Végül aztán csak bejött a doki, elmondta, hogy törés nincs, de a labfejemben a szalagok részlegesen szakadtak. És 7 nap szoritokötés, 2*2 hét tapasz. Szupi. Még fél óra, mig bejött a nővér kötözni, és átadta a mankókat, mint egy különleges dijat.

Végülis nem panaszkodhatok, mert sokan voltak, de mindenki kedves volt, szánt rád időt (akkor is, ha már te túl akartál lenni az egészen és meggondoltad, hogy fene az egészbe, én kiosonok), viccelődött, sok szerencsét kivánt, stb. Csak nem értem mi a lényege annak, hogy nyolc egészségügyis kezén kell átmenni startból, nem időpocsékolás ez? Mindenesetre Sanjay még szombaton ki akart menni valahova, valami közös aktivitásra, ahol még nem voltunk. Szerintem sétára gondolt valahol. Én meg befizettem neki egészdélutános sürgősségi vizitre. Máskor legyen pontosabb a tervezésnél, mert itt ragadt velem, és a házimunka is rászakadt. Szelavi.

Óriási teljesitmény...

legalábbis tőlem. Szolid 10-12 óra, egy hét leforgása alatt megszületett az első amigurumim. Holnap felteszem a sztárfotókat, de ma is muszáj betegyem a telefonommal csináltakat. Nem szuper a kamerája, és rossz a fény is. Dezsőke. De a mienk.

Szóval, itt van Dinó, Sanjay legújabb hósárkány-bébije.

Alig pár gram, és kényelmesen elfér egy tenyérben. Tudom, nem illik dicsérni a saját főztöt, de nem is hiszem el, milyen aranyos lett. Még az időleges gombszemekkel is. 

Nevesincs

Ma kemény nap volt. Este 11-kor jutott eszembe, hogy nincs Sanjaynak vasalt inge. Nekiálltam hát vasalni. Eszembe jutott szerencsére az is időközben, hogy nem él levegőből, igy bepakoltam ebédet, mert a "ne aggódj drágám, felkelek reggel, mielőtt indulsz (AKA 5 óra)" nem sokszor soha nem jön be. Aztán elkezdtem keresni a napokban vett ananászkonzervet. A majdnem éjfél négykézláb talált a parkettán, fogaim között szűrve a "ki rakta el az ananászkonzervet, vazze" mikor is megtaláltam egy fél üvegnyi Nutellát, amit pár hete egy erős pillanatomban elsuvasztottam. Akkor is átálltam a "ki rakta ilyen előre a nutellat, vazze, amikor véletlenül gyümölcsöt kivánok vacsorára". Azóta csorog a nyálam a csoki után, és a meglelt ananász nem is esik olyan jól. 

Találka dr. Sajttal

Mindig igérem, hogy rövidet irok, aztán elkap a szófosás és nincs az az Imodium... Na, most tényleg rövid leszek (szólt a kigyó, és a vonatsinre vetette magát. Tudom, öreg vicc, de nem tudom megunni).

Tegnap be voltam táblázva reggeltől estig (nem panaszkodom, hálistennek) erre kedden felhivnak, hogy a doki, akire 3 kerek hónapja várok, másnap tudna fogadni, akarom-e. Naja! De azért sem törlök senki mást, kiszámoltam rendesen, hogy tudok elrohanni Hágába, meg visszarohanni. Mióta ott is áskálnak, rémálom a közlekedés. Már kétszer maradtam ott ugy, hogy majdnem sirva egy padon félórámba tellet rájönni, hogy a francba jutok valahova. Most felkészülésem szép eredményre vezetett, mert 45 perccel korábban érkeztem. Kongott a rendelő, és 10 perc mulva jött ki egy iparos, hogy mivel segithet. Hát, nekem a dokival vóna megbeszélni valóm, átküldték már az adataimat és a kérdéseimet. Kiderült ő a doktor, és fogalma sincs ki vagyok, mit akarok és ráadásnak meg van győződve, hogy nekem aznap nincs is ott keresnivalóm. Majdnem megvertem, mert az ember 3 hónap + 1,5 óra utazás után igy érzi magát. Aztán kiderült, hogy a rendszer nem frissitett. Különben kedves pasi, szerencsére ideje is volt, mert Ádámtól és Évától kellett kezdjem, de aztán megkaptam a receptet, elmesélt mindent, amit kellett és annak a szivmelengető tudatnak a birtokosaként hagytam el a rendelőt, hogy a feketeleves csak most jön. Ugyanis "átállunk", az orvos szavaival élve. Magyarán egyik gyógyszert cseréljük a bababarátabb verzióra, igy egy hét régi fele adagban, egy hét mindkettő fele adagban, egy hét új. Az igeragon meg nem kell meglepődni, olyan formában osztjuk (ő meg én) meg a munkát, hogy én szedek és szenvedek, ő meg néz.

Erre a  hétvégére langyos időt, napsütést, paranoját és krokodilkönnyeket kapunk, jövő héten lehül az idő és elvétve hóesés, hányinger, hányás és szédülés lesz tapasztalható. Milyen jó, készülünk a terhességre, nem? :) Ha én most a következő fél évet végigrókázom, és abból nem lesz baba (meg 5-10 kiló súlyvesztés), kérem vissza a pénzem.

P.s : A következő három hét bejegyzéseiért semmi módon nem felelek. 

Új horgolós projekt

Azt elfelejtettem a képletembe multkor bekalkulálni, hogy éjjel nagyobb esély van a posztra. Nem baj, attól még megkaphatom rá a Nobel dijat idén. Hátha. Álmodni lehet...

Azért ültem le irni, mert újabb izgalmas dolognak fogtam neki. És most esett le, hogy én nem szoktam izgalmas dolgokba belefogni, tehát az "újabb" jelző fölösleges. Viszont maradandóan lusta vagyok, ergo úgysem törlöm ki. Tényleg, apropó, tudjátok mi az unalmas a bloggolásban? Visszaolvasni, amit irtál, hogy kijavitsd a helyesirási hibákat. Ezért én erre is LXM (leszarom)tablettát veszek, és játékot hirdetek. Aki olvasás közben talál helyesirási hibát, az nyert egy darab finomságot vagy pohár valamit. Miután befejezted az olvasást, kiszolgálhatod magad: a konyhádban van egy mágikus, általában hófehér helyen, ami hüvösen tartja a cuccokat. Mi ebben a kunszt részemről? Az, hogy a nyereményt bűntudat nélkül fogyaszthatod, a bűntudatot meg le lehet nekem számlázni. Szuper, nem? :) Ti jól érzitek magatokat, javitjátok a helyesirásotokat, én az irgalmas Szamaritánus irgalmatlan nyugalmával onthatom a hibákat, miközben a lelkisegitő szerepében tetszelgem. Win-win. Kedves egészségünkre.

Hol is tartottunk? Ja, új, most már nem titkos horgolós projektbe fogtam. Annyira édesek az amigurumik, és végül is miattuk kezdtem megint horgolni, most már bele kell vágjak egybe. Van a neten meg a youtubeon több halom egyszerű, kezdőknek való. Pl egy aranyos gomba, vagy süni, vagy labda. Ki is néztem néhány egyszerűt, aztán félredobtam őket. És természetesen a hósárkány bébit kell megcsinálnom, ami annyi darabból áll, hogy félek megszámolni. Még külön horgolt 3D szemöldöke is van, meg taraja meg hogyishivjákja ezerrel.
Ezért megismétlem a jól bevált mantrát (ezt nem nézni kell, ezt csinálni kell) és tegnap nekiveselkedtem. Eddig megvan a feje és - még tiz perc -  a farka is. Ha a többi nem sikerül, akkor majd odarajzolom papirra, és úgy kapja az oldalbordadonor ajándékba. Már előre izgatott, mert mondtam, hogy fiúsárkány lesz, változtattam az eredeti mintán. (Rossz az ugye, aki rosszra gondol. Nem a darabok számát növelem, amit össze kell varrni, hanem babakék szinű a fonal. Naugye, hogy fiúsárkány lesz, és 12 éven aluliak is láthatják?)

Jó éjt!

Jelenlegi életérzés: izé, mi van..?

Először is, naugyemegmondtam, mert ma hétfő van, a második munkanap az évben (nekem legalábbis) és a csomó tennivaló helyett blogolok.

Másodszor, boldog 2014-et minden kedves és kedvetlen olvasómnak. Bogi barátnőm irta közösnek szánt jókivánságát, miszerint megvalósitott tervekben kellene gazdag legyen ez az év. Ja. Mert elterveztem, hogy irok becsületes újévi terveket, (SMART goals), amiben az egyik első volt a halogatás elhalasztása egy másik évre. A lista készitését sikeresen elhalasztottam. Igy hát inkább rendelek a neten két doboz XL-es leszaromtablettát, és a gordiuszi csomót átvágottnak tekintem.

Na de félre a hülyeségekkel, most jönnek a komoly dolgok. Egy jól időzitett hüléssel eltelt az a pár nap a szabadságból, amit nem takaritással töltöttünk. Hadd panaszkodjak egy kicsit: nagymamám valami miatt egyre nehezebb természetű lesz. Miután 5 órán keresztül porszivóztam-súroltam-keféltem a nappali szőnyegeket megjegyezte másnak, mekkora kosz van. Még a takaritásmániás nagynéném sem értette honnan jön ez. A vicc az volt, hogy felment a pumpám, mire anyuka meg az emlitett nagynéni nyugtattak le: idős is, beteg is, ne vegyem fel. Másnap reggel pedig ők mentek levegőzni félóránként a megjegyzésektől, és igérgették elköltöznek. Anyum még jól viseli, idézgette Fábri Sándort, miszerint az "ünnep előtt három nappal a családban már mindenki csak rúgással kommunikál". Nem voltunk messze tőle. nem azt mondom, hogy nem szeretek otthon lenni, vagy nem szeretném a családot. Csak néha hiányzik az az igazi támogató légkör. Szeretjük mi egymást nagyon, de sem kifejezni nem tudjuk igazán, sem más módon kommunikálni.

Az öcsém megint nőtt, most már jó fél fejjel magasabb nálam. Most pedig leülök, és megebédelek, mert már sötétedik, és a leszaromtablettát nem lehet üres gyomorra bevenni. Ha nem jövök hamarosan, túladagoltam.