Most lent

Pár napja a hullámvasút alján vagyok megakadva, ezért nem is irtam, mióta hazajöttünk. Otthon hamar eltelt a két és fél hét, és jó is volt, de sokat aggódtunk, mert az öcsém kisérettségizett. na, de ezekről is majd később. Most csak annyit kérek, hogy küldjetek energiát felém ezerrel. Valahogy ki vagyok égve, semmihez sincs kedvem (ez alól pár kivétel: hozzámbújós babát etetni, majd együtt szundizni az ágyon, gofrit sütni és enni, Igy jártam anyátokkal maraton zombiként a kanapéról - kb ennyi). Dani egyre ügyesebb, forgolódik hátról hasra (vissza tud, de nem akar, inkább nyügöl, hogy forditsuk mi), nevetgél és 6600 gram már. Szerintem megint "evolúciós ugrásra" készül (lásd: fejlődési ugras, Ice Age style)mert alig alszik, és állandóan ölbe kivánkozik. Most megyek is, mert készül haza a dadus és éhes a csemete. 

Utóbbi hetekről

Ha majd egyszer megnövök, videoblogger leszek. Nem azért, mert húha de vonz, hanem mert igy mégiscsak kikerülnek azok a gondolatok, amik elalvás előtt, a zuhany alatt, meg egyéb laptopnak nem való helyeken foglalkoztatnak. Kép nem lesz hozzá, és valószinűleg a nagyrésze érthetetlen lesz pont fent emlitett okokból, de legalább meg leszek elégedve, hogy kint van, amit ki akartam tenni az ablakba. Abba inkább nme is megyek bele, hogy az összes blogot, amit követek rendszeresen nézem, és morgok magamban, hogy miért nem irt az illető. Mert érdekelne az élete meg a gondolatai, erre meg én havonta egyszer irok, és igy sem tudom elképzelni, hogy érdekelhet embereket ez a sok hülyeség meg apróság. Mégis, valahogy úgy érzem itt kiönthetem magamból az egészet, mert - ellenben egy párbeszéddel - nem kell azért aggódjak, hogy untatom a másikat. Ha untatja, nyilván abbahagyja az olvasást, nem? Csak mondom, nyugodtan abba lehet hagyni, vagy szökni egyet, ha nem a te témád. Ezennel megfogadom, hogy soha senkit nem fogok keresztkérdésekkel bombázni, sőt, kocsmakviz sem lesz a blogom tartalmából.

Hm, hol is kezdjem, ha már nekiültem irni. Talán elpanaszolhatom a legújabb nyavajámat, mely szokás szerint a fáradtság. Mintha rólam irták volna a terhességi könyveket: újult erővel tért vissza a harmadik trimeszterben, és mint fél évvel ezelőtt, most is úgy érzem néha, hogy ebben az életben ilyen fáradt nem voltam még, és valószinüleg perceken belül összeesek és kimúlok végelgyengülésben. Két dolog nyugtat csak: az, hogy nyolc hónapos várandósan már csak-csak nem akkora szégyen ez, és persze az internet. Ahogy azt a Bloggess mondja "internet, never change". Jó olvasni, hogy mások is ugyanazzal küzdenek, sőt sokkal paranojásabban, hátrább vannak a teendőlistán és mégsem érzik magukat totál szerencsétlenséghalmaznak. Végül is nincs is semmi a listámon, amiért a bábát felhivhattam volna programon kivül, és még elégge virgonc is vagyok ahhoz képest. Azt meg kell hagyni: amikor a kutya felébredve az édes álomból csak akkor hajlandó kitenni a pracliját a ketrecből, ha megfelelően meg lett a pocija vakargatva, és igy én vagyok kénytelen bemászni, na, az nem esik jól. És sokszor estefele, mikor felemelek valamit a földről, olyan hangokat adok ki, mint egy székrekedéses rozmár...

Mert az a tervem, hogy nem hagyok a 30. hét utánra sok tennivalót bizony megbukott, főleg a csúnya meghülésem miatt. Az sem segitett, hogy sokat késik a megrendelt babacucc, amit a terv szerint már össze kellett volna rakni, meg a fizetés, aminek egy részét pelenkázó-babakád kombóra szántunk. Azzal nyugtatgatom magam, hogy nem lesz semmi baj, jovő hét az utolsó munkahetem, és csak meglesz minden a 36. hét végére.

És most hadd dicsekedjek el az oldalbordadonorral: amig meg voltam hülve, és azóta is rendszeresen mindent intéz, amire csak megkérem és minden kivánságomra figyel. Nézzétek meg a mesebeli reggelit, amit még december végén készitett, hogy lázas-nyügös feleségét felviditsa

A képen látható csupor is ajándék volt, mire hazajöttem: detektiv csupor a neve, de én csak Sherlocknak hivom, és nem véletlenül. Sanjay pontosan tudja, mennyire oda vagyok a detektivért. Ezenfelül a fekete anyag rajta, meg a sapka mind gumiból van, tehát le lehet tenni bárhova alátét nélkül, és melegen tartja az innivalót. A napocska pedig különleges szilikonformában készült. 

És ez még nem minden, mert múlt héten meglepett egy teljes testpárnával, ami kicsit hasonlit az alábbi képre:

Az enyém hosszabb, de vékonyabb és nem mintás. A lényege az, hogy kényelmesen tudsz vele aludni, többfajta pozicióra jó, és később szoptatópárnának is megfelel. Hát, ez valami csoda, mindenkinek csak ajánlani tudom. A hátam szinte egyáltalán nem fáj azóta és jelentősen kényelmesebben alszom.

Ne itéljetek el, de ez a párna, együtt a terhespizsamámmal, felkerül a "akkor is használom, ha nem vagyok terhes, és mindenki duguljon el" listámra. Apropó, terhespizsma: mióta hüvösebbek lettek az esték november környékén egyszerűen megutáltam a nagyihálóingeket. Feljön, fojtogat feszül, és mindent tart, csak meleget nem. A H&M ben véletlenül láttam meg egy olcsó terhespizsmaalsót, mellé beszereztem egy szoptatófelsőt, és azóta boldog ember vagyok, aki alig várja, hogy legyen legalább este 8, és legálisan öltözhessen pizsamába.


Szóval, holtáig tanul a jó pap, mert ezekről egyáltalán nem gondoltam, hogy jól jöhetnének. És mégis, mekkora különbség. Most pedig szaladok is, mert olyan régen nem láttam sem a pizsamámat, sem a párnámat, hogy nagyon vágyom már rájuk :D 

Tegnapi szösszenet

Este fél hatkor becsönget egy iparos, hogy ő a krumplitermelő. Majdnem kibukott belőlem, hogy "jó neked, és akkor?" de türtőztettem magam, hadd mondja már el a mondanivalóját.

Erre nagy mosollyal megkérdezi, hogy boldoggá tehet-e minket egy zsák krumplival. Erre azért nem válaszoltam rögtön, mert nem akartam azért szemberöhögni, és elmondani, hogy ha krumplit árulnék én azért máshogy fogalmaznék, de hát ő tudja...

És akkor, ami igazán boldoggá tett, és nem krumpli volt: megkérdezte, hogy esetleg itthon vannak-e a szüleim. :)) Hogy foglaljam össze: hat hónapos terhesen, 28 éves fejjel kiskorúnak néznek. :) Most vagy nagyon fiatalos vagyok, és a szomorú tini terhesstatisztikát rontom vagy egyszerűen még csak ducinak nézek ki előlről és rossz a szeme a termelőnek. Vagy lehet túl jól működik a szemránckrémem? :)

Kiakadós, sok ok nélkül

Úgy terveztem még anno, hogy majd ha babát várunk (véletlenül elnyomtam a gombokat és babát verünk lett belőle... jól kezdődik, mi?) akkor lesz nyugodt szabadidőm, ülök a kanapén egy nyugodt kutyával előttem, horgolgatok, mesélek kisbabnak, és nem csak meleg étellel, de fincsi tésztával várom haza oldalbordadonort. Ehelyett dolgozom MINDEN hétköznap este 9-fél tizig, akkor még gyorsan vasalok, pakolok vajkrémes szendvicset - pedig mennyire utáltam, hogy anyukám nekem szinte mindig vajas kenyeret rakott, halálra untam már - és lóhalálában megyek aludni. A ház fut, a listának sosincsen vége, és a nap elején már küldök mindenkit melegebb helyekre: ha tehet róla, ha nem.

Egyrészt felvállaltam egy csomó mindent, a milyen-jó-lesz-kis-extra-a-babacuccoknak alapon. Főleg mert Sanjay munkája amúgy is kemény. Aztán nem tudok nemet parancsolni az áradatnak: kiadtam az emailemet a kurzusos 25 embernek - sűrgős esetekben jól jön, irhatnak oda. Azt nem gondoltam, hogy kapok majd hetente 5 emailt, amiben még csak nem is szépen kérnek ezt-azt (küldjem már el a válaszokat előre, mert szerdán nem tud jönni, vagy egy videót valamiről, vagy egy hangoskönyvet), és volt olyan, aki 24 óra leforgása alatt kétszer rám irt, hogy miért nem küldtem még el??? 1. Ez szivesség kategóriába megy 2. várjon rá legalabb 2-3 napot, mert még van 25 ember, plusz a saját bajom, és nem hal meg senki közben. Tényleg nagyon szeretem a klienseimet, de olyan rosszul esik most, ha valaki nem fizet hetekig-hónapokig, és nekem meg jönnek a számlák, vehetjük el abból, amit félretenni gondoltunk: akkor hol is segitség a plusz munka? OK, ne panaszkodjak, mert nincs nagy baj, csak az agyamra megy minden mostanában, és nem szeretnék permanens sárkánnyá változni.

Tudom, nagyon kiakadós ez a bejegyzés, de szeretném már nyugodtan élvezni a terhességet egy kicsit, és jó lenne Sanjayal találkozni hosszabb periódusokra is, mint egy gyors vacsora, arról ne is beszéljünk, hogy mennyire szégyellem, de a barátnős beszélgetések általában azzal érnek véget, hogy nekem kell megint szaladnom valahova.
Azért csak horgoltam valamit az elmúlt hónapban, majdnem kész, és gyönyörű lett - szerintem. :) Hétvégén, ha meglesznek a gombok is hozzá, lesz nagy fotozkodás. És bekeményitek munkaügyileg: akinek tetszik, jó, mások meg mehetnek máshová!

ÉÉÉs újra hétfő

A mai nap mindenek ellenére jól indult, aztán gyorsan fordulatot vett. Mint már emlitettem, igazi, békebeli rosszullétek környékeznek. Az utóbbi hetet fele felében a fürdőben és a hálószobában éltem le. Ergo fut a ház.

Szerencsére ilyenkor jön egy-egy ilyen bejegyzés: http://www.urban-eve.hu/2014/09/29/egy-tokeletes-nap-margojara/


Nagyon kellett, mert minden energiámat az esti egy picike vajaskenyér emésztésére pazaroltam el, pedig adva volt még:

• egy nyűgös kiskutya, akinek elege volt abból, hogy az esti szokásos nagy játék helyett kapott egy műanyag kütyüt és magánzárkát
• egy nagyon hiszékeny férj, aki beveszi, amikor a kutya kistányérszemekkel rábámul: "szeeeeeegényke, vedd ki játszani egy kicsit", és meg sem gondolja, hogy az ördögfióka öt perce került büntibe, mert eltört egy csészét
• egy morcos férj, aki rosszul érzi magát, ezért aludni megy - magyarán bolygó hollandi az éjszakában, mert aludni azt nem tud, de félóránként megkérdezni, hogy evett-aludt-játszott-pisilt-kakált-e a szőrös vad, na, azt igen. Mert beveszi a bociszemeket, azért.
• egy csomó mosni, mosogatni és vasalnivaló mert holnap jön a védőnő "háztűznézőbe"

Kevés dolgot sikerült elsimitsak. Ma ez van. Ja, meg egy szám, ami megnevettetett.

Életbiztositás

Már régen tervezem, hogy kötök egy életbiztositást, és most, hogy babát várunk, ez igazán aktuális lett. Szerencsére nem nehéz ügy, mert Sanjaynak már megvan a kötelező - bankköltsönnel együtt járó - biztositása, és most is ugyanarra a cégre szavazunk. A weboldalon ki lehet számolni, mennyit is fizetsz havonta, attól függően persze, hogy dohányzol-e, hány éves vagy, meg hogy mekkora összeget kapnak utánad a családtagok, ha feldobod a rózsaszin tappancsaidat.

Ez utóbbit nem beszéltük még meg, és az garantált, hogy nem is fogok valakinek fizetni 500 eurót, hogy tanácsot adjon, mekkora összeget is hagyjak magam után. Igy csak gyors számolás céljából felcsörgettem az oldalbordadonort, hogy szerinte mekkora összegre biztositsunk engem, amire is rávágta, hogy kb 10 euro elég lesz. A nagy csönd hallatán leesett neki, hogy nem a maximum havi kifizetendőt kérdeztem, és azért jól esett, hogy nagyra értékel. Tudva, hogy milyen jó, stabil hangulatban vagyok mostanság csipőből rávágta, mint jó férjhez illik: jaaa, az, hát, édesem, te felbecsülhetetlen értékű vagy. Ami nem segitett a dilemmán, de vicces volt hallani, milyen gyorsan és hatékonyan reagál.

Van még mára pár programom, például megtalálni a porszivó alkatrészét, amit BIZTOS VAGYOK BENNE az oldalbordadonor tett el, mert én nem jártam vele, és nekem aztán hiresen jó a memóriám. Még ha jártam is vele, akkor is ő a hibás. Ha pedig minden flottul megy, még bőgök egy sort minden ok nélkül, végigolvasok pár blogot arról, hogy milyen pocsékul fogok kinézni szülés után és végül feladom az egész "hétfőn majd jól kitakaritom a házat " tervet.

Ja, és ne felejtsem el a napi mantrákat sem:

Energiaszint -200

Itthon vagyok, nincs is sok diákom, a kutya is kezd megnevelődni, és mégis sirnom kell a kimerültségtől. Na, ezért nem irok blogbeszámolót, beszélek a barátaimmal-családtagjaimmal, váltok két értelmes szót a férjemmel, főzök, takaritok, sminkelek, olvasok stb. Magyarán nem csinálok semmi, de semmi hasznosat. Csak ismételgetem magamban, hogy valószinüleg nem fogok beledögleni és van fény az alagút végén. Mára ennyi futotta...

Acer esete a nyuszikával

Ez a mese úgy kezdődött, hogy nagynéném öreg laptopja bedobta a törölközőt jópár hónapja, és ő igy apumét kellett használja hónapokig. Ez sokszor azt jelentette, hogy amikor apum hazaért este, Kingának akkor kezdődött a munka. A család erre úgy döntött, kell Kingának egy laptop, és itt Hollandiában olcsóbban meg lehet kapni, ergó itt vettük decemberben, majd megkapta, mikor hazaértem.

Természetesen, ahogy ez lenni szokott, a vadiúj gép egyik napról a másikra leállt, és Sanjay a mellékelt ábrából lekövetkeztette, hogy a merev lemez meghalt. Áprilisban visszahoztam a laptopot, és végre eljutottam oda, hogy felvegyem az Aceresekkel a kapcsolatot. A hosszú történetből ide akartam kilyukadni. Már jó hete nézegetem a chatüket, ahol elméletben azonnal választ kapsz a kérdéseidre, de őszintén éreztem, hogy ez macerás lesz, és máig nem ültem le "bekát nyelni". Most 11-kor jobb hiján, nagy sóhajtozások közepette mégis felmentem, felkészülve a spanyol inkvizicióra. Előttem volt a számla, a laptop töltve és nyitva, a letelepedési papirom, útlevél meg vagy három házassági bizonyitvány. Biztos, ami biztos.

Aztán a maci elvet követve - nem lehetne megjavittatni? de! - tiz perc alatt megvoltunk, fel kellett hivjak egy telefonszámot, ahol felvették röviden az adataimat, nem is kellett semmit magyarázni, mert olvasták a chaten, kaptam két perc múlva egy emailt, és láss csodát benne a kinyomtatandó papirocska és a gyorsposta száma. Papir kinyomtat, gyorsposta egy perc alatt megmondja, hogy azonnal jönnek érte, csomag lecsuk-leragaszt, és teázhatok is. Nem is hiszem el, hogy tokostól-vonóstúl ez volt fél óra, és ha minden igaz jövő hét végére vissza is jön a javitott gép.
Annyira meg voltam lepődve, hogy nem győztem hálálkodni az Aceres pasasnak, aki meg ugye ritkán találkozik ilyen vidám klienssel, akinek elromlott a gépe. Sajnos az ilyen előfordul, és a titok az, hogy gyorsan, egyszerűen és udvariasan meg kell oldani a kliens problémáját. Mindenki örül, és el is felejtettem morci lenni, hogy elromlott egy féléves gép. Acer, pacsit ide!

Mellékesen el lehetett volna ezt otthonról is intézni, csak apumék meg sem nézték, hogy ott van bent a garanciapapir, ahol irja kit-mit-hogyan kell felhivni kelet európában is. És gondolták ők, hogy majd most biztosan ők kell eljuttassák jó ég tudja hova. Pedig nem, és már régen a kezükben lenne egy javitott laptop. De mindegy is már.

Ismeritek, ugye a viccet? A maci halállistát készit, terjed is a hire. A farkas be is jelentkezik másnap:
-Hallom halállistát készitessz. Rajta vagyok.
-Ja!
-Nem lehetne hogy csak még egy órácskát éljek, elbúcsúzzak a családtól?
-De!
Farkas hazamegy, van nagy sirás-rivás, egy óra múlva jelentkezik, maci megeszi. Másnap jön a róka:
-Hallom halállistát készitessz. Rajta vagyok?
-Ja!
-Nem kaphatnék még egy utolsó hétvégét, éljem ki magam, búcsúzzak a cimboráktól?
-De!
Róka visszajön pár nap múlva, maci őt is megeszi. Utoljára jön nyuszika:
-Hallom halállistát készitessz. Rajta vagyok?
-Ja!
-Nem lehetne kihúzni?
-De!

:)

Gyere feküdj a hullámra

Emlékszik még valaki arra, amikor pár hete nyavajogtam, hogy nem kaptam meg a népi egyetemen a kurzust? Hát, tévedtem szerencsére. :D Két nappal a határidő és első óra előtt meginterjúvoltak, és átadták a stafétát tiz rosszul szkennelt oldal formájában. Huzzzzáh.

Azóta már három angolórát tartottam, és imádom a csoportom. Kedvesek, aranyosak, nincsen velük semmi komoly baj.
Ez ugyan azt is jelenti, hogy rengeteg dolgom akadt mostanság, és a hullámok 5 méterrel a fejem felett csapnak össze. Igy belegondolva, ha már úgyis tök vizes vagy, pár méterrel a felszin alatt, akkor már piszokul nem érdekel mit csinálnak a hullámok. Inkább nézed a halakat és csorog a nyálad, mert jajistenemhetekótanemettemtonhalsalátát. És most ölni tudnék érte. Komoly emailek helyett blogbejegyzést irsz a remélhetőleg vizálló kütyün. És dúdolod a Mermaidet, mert milyen az élet zene nélkül. És a Train szuper! Csak mondom.

Miéééért?

Miért van az, hogy a migrén, ami a semmiből és semmitől jön, jobban fáj, mint a bokám valaha is? Tényleg nem költői kérdésnek szánom, akármilyen tipp jöhet.

Már második napja nyüsziteni tudnék, és ehhez a fejfájáshoz képest a lábam (szines egyéniség még mindig, szép lila-zöl-sárga-sötétkék) pipepurc. Nem értem, hogy lehet, hogy másra beveszek egy paracetamolt, mint tettem jó két hete, és csökken, meg elmúlik a fájdalom. A migrénre tegnap két paracetamolt és egy ibuprofent vettem, meg se kottyant neki. A baj az, hogy tanitani kellene, mert mindent egybevetve kell a pénz, és nem mondhatom amúgy sem a klienseknek, hogy bocsika, tudom holnap nagy gyűlésed van és meg kellene tárgyalni a bemutatódat, de gyere holnapután, amikor már nem lesz semmi értelme amúgysem, mert ma meg holnap fáj a fejem. Lehet ha belenyüszitek a telefonba két mondat közt, akkor az használni fog?...

Csak a gyökérkezelés utáni fogfájáshoz tudom hasonlitani... Na, megyek is a sötétszobába (következő állomás a gumiszoba) szenvedni. Drukkoljatok.

Jelenlegi életérzés: izé, mi van..?

Először is, naugyemegmondtam, mert ma hétfő van, a második munkanap az évben (nekem legalábbis) és a csomó tennivaló helyett blogolok.

Másodszor, boldog 2014-et minden kedves és kedvetlen olvasómnak. Bogi barátnőm irta közösnek szánt jókivánságát, miszerint megvalósitott tervekben kellene gazdag legyen ez az év. Ja. Mert elterveztem, hogy irok becsületes újévi terveket, (SMART goals), amiben az egyik első volt a halogatás elhalasztása egy másik évre. A lista készitését sikeresen elhalasztottam. Igy hát inkább rendelek a neten két doboz XL-es leszaromtablettát, és a gordiuszi csomót átvágottnak tekintem.

Na de félre a hülyeségekkel, most jönnek a komoly dolgok. Egy jól időzitett hüléssel eltelt az a pár nap a szabadságból, amit nem takaritással töltöttünk. Hadd panaszkodjak egy kicsit: nagymamám valami miatt egyre nehezebb természetű lesz. Miután 5 órán keresztül porszivóztam-súroltam-keféltem a nappali szőnyegeket megjegyezte másnak, mekkora kosz van. Még a takaritásmániás nagynéném sem értette honnan jön ez. A vicc az volt, hogy felment a pumpám, mire anyuka meg az emlitett nagynéni nyugtattak le: idős is, beteg is, ne vegyem fel. Másnap reggel pedig ők mentek levegőzni félóránként a megjegyzésektől, és igérgették elköltöznek. Anyum még jól viseli, idézgette Fábri Sándort, miszerint az "ünnep előtt három nappal a családban már mindenki csak rúgással kommunikál". Nem voltunk messze tőle. nem azt mondom, hogy nem szeretek otthon lenni, vagy nem szeretném a családot. Csak néha hiányzik az az igazi támogató légkör. Szeretjük mi egymást nagyon, de sem kifejezni nem tudjuk igazán, sem más módon kommunikálni.

Az öcsém megint nőtt, most már jó fél fejjel magasabb nálam. Most pedig leülök, és megebédelek, mert már sötétedik, és a leszaromtablettát nem lehet üres gyomorra bevenni. Ha nem jövök hamarosan, túladagoltam. 

Eddig és ruhaszortirozás

Mióta hazajöttünk eléggé elvoltam. Megvan ennek is a magyarázata.

Először is kellett 4-5 nap kiheverni a jetlaget, remek volt, mondhatom. Fura érzés, amikor beszól az ember szervezete, követelve az alvást este 8 órakor, vagy csak négykor felébreszt, hogy már keső reggel van.

A második pont inkább az én hibám. Szóval, a gyógyszeradagomat megemelte az orvos, és én elfelejtettem idejében kikérni, aminek az lett az eredménye, hogy két napig semmin voltam. Utálom a gondolatát, de az igazság az, hogy 30 óra után elvonásos tüneteim vannak, és miután elkezdem szedni újra még beletelt két napba, amig visszarázódtam. Sárkány voltam a héten, na. És nem mellesleg az emelt adagtól most nem tudok elaludni egészen kettőig, és össze-vissza van a biológiai órám. Tegnapelőtt 5,45-kor felkeltem mert kár volt az utolső egy órát ébren az ágyban tölteni, tegnap és ma pedig ágyuval sem tudott felkelteni senki fél 12-ig.

Mielőtt még mondd valaki egy olyat, hogy csak ki kell próbálni minden nap azonos időben lefeküdni, friss levegőn lenni és mozogni mert minden helyreáll magától - próbáltam már, nem áll. Most elkeydtem használni a fényterápiás szemüveget megint, hátha az majd segit.

Nagyon nem szeretem, hogy igy eltelik a nap. Jó volna már csinálni valami hasznosat. Ezért kitaláltam, hogy a ruhákat rendszerezem először is. Napi 15 perc, és hamar megleszek. Először minden mosásra kerül (ne nézz a szennyeskosarunkba, rettenet mennyi minden ül ott) majd rendszerezem őket. Igaza van a rendszerező szakiknak: attól, hogy valami valamikor jó lehet, nem muszáj őrizgetni halálunkig. Ez alapján dolgozok:
http://www.urban-eve.hu/2008/02/27/ruhaszortirozas-mi-all-jol-mitol-bucsuzzak/

Először is a szinek, első kategóriába tartozok, az élénk kék, zöld, stb a szineim. Ez nem azt jelenti, hogy ami bézs, azt kihajitom, hanem csak támpontnak veszem. Amik jól állnak, találnak rám, relativ kényelmesek azok a ruháskosárba mennek - onnan pedig le a szekrénybe. Előre vasalni csak párat érdemes, amikor kiválasztom őket.

A ruhák, amik ősrégiek, lyukasak és kopottak ergo becsületes viseletre nem érdemesek, azok mennek nagy szemeteszsákkal a textilgyűjtőbe.

Azok, amelyek szépek, de nem viseltem őket öt éve azok dobozba mennek. Kiválogatok egy pár szépecskét, és elgondolkozom ki örülne neki (már mondtam, azt hiszem, de van két elegáns szoknyám - az egyiket egyszer viseltem a másikat egyszer sem, amit apumtól kaptam, úgy vette meg nekem, hogy jó lesz, ha majd fogyok 5 kilót. Akkor 65 kilós voltam. Most nem vagyok 65 kilós sem. Mondjam még? Szakad meg értük a szivem, de van aki szivesen hordaná, esetleg cserebere is lehet belőle... Ki is fogom tenni a képeket meg a méreteket, kinek kellene és ha van amit adnia cserébe véletlenül, az még jobb). Majd a többivel felhivom az itteni új használtruha boltot és megbeszélek egy megbeszélést. Úgy megy a dolog, hogy ami érdekli őket, annak az árában megegyezünk, kitesszük, és ha eladják 30%-a az árnak az enyém. Ha nem, tartogatják még, amig sikerül eladni. ami nem érdekli őket, az megy a vörörkeresztes ruhagyűjtőbe vagy akárhova, ahol nem tépik darabokra.

A szekrényem meg végre átlátható lesz, és nem kell minden nap elsóhajtoznom rajta, hogy mennyire szerettem régen ezt vagy azt a nadrágot, és csak 15 kilót kellene leadjak, hogy rámjöjjön újra, igaz már csak otthonra takaritani lenne jó. (Kinek nincs ilyen fehérneműje pl halomra?)
Huzzáh. Beszéltem.

Ma az a nyolc óra...

Ma ez szól a fejemben nonstop: "Mindenki, mindenki ellen, mindegy, csak dolgozni ne kelljen."

Meg ez:

Még leirom vagy százszor, nagyon szeretem a munkámat. De a hétfő... ha csak hétfő ne lenne és most dolgozni ne kelljen... valaki légyszi légyszi felporszivózza a házat helyettem?

Csakezahét

Igaza van Annamari barátnőmnek, amikor azt mondja blogot irni végülis napló, ergó most éppen terápián vagyok. Sok jó történt végülis a héten.
Sanjaynak végre sikerült kicserélnie a nemzetközi, és éppen lejárt sofőrkönyvét hollandra. Hétfőn érkezik, akkor már vezethet nyugodt szivvel.
Az újság megjelentette a hirdetésemet tök ingyen, és azóta hivogatnak is rendesen érdeklődők. Remélem lesz belőle valami, mert ezen a héten nagyon megcsappant a diákszám.
Még másfél hét, és mehetek a spéci poliklinikára Sanjayyal együtt, ahol végre beállitanak majd remélhetőleg másik gyógyszert.
Kaptam egy itteni barátnőmtől egy remek receptet, valami mennyei, sűrű, savanykás marokkói leves, Harira a neve. Nem győztünk eleget enni belőle nála, erre bepakolt nekünk egy napra való adagot lapotyakenyérrel együtt, plusz a recept. Holnap lesz nagybevásárlás, és készithetem is azonnal az új ötliteres fazékban. Igazán nagyon jó, és piritott kenyérrel egytálételnek is elmegy.
Eddig nem volt tv előfizetésünk, mert az utcában csak az alapcsatornákat adta minden szolgáltató, abból meg nem kértünk. Most végre adnak olyanokat is, ami igazán érdekelt, pl Syfy, Discovery Science és TLC. Megrendeltük, jövő héten érkezik a doboz és remélhetőleg hétvégén már működik is. Meglepő volt, hogy vasárnap délután a szó legszorosabb értelmében azonnal visszahivtak (be kell ird a telefonszámod a weboldalon, ha kérdésed van) és minden kérdésünkre választ kaptunk, megkötöttük telefonon a szerződést és hamar meg is fog jönni minden. Azt hittem több hétbe telik. Az igazság az, hogy hétköznap nem zavar, de nosztalgikus leszek hétvégén reggel, és szivesen néznék valami jó dokumentumfilmet, ahogy annakidején otthon. Plusz a Syfy-on van egy csomó jó scifi sorozat meg film.

Nemjónap

Utálom ezt a napot. Megvan a jó okom rá:

• Ma már háromszor volt eget-földet rengető vihar, amit kellemes napsütés kisért, majd vissza az egész. Más-más hangulat kell az időhöz, és unom már állitani. Boldog-nem boldog-vidám-nem vidám- beburkolózok meleg ruhába és csinálok egy forró kakaót, de már meleg is van és mehetnék ki répát ropogtatni. Hát, nyuszika, bayd meg a porszivódat!
• Egész éjjel fájt a fejem. Semmi nem segit.
• Jógáztam, ez sem segitett.
• Kávéztam, az sem.
• Természetesen migrénnel nem leszek a tanárok gyöngye.
• Nem ment ma a házimunka. Sem a horgolás. Rusnya, nem jön össze.
• Még mindig nem értem, hogy működik a twitter, és mire jó a # meg a @. Mire utolérném, már elviharzott minden mellettem régen. 
• Fogyás helyett hiztam. Csodás, abszolut megérte számolni a kalóriákat és lesétálni a lábam.
• Éhes vagyok, de semmi nem esik jól.
• Percekig fuldokoltam a nyers murkon. Becsszóra. Amit a csecsemő is megeszik probléma nélkül.
• Tiz hónapot vártam, hogy megint hivjanak vizsgáztatni, erre pont akkorra hivnak, amikor Indiaban vagyok. Es haza kivankozom. 
• Tele van a hócipőm a reklámozósdival. Irtam minden helyi újságnak, de természetesen nincs idejük válaszolni: vagy benne lesz a reklám, és lesz több diákom, vagy nem. Pedig vért izzadtam vele. 
• Félek, hogy a poliklinikán elküldenek a jóédesbe... vagy inkább azt mondják csak, amit én is tudok már régen és választhatok ügyesen, hogy a babát riszkirozzuk vagy a testi-lelki épségemet. Mindkettőtől szarul fogom érezni magam, és megkérdőjelezem minden nap, hogy jó anya leszek-e. Pedig még a terv sincsen meg. 
• Nem akarok gondolkozni és tervezni a megtervezhetetlen távoli jövőt, de nem tudom lekapcsolni az agyamat. Nagyon szar. 

Bárcsak válna minden köddé. 

Hülye köd. 

"Hires" hétfő

Megint hétfő. Komolyan, szivatóval sem indulok, mint a jegesmaci a -70 fokban.

Jó hir: kész van a konyha csempe, majd jönnek a képek. Ahhoz képest, hogy négy hónapot vártunk, mig egy jó mesterembert találtunk rá, teljesen megérte. Nem győzöm csodálni, igazán kezd otthonná válni a házunk.

Unalmasabb hir: a háziorvos továbbküldött spéci poliklinikára. Most várhatok október elejéig, de akkor legalább három szakorvos néz meg egymás után.

Rossz hir: a fogyás nem ment eddig egyáltalán. A gyógyszereimet okolom, de ez van, muszáj szedni. Lesz jobb is, nem a súly teszi az embert ugyebár.

Vicces hir: Sanjayt tegnap horkolásból ébresztgetem, hogy forduljon már a másik oldalára légyszi. Erre nagy szemekkel rámnéz, drámaian felsóhajt, majd közli, hogy azért horkol, mert nincs itt (a világon egyáltalán, vagy a házunkban? :) ) elfogadás (there is no acceptance), és ez mind azért történik, mert nem stimmelnek az emailben a számok. Erre varrjak gombot. :) És ilyenkor nem álmosan, hanem tök normális hangon beszélget, mintha lenne értelme annak, amit mond.

Akartam valami tempós zenét berakni, de még arra sem visz a lélek. Today the music died.

Ma

Csak röviden jöttem, mert készül a mennyei fügés-kamillás fürdőm. Fogok még regélni a The Body Shopról, mert nagyon tudom szeretni, sajnos csak mértékkel, mert nem olcsó.

A mai ajánlatom egy standup: Russel Peters. A neve ellenére egy eredetilag indiai csávó, nagyon jókat mond. Igaz, 18 éven felülieknek ajánlott csak. :) Jó szórakozást!

I'm not a morning person. You've been warned.

A kialvatlanság a legviccesebb dolgokat okozza. (Kis kitérő azoknak akiknek tényleg gyerekei vannak, akinél a kialvatlanság a "kevesebb, mint három óránál, három évig" kezdődik, és akik most valószinűleg utálnak, mert nálam a "kevesebb, mint hat óránál, két napig"... de ez van, nem vagyunk egyformák) Szóval, meleg van, nem lehet aludni, nyűgös az ország.

Én pedig rájöttem egy nagy dologra tegnap. Álltam este a fürdőszoba-tükör előtt és megint megjegyeztem magamnak, hogy a bőröm napról napra szépül. Komolyan, egyre kevesebb rajta az ez-az, egyenletesebb a szine, meg minden. Az utóbbi héten minden nap jobban néz ki. Csak este, de a reggeli kinézetemet nem vehetem alapul mert csipásan, zombi módra nem ér összehasonlitani. Szóval, veregettem magam vállon, hogy mennyire ügyesen turbózom az egómat, és a rendszeres arckenegetés igenis segit. Aztán észrevettem, egy bizonyos szögből, ahogy a tükörre esett a fény, hogy bizony poros. És leesett - kapaszkodjatok meg, felismerés jön - ezekkel a meleg, száraz napokkal valószinüleg fokozatosan porosabb lett. Ezért látszik a bőröm minden nap "szeplőtelenebbnek".
Azért sem mosom le!

A  másik dolog: tegnap proóbáltam a szokásos módon álomba szenderülni, hangoskönyvet hallgatva, ugyanazt a négyet variálom hónapok óta. Félálomban reagáltam is rá. Igy kezdődött egy fejezet:
"Még nem is pirkadt, amikor ajtócsapkodásra ébredtem, majd Sherlock Holmes sürgető kezét éreztem a vállamon: Ébredj, a játszma elkezdődött, siessünk."
És ekkor Réka kifakadt, őszintén, velőből jövően: "És Sherlock Holmesnak abban a pillanatban brutálisan letéptem fentebb nevezett végtagját. "

Komolyan. Ha nem ég a ház, vagy komolyabb sérülést szenvedtél, ami nem várhat reggelig - ne költs fel hajnalok hajnalán, legalábbis ne személyesen. Irj egy sms-t, azt úgyis átalszom, és igy biztonságosabb. Én szóltam...

Valami és még valami

A rossz nyelvek szerint ma megfordul ez a kánikulás időszak, és lehülünk végre. Ahogy Micimackó mondaná - ejsze esőt kapunk. Az utóbbi héten igencsak szenvedtünk a nedves forróságtól. Kivánkozott a bús a trópusokra, inkább Izlandról fantáziálgattam, meg egy nyugodt alvásról, ahol nem ébred az ember lánya félóránként szomjasan és izzadtan.

Ha ez nem volt elég jó hir, megszületett a kisherceg. Épp most láttam az első képeket, ahol a szülők bemutatták a világnak és aztán hazaautóztak. Tele volt a net egy bloggal is, melyben egy nő mondja el, mennyire nem lenne Katalin hercegné. Sem most, sem általában. Én azt kötve hiszem, hogy a valamikori király édesanyja azon aggódott vajúdás közben, hogy vajon mit gondol a nép. Vagy zavarta volna az, hogy mindenki a királyi méhszájjal volt az utóbbi hetekben elfoglalva. Angliában azért eléggé tisztességesek az ujságirók és nem teszik pokollá a hirességek, főleg a királyi család életét. Foglaljuk csak össze: Katalint elvette a szerelme, akivel a látszat szerint jó a kapcsolatuk és sokat utazgatnak együtt. volt ideje meggondolni, és vállalhatott volna valamiféle karriert, ha nagyon akar. Szép, csinos, okos fiatal nő, akinek most - pont jókor, pont tökéletes körülmények közt született egy szép kisfia, akit egy ország imád. Nem kell anyagi, egészségügyi, családi gondokkal megbirkózzon - a látszat szerint legalábbis. A nagy botrány az volt eddig, hogy meglátták az emberek: vannak mellei. Emellé úgy tűnik megáldotta a párt humorérzékkel a jó sorsuk, mert igazából vicces az egész. Nem szeretném a személyes testrészeimet közhirré tétetni, de ha előfordult, hát ez van. Nem hiszem, hogy valaki is elitélné, hogy a férjével együtt mert egy szinte lakatlan szigetecskén napozni félnudistán. Na puff. Szerintem károsnak csak olyan emberek tartják katalin imidzsét, akik nagyon keserűek. Sovány? Igen. Láttátok az anyját meg a testvérét. Ők is piszkafák, genetika. A terhessége alatt sem szedett fel semmit, ma úgy nézett ki, minusz pocak,. hogy bárki elfogadná. Egy nappal a szülés után. Nem ő tehet róla, hogy pont beleillik a mesebeli királylány szerepbe, és sikerült olyan élete legyen eddig, ahogy a nagykönyvbe irják az 5 éves kislányok.

Tudjátok, mi a káros? Az, hogy az elvárások tömege megkeseriti az embert. Engem biztosan. Miután ma mazochista módon végigolvastam három ikerbabás blogot még megsirattam a képeket a kicsi hercegről. Pedig minden gyermek akkora öröm, és őszintén, szivből tudok örülni minden ilyen hirnek. De emlékeztet arra, hogy ez nem életem legszebb-legsikeresebb-legboldogabb időszaka. Elképzelem, milyen érzés lehet hazavinni a tökéletes kicsi babádat: fáradt vagy, valószinű mintha összevertek volna, és talán nem is fogod fel, mi is történik veled. De megvan a kisbabád. Anya vagy, tagja egy "klubbnak", ahogy valaki megfogalmazta. Sorra hivnak a rokonok, hogy gratuláljanak és a párod boldogan mutogatja az újszülöttet mindenkinek, aki körülvesz benneteket megértéssel és szeretettel. Ott vagy, azt éled át, amire kiskorod óta (talán mint én, kisebb nagyobb szünetekkel) vártál. És ha becsületes a szülészeti terv, akkor már talán van kapcsolatod is a kicsivel. Biztosan nem a legszebb időszak az első pár nap, a fájdalmakkal meg mindennel, bár van aki azt mondja, hogy mégis. Én nem tudom.

Csak azt tudom, hogy miután Sanjay - a világ legmegértőbb, legszeretetreméltóbb és legtürelmesebb férje a 34. születésnapja estéjén fél tizkor kidőlt, én csak aggódni tudok... és szomorú lenni. Ahogy mondják, mindenkinek megvan a maga keresztje. Nekem ez az, és nagyon kivánom már letenni, mert nehéz. vannak napok, amikor nem szeretnék én lenni. Amikor kivánom mások keresztét, mert azt sokkal jobban tudnám - szerintem - hordozni. Nem hiszem azt, nem tudom elégszer leirni, hogy Isten a problémákat próbából adja. Nem akar ő rosszat senkinek, és ha már van probléma elég a világban túl kell élni és várni kell, amig elhozza a fényt az alagút végén. Ma csak ez az egy vers segit, ez is csak talán, hogy mégis higgyem, jó is jöhet ki a dolgokból: "A gyöngéknek gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenfajta embernek mindenné lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket." (Korintus 1 levél, 9. rész.)

Békairtás

Ma békairtásnak kezdek neki. Ez Via ötlete alapján indult (lásd www.urban-eve.hu, a pontos bejegyzést nem találom éppen és lusta vagyok tovább keresni).

A lényege az, hogy mielőtt nekikezdessz naponta a feladataidnak, nyelj le egy "békát", vagyis egy nemszeretem feladatot, amit régóta tologatsz másnapra. Egyrészt igy hamar  fogynak a békák, másrészt tudod, hogy annál rosszabb feladat már nem lesz, igy felmented magad a "fene egye meg, még mindig nem csináltam meg" felelősség alól.

Személyesen általában olyan békáim vannak, amikről úgy érzem hosszú idő lesz és piszokul unalmas. Általában kijön, hogy megvan hamar és kész. Ma az alsó ablakokat akarom lemosni, kicsit csinositgatni a kertet és kimosni meg elrakni a pohárszettet, amit ajándékba kaptunk pár hete, és még mindig a dobozban ül. Drukkoljatok. Meg irjátok meg, kinek mik a békái. :)