Sztárfotók a kissárkányról

Igértem sztárfotókat, aztán csak a facebookra raktam fel őket, és kérem tisztelettel én ilyen feledékeny vagyok. inkább ne is beszéljünk róla. :)

A fotókat Sanjay készitette, a régi-új telefonjával, ami már megvan egy ideje, de még nem ült le vele éppen fotózni. Mindenesetre nagyon szépek lettek, mert úgymond a beauty-beállitással készültek. Nem photoshop, csak egalizálja a szineket. Magyarán nincs nekem ilyen arcbőröm. :) A sárkánybébink viszont még szebb a valóságban. :) Aztán nekiálltunk minden fura cuccot kipróbálni a képeket, és itt az eredmény:

Sárkánysegg

 Amit Sanjay lát szemüveg nélkül :)) (gonosz vagyok, ugye?)

 Noname

Sárkány-repülő

Abszolút nem ideillő, de imádom az új körömlakkomat. Két hete egyet fizet, kettőt kap akcióval vettük, Rimmel, bőrszinű natúr barna az üvegben, de körmön egy nagyon diszkrét, természetes rózsaszin lesz. 

Óriási teljesitmény...

legalábbis tőlem. Szolid 10-12 óra, egy hét leforgása alatt megszületett az első amigurumim. Holnap felteszem a sztárfotókat, de ma is muszáj betegyem a telefonommal csináltakat. Nem szuper a kamerája, és rossz a fény is. Dezsőke. De a mienk.

Szóval, itt van Dinó, Sanjay legújabb hósárkány-bébije.

Alig pár gram, és kényelmesen elfér egy tenyérben. Tudom, nem illik dicsérni a saját főztöt, de nem is hiszem el, milyen aranyos lett. Még az időleges gombszemekkel is. 

Új horgolós projekt

Azt elfelejtettem a képletembe multkor bekalkulálni, hogy éjjel nagyobb esély van a posztra. Nem baj, attól még megkaphatom rá a Nobel dijat idén. Hátha. Álmodni lehet...

Azért ültem le irni, mert újabb izgalmas dolognak fogtam neki. És most esett le, hogy én nem szoktam izgalmas dolgokba belefogni, tehát az "újabb" jelző fölösleges. Viszont maradandóan lusta vagyok, ergo úgysem törlöm ki. Tényleg, apropó, tudjátok mi az unalmas a bloggolásban? Visszaolvasni, amit irtál, hogy kijavitsd a helyesirási hibákat. Ezért én erre is LXM (leszarom)tablettát veszek, és játékot hirdetek. Aki olvasás közben talál helyesirási hibát, az nyert egy darab finomságot vagy pohár valamit. Miután befejezted az olvasást, kiszolgálhatod magad: a konyhádban van egy mágikus, általában hófehér helyen, ami hüvösen tartja a cuccokat. Mi ebben a kunszt részemről? Az, hogy a nyereményt bűntudat nélkül fogyaszthatod, a bűntudatot meg le lehet nekem számlázni. Szuper, nem? :) Ti jól érzitek magatokat, javitjátok a helyesirásotokat, én az irgalmas Szamaritánus irgalmatlan nyugalmával onthatom a hibákat, miközben a lelkisegitő szerepében tetszelgem. Win-win. Kedves egészségünkre.

Hol is tartottunk? Ja, új, most már nem titkos horgolós projektbe fogtam. Annyira édesek az amigurumik, és végül is miattuk kezdtem megint horgolni, most már bele kell vágjak egybe. Van a neten meg a youtubeon több halom egyszerű, kezdőknek való. Pl egy aranyos gomba, vagy süni, vagy labda. Ki is néztem néhány egyszerűt, aztán félredobtam őket. És természetesen a hósárkány bébit kell megcsinálnom, ami annyi darabból áll, hogy félek megszámolni. Még külön horgolt 3D szemöldöke is van, meg taraja meg hogyishivjákja ezerrel.
Ezért megismétlem a jól bevált mantrát (ezt nem nézni kell, ezt csinálni kell) és tegnap nekiveselkedtem. Eddig megvan a feje és - még tiz perc -  a farka is. Ha a többi nem sikerül, akkor majd odarajzolom papirra, és úgy kapja az oldalbordadonor ajándékba. Már előre izgatott, mert mondtam, hogy fiúsárkány lesz, változtattam az eredeti mintán. (Rossz az ugye, aki rosszra gondol. Nem a darabok számát növelem, amit össze kell varrni, hanem babakék szinű a fonal. Naugye, hogy fiúsárkány lesz, és 12 éven aluliak is láthatják?)

Jó éjt!

Horgolt cuccok

Már nagyon vártam, hogy mutathassam mit horgolgattam az elmúlt hónapokban. Nagyon büszke voltam magamra, nem is azért, ahogy kinéznek, hanem inkább mert végre befejeztem valamit. Nekikezdtem egy nagy projektnek, és befejeztem. Én, akibe még saját maga sem vetett semmi hitet. Anyumék startból úgy álltak hozzá, mintha teljesen értelmetlenül dolgoznék az egészen. Olyan, de olyan eszméletlenül jól esik most mutogatni nekik, pont mert nem hitték el, hogy a kezem közül kikerülhet valami értékes is, ami nem feltétlenül kell a szemétben végezze. Huzzáháháhá! :)

Képek:

A cipőcskéket apum mindjárt elnevezte hobbit-pampóknak. Vajon miért? :)

Irnék is még, de a blogger nem enged... majd később.

Ájm szó ekszájted

Tegnapelőtt Sanjay kicsábitott vásárolni. Nem kell megijedni, nem beteg vagyok, hogy nem volt kedvem vásárolni menni, de most anyóspajtáséknak vettünk dolgokat és még mindig háritóüzemmódban veszem a közeledő indiai utunkat. Azért ha már ott voltunk a hobbi üzlet mellett, beszaladtam gombostűkért és megláttam álmaim hobbitáskáját. Sokszor láttam már ilyent, de mindig 60-70 eurónál kezdődtek, és ez most a negyede volt. Még igy sem vettem volna meg magamnak, de legjobb férjem másként gondolta, és megkaptam ajándékba. :) Juhé. Ahogy hazaértünk azonnal beköltöztettem az összes horgolós cuccomat, és olyan jól néz ki, nem is igaz. Mindennek van helye, és a fenekén is van dupla fal, ahova a kinyomtatott mintákat lehet tenni - magyarán mesés és imádom. Néhány kép, két oldalról:

És kinyitva:

Annyira szeretem, hogy hordoztam magammal mindenhova és tegnap munka után megtáltosodva teljesen befejeztem az első projektet ÉS a második, kisebb projekt egyik felét. Nem azért mondom, de nem látszik rajtuk, hogy kétbalkezes én készitette. A szinek csodaszépek, remélem fog majd tetszeni az illetékeseknek. (Ezért is nem teszek képet, hogy meglepetés legyen, majd jön az is pár hét múlva.)

Őszintén nagyon lelkesen dolgoztam sokáig ezeken és rosszul esett, hogy nyáron anyumék elég szkeptikusan követték ügyködésemet. Úgy nézett ki nem hiszi el sem Anyum, sem nagynéném, hogy én ezt be fogom fejezni, sőt, jól fog kinézni. Szerintem csak nem mondták, de gondolták, hogy ebből úgy is az lesz, hogy sirva abbahagyom és inkább veszek valami személytelenebb ajándékot - amit nagyon el akartam kerülni, mert akármilyen furán hangzik,de ha dolgozol valamin nagy nagy szeretettel, akkor az beleivódik a munkádba... legalábbis nem lehet, hogy ne látszódjon valamin, ha szivesen és örömmel készitették.

Ennek az lett az eredménye, hogy tegnap egy óra magasságában "én addig le nem fekszem, amig meg nincs ez a szél" kész lett a nagyobbik projekt, amin május óta kotlok. Sanjayt felráztam, hulatáncot jártunk (az ég áldja meg ezt az embert, tud velem igazán örülni), és eddig a percig nem tudom kiverni a fejemből a refrént: "Im so excited, I just cant hide it." Már egészen idegesit a dallam. Főleg, hogy teljesen nem idevágó, mert messze sem a horgolásról énekelnek a lányok :) Azért érdekes úgy hallgatni, mintha. Próbáljátok ki. :)

Plusz anyummal álmodtam, és neki újságoltam, hogy mindennek ellenére sikerült, és nem annyira kétbalkezes a lánya, ahogy ő gondolja. Akkor sem vagyok egy lúzer, ha nincs sem mesteri sem doktori diplomám, és "csak" itthon tanitok. :P Legalább szép dolog is kerül elő a kezeim közül. És jönnek a diákok ezerrel, mert ajánlgatnak melegen egymásnak.

Ja, update PS: blokkolódik a cucc, ami azt jelenti szaknyelven, hogy megmosod a horgolt vagy kötött anyagot (mosni kell ugye, mert csak fogdossa ay ember készités közben, hiába mostam minden egyes érintés előtt kezet) betekered lazán egy törölközőbe, átnyomogatod, majd az igy nedves anyagot kigombostűzöd, formára állitva. Igy szép lesz az alakja, bár várhatok két napot, amig megszárad. :)

Subidubidu...tatararara... ilyesmi

Ma egy kifejezetten jó napom van. Pedig vasárnap van. Pedig holnap pihen az ország, én meg dolgozok, ma is, tegnap is, holnap is, pedig most már igazán fáradt vagyok, és jó lenne úgy egyet aludni, hogy nem azzal fekszem és kelek, hogy kinek milyen feladat tenne jót.

Hát akkor legyen itt a TILSu (Things I Love Sunday), vagyis ami jól sikerült ma.

• Annak ellenére, hogy három diákom is rosszul áll, pedig mennyit, de mennyit dolgoztunk-dolgozunk következetesen, azért mindegyik szeret ide járni, és nem engem hibáztat, sőt. Most jön a vizsgaszesszió, még nem bukott meg soha senki, akit tanitottam, hát remélem most sem fog. Van, aki a vizsgák utánra is bejelentkezett, hogy maradna szivesen, mert annyira hatékony, látja a változást. Remélem a vizsgák is mutatni fogják. Komolyan, az ilyenekből kolázst fogok késziteni, és kirakom valahova magamnak motivációként.
• Jót beszélgettem az öcsémmel ezelőtt két nappal, fél órán keresztül. Fel is töltött rendesen.
• Dettó Orsival és Melivel, Imolát várom nagyon!
• Kettő óra, és amolyan lassan döcögő vasárnap, de a salsás csirke már rotyog a crockpotban, és a finom-egészséges-csinos vacsora is le van tudva. Sanjay szerint táncol ő egy salsát gyorsan nekem, addig süssem ki egyszer a csirkét olajban, mellé dobjam oda a salsaszószt, és a többit hagyjam a francba, minek várni rá 6 órát. :)) De akkor is hires salsás zöldséges csirkét eszünk egészségesen, ha beledöglök is. Max fakanállal védem a konyha területét, mert az oldalborda-donor szeret szagolgatni, kostolgatni és a crockpotról meg nem szabad leszedni a fedőt. 
• Olyan jól megy a horgolás, nem is igaz! Vettem még tegnap négy gomolyag cérnát hozzá, és kaptam új, szép fémgombokat a kabátomhoz. Végre viselhetem újra!
• FRIENDS forever.
• Ma este új Kinect játékot próbálhatunk ki, amire már fél éve nyáladzok, de soha nem ment le az ára 30 euró alá,(Ez azt jelenti, hogy jó, sokan veszik... jó hir is, meg nem is) de most negyedáron adnak mindent. :) 

Vendég a háznál

Osszeszedtem magam és kitettem végre egy pár képet a facebookra Orsiék ittletéről. Csak párat, mert a többi szerintem csak nekünk meg a közeli barátoknak érdekes.

Rövid összefoglaló: Orsi barátnőm a nővérével, Csillával jött meglátogatni. (Végre-végre) Remélem nekik is annyira jól telt, mint nekünk. Csomót beszélgettünk, főzőcskéltünk, és járkáltunk ide-oda együtt. Voltunk Leidenben, Utrechtben, Amszterdamban, Keukenhofban és ettünk együtt fagyit Alphenben. Három hely volt a legszuperebb, nekem legalábbis. Az Amszerdami hajókirándulás, ahol a kis csatornákon át vittek, a Keukenhofi séta, mert gyönyörű ilyenkor és alig voltak, plusz bárányt simogattam, és annál jobb nincs is, valamint a régen áhitott Tutankhamon várndorló kiállitás. Na, ez utóbbi igazán meseszép volt, és nagyon jól meg is volt szerkesztve. Ha nem lettünk volna éhesek, szerintem még maradunk vagy két órát. Persze replikákat láttunk csak, mert Kairo biztos nem szivesen ad ki a kezéből ilyen kincset, de akkor is megérte! Eszméletlen, milyen volt látni és kicsit megtapasztalni hogy érezhette magát Howard Carter, amikor rátalált az azóta is egyedi sirra, és a szarkofágra, amit 3000 éve senki sem érintett. Csodálatos élmény volt a sok kincset egy helyen látni, bepillantani egy letűnt kultúra egy csücskébe. Azóta is használom a kiállitás-kalauzt a diákjaimmal, rengeteg érdekes info van benne.

A baj csak az volt, hogy miután elmentek vagy egy hétig csak tébláboltam, olyan üresnek tűnt a ház! Szerencsére van vagy fél tucat vizsgázó diákom, elterelik ők a figyelmemet ügyesen. Ja, nekifogtam újra horgolni, nem is látszik, hogy én csináltam, olyan szépen alakul!