Voltunk otthon, oszt ma hazajöttünk. Vagyis máshogy nem is tudnám körülirni azt, amikor az ember a saját otthonából ellátogat pár napra-hétre a szüleihez, majd visszatér.
Eseménydús volt, és nagyon tradicionális. Ugyanis én tartom azt a régi hagyományt, hogy elmegyek telis-telenyomva vitaminokkal, béres cseppel, echinaceaval, 1000 c-vitamin kúra után és alatt (ezennel küldöm részvétemet szegény vesémnek, ne kövezz meg légyszi) szent meggyőződéssel hirdetve, hogy na idén nem - s aztán mégis meghülök. Nem csak tessék-lássék, én becsületes munkát végzek. Erre még jó apám, aki nem mellesleg családorvos, is azt mondja inkább lőjjenek le, hogy ne szenvedjek. Azért csak vesznek ötféle gyógyszert, és csak beadják, mert kinek van ideje a mai világban akrcsak meghalni is. Idén, hogy ne unatkozzak, csak egy kis köhögéssel kezdődött, gondoltam, juhé, megúszom, aztán egy nap átváltoztam szamárrá és azóta ismétlem magamban átköltve, hogy "szive sóhajt - csak egy vágyat:" kapjak levegőt köhögés közben néhanapján. Hányni sem volna jó egyébként. Ez törölte persze nagyravágyó terveinket, de legalább a horgolással haladtam. :)
Pedig most én semmi elektronikus kütyüt nem vittem a telefonomon kivül, mert minek. Főleg ha mindig van valaki, aki a vállad fölött lesi, hogy mit olvasol. Nincs otthon magánélete az embernek, na.
Azért esténként csak akadt egy kis szabadidő, a gyereket vagy anyuka, vagy oldalbordadonor fektette - lévén mellettem a halott is felkelt, úgy ugattam. És persze hogy bele-beleolvastam a facebookba, mert úgy gondoltam lemaradok a nagy hirekről, nem látom meg a végén milyen a szomszed Maris néni unokahugának a karácsonyfája, vagy teszem azt mit reggelizett karácsony másodnapján egy olyan ismerősöm, akire még ez a cim is tulzás. Aztán jöttek az újévi köszöntők - ezen keresztül is mindenkinek BUÉK, meg egészséget, alkoholt, gabonaféléket, Trump és Kim Jong Un mentes esztendőt, satöbbi. És az évösszefoglalások, tejóég az évösszefoglalások és nagy idézettengerek.
Végülis nem lehet nekem sem a kedvemre tenni, mert klisé se legyen (ne, ne, tényleg ne tegyél ki egy agyoncsépelt idézetet - már régen tudom hogy jól csak a szivével lát az ember, főleg ha eltörött a szemüvege, és mindig is úgy táncoltam, mintha senki sem látna, mert kétballábas vagyok és csak igy megy), nagyon felvágós se (igen, észrevettük hogy öt gyereket, négy munkahelyet, két kutyát, három macskát, négy tengerimalacot és tiz ékszerteknőst menedzselsz, de van időd mézeskalácsot sütni a szomszéd beteg néninek, és a fa alatt profin csomagolva halomban állnak a házikészitésű ajándékok az egész családnak és a képről látszik a diszkrét, de annál elegánsabb friss manikűr, pedikűr és smink is- mint már mondtam, madár vagyok, de ezt még én sem veszem be) de azért mindennapos apró-cseprő ügy sem (rád gondolok, "meseszép melegszendvicset készitettem" kétoldalas nagymonológ 32 képpel). Tudom, tudom, görgessek tovább, azt is szoktam. Azért csak leszivja az embert, mert én azért megyek oda, hogy kapcsolatokat keressek: szeretném tudni, mit csinálnak régi barátaim, kedves ismerőseim, mi újság van, információkban gazdag csoportokból keresném a segitséget és kedves ismeretleneknek nyújtanék támogatást ugyananazért cserébe. (jelentkezni kommentben lehet cimmel, névvel, telefonszámmal, életrajzzal és motivációs levéllel. Csak a teljes alakos fotókat tartalmazó kommentekre válaszolunk. Ha kérdése van keresse orvosát, gyógyszerészét)
És el is érkeztünk a hónap szavához, amit már én is meg mindenki más is hallott, csak nem esett le miért nem tetszik. Ma leesett. Szop(t)atós csoport, 2017 ben ki kit, mikor, mennyit? És jönnek a képek meg leirások, hogy Dezsőke, 23.68(76) hónapos és nagy cicista. És akkor a zuhany alatt gondolkodom, hogy Dani fiamnak nem tanitottam meg a cici szót, mert ... miért is. Ja, mert nem akartam hogy majd úgy kergessen, mamaaaaaa, ciiiiiciiii, nem vagyok én tehén! (Attól még kergetett úgy hogy tejecskeeeeee, de mindent nem kaphat meg az ember lánya.) Másrészről meg a szó maga egy bögyös macát juttat eszembe, nem egy szoptató anyát. Biztos csak én vagyok igy vele. Deeeeeee, arról, hogy cicista, nem lehet hogy csak nekem ugranak be a hasonszőrű szavak: kommunista, nacionalista, szeparatista, szocialista. Ugye nem? Még a cicifüggő jobban bejön, ejsze. Fura dolgokat találnak ki a szülők, úgy néz ki.
Ezzel a mélyenszántó és elgondolkodtató mondattal mára (remélem nem idénre) zárom soraimat. A következő részben kivesézem nagymamát, mint igényes médiafogyasztót.
Eseménydús volt, és nagyon tradicionális. Ugyanis én tartom azt a régi hagyományt, hogy elmegyek telis-telenyomva vitaminokkal, béres cseppel, echinaceaval, 1000 c-vitamin kúra után és alatt (ezennel küldöm részvétemet szegény vesémnek, ne kövezz meg légyszi) szent meggyőződéssel hirdetve, hogy na idén nem - s aztán mégis meghülök. Nem csak tessék-lássék, én becsületes munkát végzek. Erre még jó apám, aki nem mellesleg családorvos, is azt mondja inkább lőjjenek le, hogy ne szenvedjek. Azért csak vesznek ötféle gyógyszert, és csak beadják, mert kinek van ideje a mai világban akrcsak meghalni is. Idén, hogy ne unatkozzak, csak egy kis köhögéssel kezdődött, gondoltam, juhé, megúszom, aztán egy nap átváltoztam szamárrá és azóta ismétlem magamban átköltve, hogy "szive sóhajt - csak egy vágyat:" kapjak levegőt köhögés közben néhanapján. Hányni sem volna jó egyébként. Ez törölte persze nagyravágyó terveinket, de legalább a horgolással haladtam. :)
Pedig most én semmi elektronikus kütyüt nem vittem a telefonomon kivül, mert minek. Főleg ha mindig van valaki, aki a vállad fölött lesi, hogy mit olvasol. Nincs otthon magánélete az embernek, na.
Azért esténként csak akadt egy kis szabadidő, a gyereket vagy anyuka, vagy oldalbordadonor fektette - lévén mellettem a halott is felkelt, úgy ugattam. És persze hogy bele-beleolvastam a facebookba, mert úgy gondoltam lemaradok a nagy hirekről, nem látom meg a végén milyen a szomszed Maris néni unokahugának a karácsonyfája, vagy teszem azt mit reggelizett karácsony másodnapján egy olyan ismerősöm, akire még ez a cim is tulzás. Aztán jöttek az újévi köszöntők - ezen keresztül is mindenkinek BUÉK, meg egészséget, alkoholt, gabonaféléket, Trump és Kim Jong Un mentes esztendőt, satöbbi. És az évösszefoglalások, tejóég az évösszefoglalások és nagy idézettengerek.
Végülis nem lehet nekem sem a kedvemre tenni, mert klisé se legyen (ne, ne, tényleg ne tegyél ki egy agyoncsépelt idézetet - már régen tudom hogy jól csak a szivével lát az ember, főleg ha eltörött a szemüvege, és mindig is úgy táncoltam, mintha senki sem látna, mert kétballábas vagyok és csak igy megy), nagyon felvágós se (igen, észrevettük hogy öt gyereket, négy munkahelyet, két kutyát, három macskát, négy tengerimalacot és tiz ékszerteknőst menedzselsz, de van időd mézeskalácsot sütni a szomszéd beteg néninek, és a fa alatt profin csomagolva halomban állnak a házikészitésű ajándékok az egész családnak és a képről látszik a diszkrét, de annál elegánsabb friss manikűr, pedikűr és smink is- mint már mondtam, madár vagyok, de ezt még én sem veszem be) de azért mindennapos apró-cseprő ügy sem (rád gondolok, "meseszép melegszendvicset készitettem" kétoldalas nagymonológ 32 képpel). Tudom, tudom, görgessek tovább, azt is szoktam. Azért csak leszivja az embert, mert én azért megyek oda, hogy kapcsolatokat keressek: szeretném tudni, mit csinálnak régi barátaim, kedves ismerőseim, mi újság van, információkban gazdag csoportokból keresném a segitséget és kedves ismeretleneknek nyújtanék támogatást ugyananazért cserébe. (jelentkezni kommentben lehet cimmel, névvel, telefonszámmal, életrajzzal és motivációs levéllel. Csak a teljes alakos fotókat tartalmazó kommentekre válaszolunk. Ha kérdése van keresse orvosát, gyógyszerészét)
És el is érkeztünk a hónap szavához, amit már én is meg mindenki más is hallott, csak nem esett le miért nem tetszik. Ma leesett. Szop(t)atós csoport, 2017 ben ki kit, mikor, mennyit? És jönnek a képek meg leirások, hogy Dezsőke, 23.68(76) hónapos és nagy cicista. És akkor a zuhany alatt gondolkodom, hogy Dani fiamnak nem tanitottam meg a cici szót, mert ... miért is. Ja, mert nem akartam hogy majd úgy kergessen, mamaaaaaa, ciiiiiciiii, nem vagyok én tehén! (Attól még kergetett úgy hogy tejecskeeeeee, de mindent nem kaphat meg az ember lánya.) Másrészről meg a szó maga egy bögyös macát juttat eszembe, nem egy szoptató anyát. Biztos csak én vagyok igy vele. Deeeeeee, arról, hogy cicista, nem lehet hogy csak nekem ugranak be a hasonszőrű szavak: kommunista, nacionalista, szeparatista, szocialista. Ugye nem? Még a cicifüggő jobban bejön, ejsze. Fura dolgokat találnak ki a szülők, úgy néz ki.
Ezzel a mélyenszántó és elgondolkodtató mondattal mára (remélem nem idénre) zárom soraimat. A következő részben kivesézem nagymamát, mint igényes médiafogyasztót.
