A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. január 3., szerda

Téli szünet

Voltunk otthon, oszt ma hazajöttünk. Vagyis máshogy nem is tudnám körülirni azt, amikor az ember a saját otthonából ellátogat pár napra-hétre a szüleihez, majd visszatér.

Eseménydús volt, és nagyon tradicionális. Ugyanis én tartom azt a régi hagyományt, hogy elmegyek telis-telenyomva vitaminokkal, béres cseppel, echinaceaval, 1000 c-vitamin kúra után és alatt (ezennel küldöm részvétemet szegény vesémnek, ne kövezz meg légyszi) szent meggyőződéssel hirdetve, hogy na idén nem - s aztán mégis meghülök. Nem csak tessék-lássék, én becsületes munkát végzek. Erre még jó apám, aki nem mellesleg családorvos, is azt mondja inkább lőjjenek le, hogy ne szenvedjek. Azért csak vesznek ötféle gyógyszert, és csak beadják, mert kinek van ideje a mai világban akrcsak meghalni is. Idén, hogy ne unatkozzak, csak egy kis köhögéssel kezdődött, gondoltam, juhé, megúszom, aztán egy nap átváltoztam szamárrá és azóta ismétlem magamban átköltve, hogy "szive sóhajt - csak egy vágyat:" kapjak levegőt köhögés közben néhanapján. Hányni sem volna jó egyébként. Ez törölte persze nagyravágyó terveinket, de legalább a horgolással haladtam. :)

Pedig most én semmi elektronikus kütyüt nem vittem a telefonomon kivül, mert minek. Főleg ha mindig van valaki, aki a vállad fölött lesi, hogy mit olvasol. Nincs otthon magánélete az embernek, na.

Azért esténként csak akadt egy kis szabadidő, a gyereket vagy anyuka, vagy oldalbordadonor fektette - lévén mellettem a halott is felkelt, úgy ugattam. És persze hogy bele-beleolvastam a facebookba, mert úgy gondoltam lemaradok a nagy hirekről, nem látom meg a végén milyen a szomszed Maris néni unokahugának a karácsonyfája, vagy teszem azt mit reggelizett karácsony másodnapján egy olyan ismerősöm, akire még ez a cim is tulzás. Aztán jöttek az újévi köszöntők - ezen keresztül is mindenkinek BUÉK, meg egészséget, alkoholt, gabonaféléket, Trump és Kim Jong Un mentes esztendőt, satöbbi. És az évösszefoglalások, tejóég az évösszefoglalások és nagy idézettengerek.

Végülis nem lehet nekem sem a kedvemre tenni, mert klisé se legyen (ne, ne, tényleg ne tegyél ki egy agyoncsépelt idézetet - már régen tudom hogy jól csak a szivével lát az ember, főleg ha eltörött a szemüvege, és mindig is úgy táncoltam, mintha senki sem látna, mert kétballábas vagyok és csak igy megy), nagyon felvágós se (igen, észrevettük hogy öt gyereket, négy munkahelyet, két kutyát, három macskát, négy tengerimalacot és tiz ékszerteknőst menedzselsz, de van időd mézeskalácsot sütni a szomszéd beteg néninek, és a fa alatt profin csomagolva halomban állnak a házikészitésű ajándékok az egész családnak és a képről látszik a diszkrét, de annál elegánsabb friss manikűr, pedikűr és smink is- mint már mondtam, madár vagyok, de ezt még én sem veszem be) de azért mindennapos apró-cseprő ügy sem (rád gondolok, "meseszép melegszendvicset készitettem" kétoldalas nagymonológ 32 képpel). Tudom, tudom, görgessek tovább, azt is szoktam. Azért csak leszivja az embert, mert én azért megyek oda, hogy kapcsolatokat keressek: szeretném tudni, mit csinálnak régi barátaim, kedves ismerőseim, mi újság van, információkban gazdag csoportokból keresném a segitséget és kedves ismeretleneknek nyújtanék támogatást ugyananazért cserébe. (jelentkezni kommentben lehet cimmel, névvel, telefonszámmal, életrajzzal és motivációs levéllel. Csak a teljes alakos fotókat tartalmazó kommentekre válaszolunk. Ha kérdése van keresse orvosát, gyógyszerészét)

És el is érkeztünk a hónap szavához, amit már én is meg mindenki más is hallott, csak nem esett le miért nem tetszik. Ma leesett. Szop(t)atós csoport, 2017 ben ki kit, mikor, mennyit? És jönnek a képek meg leirások, hogy Dezsőke, 23.68(76) hónapos és nagy cicista. És akkor a zuhany alatt gondolkodom, hogy Dani fiamnak nem tanitottam meg a cici szót, mert ... miért is. Ja, mert nem akartam hogy majd úgy kergessen, mamaaaaaa, ciiiiiciiii, nem vagyok én tehén! (Attól még kergetett úgy hogy tejecskeeeeee, de mindent nem kaphat meg az ember lánya.) Másrészről meg a szó maga egy bögyös macát juttat eszembe, nem egy szoptató anyát. Biztos csak én vagyok igy vele. Deeeeeee, arról, hogy cicista, nem lehet hogy csak nekem ugranak be a hasonszőrű szavak: kommunista, nacionalista, szeparatista, szocialista. Ugye nem? Még a cicifüggő jobban bejön, ejsze. Fura dolgokat találnak ki a szülők, úgy néz ki.

Ezzel a mélyenszántó és elgondolkodtató mondattal mára (remélem nem idénre) zárom soraimat. A következő részben kivesézem nagymamát, mint igényes médiafogyasztót. 

2015. november 27., péntek

Anyukas forumok

Igaza van annak, aki elegansan kiszambazik az anyukas oldalakrol/forumokrol/stb ahogy megszuletett a gyereke. Nem eleg az embernek a maga baja, meg vadidegen is keseritse az eletet? Itt is van miert:

1. A szulovarosom facebookos anyukas csoportjaban olyan hajmereszto dolgokat irnak egyesek a szolasszabadsag kontose alatt, hogy naponta elsirom egyszer magam rajta. Nem tulzok. Par gyonygyszem, emlekezzetek, ezek IDEZETEK: "Egy edesanya ne erezzen faradtsagot!", "Nem kell az ilyenhez antibiotikus, en homeopatias szerekkel gyogyitottam ki magam a gennyes mandulagyulladasbol", "Az semmi, hogy a tied 8 honaposan nem alszik, mi 5 evesen ejjelente nem alszunk 3 orat egyhuzamban, meg kell szokni", "A gyerek egyen ejszaka ahanyszor akar, akkor is ha csak 5 masodpercet, ez az igeny szerinti szoptatas", "Az orvos azt mondta, be kell adjam a gyogyszert, de en nem akarom gyogyszerezni a gyereket - Valasz: ne is tedd, az enyemek sem kaptak soha gyogyszert es megis... "es az orok ervenyu szabaly: "O, az semmi, MI bezzeg... ".

2. Egyeseknek szuper humorerzekuk van.  Hadd idezzek megint.
..Reggel van és a kávét innám. Le kéne főzni, de vár egy kakis pelenka, egy ébredező gyerek, aki meghitten a füledbe ordítja: ANYAA. Kicserélem, illetve kicserélném, kergetem 20 percet, oké pelus rajta. Igen elmesélem, és még bábozok is hozzá. Oké már body is van rajta. Megitatom, megszeretem, mert igényli. Nadrág, pulcsi vissza, leizzadtam. Elkezdjük a napot, átöltözöm. Basszus a kávé le sem főztem. Benyomom. Éhes. Etetőszékbe gyömöszölés 10 perc, előkével örökkévalóság. Hagyom enni, és az óvatlan pillanatokba a szájába juttatok én is egy értelmes falatot. Szomjas. Megitatom. Persze a baba is éhes. Hol az a kurva baba? Esküszöm veszek még belőle. 10-et legalább. Megvan a baba, eszik tovább. Basszus én nem ettem. Jó betoltam 2 falat kenyeret ebédig megteszi. ( Hogy lehetnek rajtam még mindig plusz kilók? ) Kiszedem az etetőszékből, és eltakarítom a lakodalmas csetrest és ételmaradékot ami utána maradt. Mosogatok, de a gatyám húzza, vegyem fel. Felveszem. Szomjas. Már megint, nem igaz. Honnan jött ez a gyerek ..a Szaharából. Megitatom. Basszus a kávé, rég lefőtt. Már ki is hűlt. Megmelegítem. ANYAAAAAA – ordít meghitten. Rohanok. Igen elmesélem. Azt is. Megetetjük a babát. Hol az a rohadt baba? Megtalálom, kidobom, akkor nem kell többet keresni. Gyere manó elmegyünk játszani, meg boltba. Át kell öltöztetni. Kitör a háború. kergetem, lefogom, erősebb. Szomjas. Leszarom az elveimet. Itt van víz cumisüvegben, csak hagyjál már. Még egyszer be nem hozom a poharat. Basszus tízórai idő elmúlt. Tessék itt egy tejszelet. Tiszta csoki minden. Még jó hogy nem tudtam felöltöztetni. Basszus a kávém, megint kihűlt, ..akkor megmelegítem. Odateszem a polcra, mindjárt megiszom. Azta büdös izé….tiszta csoki a fal, ha ezt apád meglátja…repülünk. Vödör víz, szivacs…mosom…lejött…hálaajóégnek. Felöltöztetem, elindulunk, kell neki inji, mert ha nem viszek szomjas lesz. Játszótér , szuper minden. Rohanni kell nincsen kaja, illene ebédelni, legalább a gyereknek. Szeretem, nincs szívem felhozni. De muszáj. Rohanunk a boltba, elköltöm a pénzt. Elhaladok a teák és kávék mellett. Basszus!! A kávém. Ha hazamentem megiszom. Hazaérünk, át kell öltöztetni, megint. Pelenkacsere. Oké. Szomjas…hehe szórakozi velem? A játszótéren bezzeg nem kellett.. Főznöm kell. 1 réteg hagymahéj..csak úgy diszkréten 200 decibellel ANYAAAAAAAAAAAAAA, leesett. Megszeretem, megvigasztalom, játszok vele. Oké hagymát pucolok. Felteszem a vizet.. ANYAAAAAAA , beütötte. Megszeretem, megvigasztalom, játszok vele…Visszamegyek . Szomjas…már kezdem érteni a vízszámlát…folytatom…ANYAAAAAAAAAAAAA..nem, nem megyek. Egyedül is fel kell találnia magát.
ANYAAAAAAAAAAAAA!! Kibírom, dolgom van és kész. Ordít, keservesen hív. Nem bírom, megyek. Mit sszeretnél? Mutat egy kavicsot. Oké, szép. Megyek, befejezem a kaját. Basszus az egy kavics volt?Rohanok, még pont ki tudtam szedni a torkából. Ebédelünk ésutána tényleg megiszom a kávémat végre.. Begyömöszölöm az etetőszékbe 10 perc, előkével örökkévalóság. Eszik, egyedül. Azt sem tudom ennek örüljek-e vagy ne. Türelmes vagyok, megfogadtam. De már 25 perce itt ülünk…Segítek, ááá mit képzeltem? Szomjas. Ő egyedül eszik és iszik. Meghatódom, megnőtt. Végeztünk… Gyorsan belapátolok pár kanállal én is (hogy lehet hogy még nem vagyok 40 kiló? ) A romok eltakarítása a főzés és az ebéd után 1 hétig tartana egy normális embernek. De én anya vagyok. Megoldom hamar. Álmos, látom, de még ott van az a 3 tányér. Ott nem hagyom. Végigordítja, teli torokból. Szaranya vagyok, sírni hagyom. Befejezem. Ránézek megsajnálom, tiszta takony, és vörös a feje. Kimondottan ronda, de így is imádom. Lefektetem…énekelek és mesélek, takargatom, puszilgatom ameddig csak kéri. Elalszik. Örömtánc :DD ANYUIDŐŐŐŐ VAN!!! Benézek a facebookra. Basszus a Mari meg a Kati azt írja végzett a takarítással. Szaranya vagyok. Összeszedek 143 játékot. Megvan a kurva baba, most kidobom az ablakon akkor nincs rá több gond. ÁÁÁ nem tehetem, szereti. Beteszem a mosást, kiviszem a szemetet. Felsöpröm a teraszt. Akkor most megiszom a kávét. ANYAAAAAAAAAAAA
AAAAAAA, ANYAAAAAAAAAA GYEEJEEEEEEEE. Lesápadsz az idegtől, de nem bírsz ellenállni. Szereted. Ölbe veszed amíg ébredezed pelenkázod, szomjas… Örül annak a kurva babának. De jó hogy nem dobtam ki. Uzsonna idő, kezdődik…etetőszék..előke…örökkévalóság a 190-es joghurt.. oké mosdatás, joghurtmentesít
és, ez is megvan. De az üres dobozból meg kell etetni a babát,. De hol az rohadt, tetves baba? Miért nem dobtam ki az ablakon, MIÉRT MIÉRT MIÉRT?
Megvan a baba, megetetjük. Őt is. Szuper. Akkor most elmegyünk sétálni. Átöltöztetem. megint. Szuper vele kint lenni, játszani, megfigyelni, szeretem. Hazamegyünk, játszik, közben apa hazaért. A játékok szanaszét, a porszívó a szoba közepén, hogy majd ha lesz rá idő…gyereket átöltöztetem. Örül az apjának, szépek ezek a pillanatok. Vacsora és fürdésidő. Most 2 embert kell vacsoráztatni. Ha megjegyzi hogy sótlan a hús kivágom. A babával együtt. Etetőszék, előke, eszik egyedül, mosogatás, asztaltörlés, etetőszék ételmentesítés. Szomjas..Esti program, játék, vetkőzés, fürdetés, öltöztetés, pelenkázás, .143 db játékot összeszedek, hogy közlekedni lehessen, a porszívó marad. Talán majd holnap fel is porszívózok. Előkerül a baba, este későn már csak nem teszem ki az utcára. Baba marad. Altatom néha percekig, néha órákig. Már 9 is elmúlt. Vége a napnak.Meglátom a polcon a kávét. Röhögnöm kell. Jó lesz az hidegen is. Kettesben vagyunk. Megkérdezem: Fáradt vagy? Fáradt. persze egész nap dolgozott. Ő nem kérdezi meg, anya sosem fáradt. Anya itthon van, nem porszívózott, nem takarított, nem dolgozott. Igaza van, az én napom minden nap csodás, minden nap a legnagyobb Kincsemmel lehetek. De egyszer elmondom ezt az egész storyt neki, és elmondom hogy azért nem tűnök fáradtnak, mert ESTE KILENCKOR ISZOM MEG A KURVA KÁVÉMAT!!!...



Foglaljuk is ossze, mi a vicces abban, hogy valaki 
  • nem jut oda, hogy egyen egesz nap
  • pocsekul erzi magat a boreben, mert nem tud tornazni es (sajat erzese szerint) tulsulyos, ez zavarja
  • naponta tobbszor szaranyanak belyegzi magat
  • naponta tobbszor eldurran az agya az idegessegtol
  • utalja a kornyezetet, zavarja a rendetlenseg
  • nincsenek emberi, felemelo kapcsolatai felnottekkel
  • a ferje egyaltalan nem erti meg, meg messzirol sem, olyannyira sem, hogy megkerdezze milyen napja volt - es o azt termeszetesnek veszi, olyannyira el van azzal, hogy o nem szamit
Nem ertem miert vicces ez. Ez nekem siralmasnak hangzik, azt erzem, hogy itt valtoztatni kell a holgynek valamiben. Persze, vannak idoszakok, amikor tulelni kell, de ha van 2-3 gyereked akkor az eletedbol 6-10 evet csak tulelsz? Mert ez az anyasag, kacagjunk egyutt, hu de vicces. 

Lehet csak rossz a humorom. Es ki kell mar lepjek ebbol a kib.... csoportbol, amugy is csak azert vagyok benn, hogy tudjam a varosban mikor es hol arulnak olcson fustszuros sapkat nyuszikanak. 


2015. augusztus 11., kedd

Don't touch my baby :)

Furcsák néha az emberek :). Egyre több storit olvasok, ahol az anyukák vagy apukák kendőben-hordozóban levő gyerekeit is agyontapenyolták a vadidegenek itt-ott. Leszögeznék valamit: engem terhesség alatt sem zavart, sőt, ha a pocakomat megsimogatta valaki, és most is teljesen megértem, ha a babaszagú, pihepuha csecsemőt valaki meg akarja simizni. DE. Hadd legyen ez az én választásom, kérdezzenek meg már róla, mielőtt kinyújtják a kezüket. Van, aki a hormonok meg a saját személyisége miatt egyszerűen nem állhatja, ha más mancsát kell a terhes hasáról rendszeresen lepiszkálja, és olyan is van, hogy pl. a koraszülött babát szeretnéd fertőtlenitett közegben tartani egy ideig. Szived joga, a te tested, a gyereked teste, egyáltalán nem köztulajdon.

Kicsi zárójelben: azt is meg kellene szoknia a felnőttek nagyrészének, hogy attól, mert valaki még kicsi, nem kell közszemlére tegye semmilyen testrészét mutogatás céljából, és nem kötelező semmilyen érintkezés sem. Nem majom a cirkuszban. Lásd: ha el akar bújni a szülei mögött, miért kell kirángatni, hogy mutassa a csinos pofikáját, fogjon erőszakkal kezet, engedje, hogy csipkedjék az arcát és feltétlenül puszilja meg a nagymamát? Valahogy a személyes tér csak felnőttkorban elfogadott fogalom, és úgy tűnik még akkor sem mindig. Nagytatám huga most, betegen, gyengén esett át egy kolonoszkópián és nem hogy magában a körteremben nincs függöny, de az ablakkeretet közben nyugisan festették a mesterek, és meg sem gondolta senki édesanyámon kivül, hogy attól, mert valaki idős, beteg és el lesz altatva, még joga van a szeméremhez és talán nem szeretné a csóré alfelét vadidegen festőknek mutogatni.

Mindenesetre én ezekben a dolgokban nagyon "pro-choice"-os vagyok. Adjuk meg a jogot mindenkinek, kicsinek nagynak nőnek férfinak hogy maga döntse el, mit oszt meg a testéből a társadalom mely tagjaival. Ha valaki hijjabban akar járni, az pont olyan OK, mint az, aki szeretne sátor nélkül szoptatni. (ez volnék én, nagyon utálom magamon a 2 méter plusszot, és kényelmetlen is. akinek nem tetszik, forduljon el)



És most még valami, ami ezzel kapcsolatban nagyon megnevettetett:




2015. június 10., szerda

Anonim hordozók egyesüljetek!

"Sziasztok, Réka vagyok és babahordozó-függő. (Szia, Réééééka)"

Igy kezdődne a anonim hordozótalálkozó (vagy csak szinplán AH) otthon, ha eljutnék. A helyzet az, hogy teljesen rákattantam a babahordozásra, ami nem meglepő, ha megfigyeled, hogy a kölköm egyedül nincs el többet, mint jó tiz perc, és még azt is megondolja. Mint már emlitettem, egy rugalmas hibridnek nevezett valamivel kezdőtött, és aztán bátorságomat összeszedve áttértem a keményebb dolgokra (nem igy van ez mindig:) ) egy álomszép Osha pamutkendő formájában, amit a dilerem dúlám árult és tőle kaptam igen előnyös áron, szinte-szinte ajándékba.  Beszervezett, mi? :)

Mindennek van előnye és hátrány: a rugalmas hibrid kendő nagyon egyszerű, tiz perc megtanulni  a hogyanját, de sajnos nagyobb súlyt tényleg nem kényelmes vele hordozgatni és kicsit meg is ereszkedik, mivel Dani most 5.9 kilo. Ennek ellenére a reptéren óriási hasznát vettem, és a fiuknak (Sanjay, Lehel) sokkal praktikusabb. Pikk pakk fent van, és sportosan néz ki, de főleg lehet vele xboxolni. :) Vagy 4 hetes babával végigjárni az Ikeát. Ami tetszik.



A szövött kendő meseszép és a legsokoldalúbb hordozó, lehet vele elöl,hátul és csipőn cipelni, ha jó minőségű, akkor kényelmes (főleg ha nem mindig ugyanugy kötöd) és veled marad sok gyereken át. Sőt, pl. az Osha kendőkből nem gyártanak ipari mennyiséget, tehát előfordulhat, hogy ami megtetszik, azt már nem gyártják, és vagy hoppon maradsz, vagy keresgélsz használt után - a használt kendődet igy adhatod el néha drágábban, mint volt eredetileg. Viszont a kendőt nagyságrendekkel nehezebb használni, először is be kell törni (puhitani az anyagot, hogy csússzon, mert másképp hiába ráncigálod és csak frusztrált leszel) és bizony te is meg a baba is meg kell tanulja használni, és az nem tiz perc. Kiscápa most, kb 2 hónap után jutott el oda, hogy nem kapálózik mindig, ha beteszem, és van általában 1 perc türelme, ha kötözök. Vagy legalábbis nem ordit és vaszkalódik, mitn a fába szorult féreg. Mielőtt azt hiszi valaki, hogy rosszul csinálom: a gyerek láthatóan ellazul 2 perc után és még 2 percre rá mély, pihentető, mosolygós álomba merül. Ja, és messze sem meseszerűen és illedelmesen szokott alvás előtt egy óriásit böfögni.



És amit be akartam vallani, mert nagy az öröm, az a nyári kendő. Minthogy a rendesem bizony nagyon meleg tud lenni, sok gondolkodás után vettem magunknak egy Hoppediz Das Leichte vékony szövésűt. Tegnap megérkezett, és olyan jó puha már kivéve a dobozból, hogy egy kis öblités után lehet is viselni. Gépben mosható, és alacsony fokon száritható is. Igy egy jó óra után tudtam is vasalni (nem muszáj, de jót tesz neki) és este végig tudtuk nézni az Ex Machinát nyugodtan, lusz tudtam blogolni tegnap is, mert Kiscápa beájult az új kendőjében. Jött vele egy passzoló kis nyáladzó, pici szövött tartó és egy vagány kis könyvecske, amiben nagyon részletesen, képekkel illusztrálnak vagy 15 féle kötést. Már ki is próbáltunk egy újat. :)

Összefoglalva: nagyon ajánlom mindenkinek, aki a hordozáson gondolkodik, hogy nyugodtan próbálja ki (akár 1-2 hetes kölcsönnel is, sőt) a szövött kendőt! Engem meg tartsanak távol minden új cucctól, mert pénzem az már nem maradt és az oldalbordadonor is kitagad. :)

2015. február 8., vasárnap

Kis ijedtség és rebozo

Eltelt az első szülési szabadságon töltött hét, és eddig jól mennek a dolgok. Igaz, dolgozgattam még, mert kellett, de a hétvégék olyan igazi lazulósak voltak, főleg a vasárnapok.

Kedden kicsit megijesztett a pici, mert hétfő estétől alig-alig mozgott, és azt is olyan lustán, igy a bába utasitására bementünk a kórházba egy ctg-re. Mindenki kedves, aranyos volt, annyit kellett csak várjunk, amig elszaladhattam a mosdóba, és már bent is voltunk az elfüggönyözött ágyon, jött az asszisztens a géppel, és kinálgatott mindkettőnket innivalóval. A baba meg úgy utálta a tappancsokat a hasamon, hogy mindjárt sűrű ugrálásba kezdett. Az ultrahangon is minden rendben volt szerencsére, mérni ugyan nem lehetett, de ugye a plusz-minusz egy kilós mérés az úgysem mond semmit. még a végén megjegyezte a kórházi bába, hogy ha akármi van, akár holnap megismétlódik ez, akár jövő héten, jöjjünk nyugodtan, inkább hiába, mint későn. Megnyugodva jöttünk haza, és csak akkor esett lett, mennyire meg voltunk ijedve - sosem lehet tudni alapon. Aznap délután mindketten ledőltünk, és a tervezett nyugodt beszélgetésből valahogy 3 percen belül kimerült alvás lett, mintha fejbevágtak volna. Azóta Dani újra mozgolódós,  szerencsére.


Múlt héten játszottunk egy csomót Echoval, és vasárnap este megnéztük Schindler listáját, hát szem nem maradt szárazon. Tegnap pedig - hosszas gondolkodás után - elmentünk egy Rebozo wörkshopra. :) Nagyon megérte, remekül éreztük magunkat. Ez egy dél amerikai kb hatméteres szőtt kendő, amit főleg masszázsra használnak, terhesség és vajúdás alatt. Az első fél óra elmélet után gyakorlatilag is kipróbáltuk a pózok nagy részét - a férfiaknak sajgott is a bicepszük utána, de a kismamák szerintem maradtak volna mind még két órára, meglepően ellazitó volt, egész frissen jöttem ki. Pedig ezt egy kendőtől nem vártam volna. :) Oldalbordadonor ugyan aktivan részt vesz a hipnobébi előkészitő programban (elolvassa, meghallgatja, kipróbálja, véleménye van, és szerintem többet tud a szülésről mint az elsőszülő anyukák fele) de ott inkább a mentális felkészülés van előtérben, mig itt megtanultunk valamit, ami fizikailag is segit, sőt, nehéz is csinálni. Szerintem ez segiteni fog, amikor úgy érzi majd, hogy nincs mit tennie. Kaptunk a végén ajándékba egy kendőt és egy kiskönyvet plusz gyakorlatokkal - az apukák örültek, hogy tudnak segiteni a tipikus hátfájában, mi meg előre élveztük az eljövendő masszázsokat.


2015. január 19., hétfő

Utóbbi hetekről

Ha majd egyszer megnövök, videoblogger leszek. Nem azért, mert húha de vonz, hanem mert igy mégiscsak kikerülnek azok a gondolatok, amik elalvás előtt, a zuhany alatt, meg egyéb laptopnak nem való helyeken foglalkoztatnak. Kép nem lesz hozzá, és valószinűleg a nagyrésze érthetetlen lesz pont fent emlitett okokból, de legalább meg leszek elégedve, hogy kint van, amit ki akartam tenni az ablakba. Abba inkább nme is megyek bele, hogy az összes blogot, amit követek rendszeresen nézem, és morgok magamban, hogy miért nem irt az illető. Mert érdekelne az élete meg a gondolatai, erre meg én havonta egyszer irok, és igy sem tudom elképzelni, hogy érdekelhet embereket ez a sok hülyeség meg apróság. Mégis, valahogy úgy érzem itt kiönthetem magamból az egészet, mert - ellenben egy párbeszéddel - nem kell azért aggódjak, hogy untatom a másikat. Ha untatja, nyilván abbahagyja az olvasást, nem? Csak mondom, nyugodtan abba lehet hagyni, vagy szökni egyet, ha nem a te témád. Ezennel megfogadom, hogy soha senkit nem fogok keresztkérdésekkel bombázni, sőt, kocsmakviz sem lesz a blogom tartalmából.

Hm, hol is kezdjem, ha már nekiültem irni. Talán elpanaszolhatom a legújabb nyavajámat, mely szokás szerint a fáradtság. Mintha rólam irták volna a terhességi könyveket: újult erővel tért vissza a harmadik trimeszterben, és mint fél évvel ezelőtt, most is úgy érzem néha, hogy ebben az életben ilyen fáradt nem voltam még, és valószinüleg perceken belül összeesek és kimúlok végelgyengülésben. Két dolog nyugtat csak: az, hogy nyolc hónapos várandósan már csak-csak nem akkora szégyen ez, és persze az internet. Ahogy azt a Bloggess mondja "internet, never change". Jó olvasni, hogy mások is ugyanazzal küzdenek, sőt sokkal paranojásabban, hátrább vannak a teendőlistán és mégsem érzik magukat totál szerencsétlenséghalmaznak. Végül is nincs is semmi a listámon, amiért a bábát felhivhattam volna programon kivül, és még elégge virgonc is vagyok ahhoz képest. Azt meg kell hagyni: amikor a kutya felébredve az édes álomból csak akkor hajlandó kitenni a pracliját a ketrecből, ha megfelelően meg lett a pocija vakargatva, és igy én vagyok kénytelen bemászni, na, az nem esik jól. És sokszor estefele, mikor felemelek valamit a földről, olyan hangokat adok ki, mint egy székrekedéses rozmár...

Mert az a tervem, hogy nem hagyok a 30. hét utánra sok tennivalót bizony megbukott, főleg a csúnya meghülésem miatt. Az sem segitett, hogy sokat késik a megrendelt babacucc, amit a terv szerint már össze kellett volna rakni, meg a fizetés, aminek egy részét pelenkázó-babakád kombóra szántunk. Azzal nyugtatgatom magam, hogy nem lesz semmi baj, jovő hét az utolsó munkahetem, és csak meglesz minden a 36. hét végére.

És most hadd dicsekedjek el az oldalbordadonorral: amig meg voltam hülve, és azóta is rendszeresen mindent intéz, amire csak megkérem és minden kivánságomra figyel. Nézzétek meg a mesebeli reggelit, amit még december végén készitett, hogy lázas-nyügös feleségét felviditsa


A képen látható csupor is ajándék volt, mire hazajöttem: detektiv csupor a neve, de én csak Sherlocknak hivom, és nem véletlenül. Sanjay pontosan tudja, mennyire oda vagyok a detektivért. Ezenfelül a fekete anyag rajta, meg a sapka mind gumiból van, tehát le lehet tenni bárhova alátét nélkül, és melegen tartja az innivalót. A napocska pedig különleges szilikonformában készült. 

És ez még nem minden, mert múlt héten meglepett egy teljes testpárnával, ami kicsit hasonlit az alábbi képre:


Az enyém hosszabb, de vékonyabb és nem mintás. A lényege az, hogy kényelmesen tudsz vele aludni, többfajta pozicióra jó, és később szoptatópárnának is megfelel. Hát, ez valami csoda, mindenkinek csak ajánlani tudom. A hátam szinte egyáltalán nem fáj azóta és jelentősen kényelmesebben alszom.

Ne itéljetek el, de ez a párna, együtt a terhespizsamámmal, felkerül a "akkor is használom, ha nem vagyok terhes, és mindenki duguljon el" listámra. Apropó, terhespizsma: mióta hüvösebbek lettek az esték november környékén egyszerűen megutáltam a nagyihálóingeket. Feljön, fojtogat feszül, és mindent tart, csak meleget nem. A H&M ben véletlenül láttam meg egy olcsó terhespizsmaalsót, mellé beszereztem egy szoptatófelsőt, és azóta boldog ember vagyok, aki alig várja, hogy legyen legalább este 8, és legálisan öltözhessen pizsamába.


Szóval, holtáig tanul a jó pap, mert ezekről egyáltalán nem gondoltam, hogy jól jöhetnének. És mégis, mekkora különbség. Most pedig szaladok is, mert olyan régen nem láttam sem a pizsamámat, sem a párnámat, hogy nagyon vágyom már rájuk :D 

2015. január 8., csütörtök

2015 tervek - nem teljesen komolyan

Remek vakációm volt. Otthon töltöttem pár napot, majd rendes szokás szerint hazajöttem és a szilvesztert ágyban-párnák közt töltöttem, lázasan es jó morcosan. Negyedik év sorozatban. Most már valamennyire jobban vagyok, szerencsére.

Hogy ne felejtsem el, milyen betegen dolgozni, ma lesz az első félév utolsó órája a népi egyetemen, és szoktam ilyenkorra finomakat bevinni. Nagyon büccke vagyok magamra, mert sikerült egy mennyei püspökkenyér/ünnepi kuglóf receptet találni, ami a tegnapi főpróba alapján nem csak szép, de finom is. A második adag most sül, és készitem is a harmadikat szorgalmasan. Mindenképpen leirom később a receptet. Emellé lesz még túrós-sajtos pogácsa, tea, kávé és üditő és nagy csomag zsebkendő nekem.

Ja, és hogy mik a terveink erre az évre? Én tervezek egy könnyű, gyors szülést (dolgozom is rajta, ez meg fog érni egy-két misét), egy gyönyörű tejeskávébarna babát, sok családi és baráti összejövetelt és rengeteg négyesben (apa-anya-baba-kutya) eltöltött időt. Sanjay tervei szerint ma halat eszik vacsorára, és kb ennyi. :))

És most összefoglalva, egy ügyes képpel:



2014. augusztus 25., hétfő

Nagy hir - 1

Nagy hir következne, ha már nem árultuk volna el egy csomó embernek. :) Kisbabát várunk!

Többek közt ez az oka, hogy eddig nem irtam (hurrá, most már van akire kenjek mindent! Nincs elmosogatva: bocsi, várandósan fáradt ugye az ember, pizzát eszünk ma is: ez van, a baba kivánja! stb, kiegésziteni izlés szerint) Nem mintha nagy titkolózásba kezdtem volna, hanem egyszerűen KI VOLTAM MERÜLVE. Igy igazán, nagybetűvel. És csak azért irom múlt időben, mert ma egy jobb napom volt és remélem hogy ez már az első trimeszter végi javulás. Vagy nem, láttunk már ilyet.

Nem is gondoltuk, hogy most összejön, mert semmi jele nem volt, és csak azért csináltam meg a tesztet kétnaponta, mert 1. orvosi előirás szerint azonnal kellett tudjam, gyógyszeremelés céljából 2. nyugodtan akartam "alkoholizálni" (ami nálam azt jelenti hogy bevágok a TV előtt néhány mennyei brandis csokit). van, aki azt mondta, már a 7-9. napon pozitiv lett a tesztje, nekem persze megvárta a szokásos 2 hetet, amikor már teljesen letettünk róla. És mert az első pár hétben a magas hormonszint jó előjel, igy meg voltam győződve, hogy baj lesz, hiszen az enyém nyugodtan váratott magára. Hála Istennek nem lett, hathetesen és nyolchetesen is egy "szórakozás-ultrahang" alapján ott volt a kicsi, a dobogó sziv, meg minden alkatrész amit akkor még látni lehetett.

Gondoltam párotokat érdekelni fogja, hogy is megy a várandósgondozás itt Hollandiában, igy erről is fogok jó sokat irni. Nyugodtan lehet szökni egyébként. Szóval, általában 6. hét fele betelefonál az ember lánya a kerületileg illetékes bábához, vagy esetünkben a háziorvoshoz, aki bába is egyben. 10 hétig semmit nem kell csináljon, és általában nem is akarnak látni. Mi 9. héten mentünk, dopplerrel próbálkozott a doki egyet sikertelenül persze, adott küldőpapirt a korai ultrahanghoz, amit a 12. héten kell elvégezni, aztán csókolom. van telefonszámuk, amit mindig lehet hivni kérdésekkel, és kb. ennyi. Na, ezért mentünk mi az ugynevezett "pret echo" vagyis nem orvosi ultrahangra. Másképp vár az ember 8 hetet, és fogalma sincs, hogy van-e ott egy elő, mozgó kis apróság. Értem én, hogy azt mondják, ha pozitiv a teszt, akkor terhes vagy és kész, de annyi minden történhet és a biztos pont a jó szivverés, ami aztán már lecsökkenti a vetélések arányát 1,5%-ra, a kutatások szerint. Az orvosnak ezt nem kötöttük az orrára, mert nem akartam én lenni a paranojás páciens, akinek nem elég, ha "terhesnek érzi magát". Plusz nem is akartunk a 12, hétig várni bejelenteni a barátoknak és családnak, hogy készüljenek fel: nagyobb és mérgesebb leszek, mint valaha. Kb. mint a Hulk, csak kevésbé zöld és feltehetőleg artikuláltabb.

Ezzel el is értünk a tünetekhez. 6, hétig fasza gyerek voltam, mit nekem egy terhesség, átszambázok rajta. Aztán jött a haddelhadd, csúnya hányinger személyében. Nem hánytam ugyan egyszer sem, de ez ne tévesszen meg senkit. Nem vagyok a könnyen rókázós fajta, de az éjjeleimet csúnyán megkeseritették ezek a rohamok. Addig, addig, amig aztán azt a két jótanácsot kaptam, hogy kekszet kell ropogtatni, lassan, ráérősen és állandóan, gyömbéres-citromos viz társaságában. Ez valamennyire segitett. Erre rájött a kimerültség, és hadd idézzek egy másik kismamát: "ne úgy képzeld, hogy ááá, fáradt vagyok, ledőlök, jobb lesz. Hanem úgy, mint aki éppen influenzával kezd lebetegedni és öt napja nem aludt ráadásnak". Volt már kétoldali tüdőgyulladásom, az ehhez képest kismiska volt. Szerencsére a rosszabbik része eltelt, és most már csak kicsi, aranyos sárkány maradt meg belőlem, összehasonlitva az egy hónappal ezelőtti fenevaddal. :)

Kezd késő lenni, pár nap múlva még folytatom.

2014. július 10., csütörtök

Osszefoglalo junius

Nem hiszem el, hogy egy honapja nem irtam. Mentsegemre szolgalhat az, hogy idokozben otthon voltunk Sanjayval a szuleimnel, es nagyon zsufolt volt a het, meg a napok elotte es foleg utana: hazahoztuk a kicsi szoros krokodibebinket.:)

Rovid osszefoglalo: Sanjay marciustol az uj torvenyek ertelmeben utazhat vizum nelkul, ugyhogy hurra! Julius 26-an erkeztunk Kolozsvarra, ahol apum vart az ocsemmel (vagy 180 centi mar!). Penteken nagyszuleimnel voltunk, szombaton edeanyam ert haza egy konferenciarol, vasarnap meg lazultunk es fuvet nyirtunk testuletileg. A napok nagy reszen lehelnek is kellett segiteni tanulni, mert nyolcadikat kezd es sok az ismetelni meg olvasnivalo. Vasarnap meg osszefutottunk Osival, hetfon delutan magyarora volt teriteken es utana elszaladtam nehany baratnommel talalkozni. Kedden mar nem emlekszem, de szerdan Adriennel talalkoztunk, csutortokot pedig apumnal toltottunk Udvarhelyen es nagy cirkuszok kozepette sikerult beadni az utlevel kerelmemet. Az jo bosszanto nap volt, mert nem irjak ki elore, hogy szamot kell koran reggel huzni, viszont szam nelkul hiaba van az ember idoben, nem szabadna beengedjek. Szerencsem volt, mert eltunt a tomeg es meg becsusszanhattam. Be akartam zarni a raiffeisen bankos szamlamat is, de az sem megy ilyen konnyen... na, ez mar egy masik tortenet.

Szombaton jottunk haza, es meg aznap hazahoztuk Echot, egy nyolchetes fekete labrador kiskutyat, aki miatt az utobbi heten sem tudtam irni. :) Na nem baj, karpotlaskeppen felteszek par kepet a kis ragadozorol.




2014. április 29., kedd

Internet és applikációk

Ma repülök haza. Már fél nyolcra a reptéren voltunk, annak ellenére, hogy csak kettőkor indul a gépem. Oldalbordadonor viszont nyolcra munkában kellett legyen, ugyancsak Eindhovenben, úgyhogy ezzel az erővel már vele jöttem. Most pedig a Starbucksban ülök, élvezem a repülőtér ingyen internetét és stikában kihúztam egy állólámpát, hogy a laptop töltődjön. :) Nem hiszem, hogy jól jönnek ki ebből a buliból, mert szipom az internetüket, áramukat és foglalom a helyüket a következő négy órában szemtelenül egy árva mentatea mellett. Ez van. :)

Gondoltam kihasználom az alkalmat, hogy semmi más dolgom nincs, és irok egy becsületes blogbejegyzést az internet szerepéről a családtervezésben. Csak mondom, ha azt hiszed magadról, hogy meg vagy kergülve, csak menj fel a netre és mindjárt jobban érzed magad. Nem vagy egyedül, sőt, egészen gyógyitható esetnek számitassz valószinüleg.

Én is ezt tettem, miután elolvastam a már emlitett "Taking charge of your fertility" cimű könyvet. Nagyon rövid összefoglaló következik. Az angolul FAMnak becézett cucc (fertility awareness method - termékenység-tudatos módszer) egyszerűn annyiból áll, hogy mindennap méred a hőmérsékletedet és a méhnyaknyákot. Tudom, ez utóbbi borzalmasan és irtó gusztustalanul hangzik, de nem olyan vészes egy idő után. A testhőmérséklet a ciklus elején általában alacsonyan van, majd peteérés utan hirtelen ugrik egyet, a nyák (öööje, nincs erre jobb szó???) meg tipikus állagú peteérés körül.
Mindezt legjobban applikációval lehet rögziteni, van belőle több száz. A legjobbnak kikiáltott a FertilityFriend, de ez kifejezetten "gyerekcsinálásra" specializálódott, ezért lehet nem mindenki örül neki. Plusz ingyen csak az alapokat adja, és kicsit borsos a prémium csomag. Ráadásnak időben korlátolt is pl egy év valami 40 euró.Vizuálisan sem néz ki jól, dehát nem a külső a lényeg.
Én az OvuView applikációt jobban szeretem. Beállithatod, hogy mit akarsz elérni: elkerülni a terhességet, teherbe esni vagy csak legyen valami, ami emlékeztet havi látogatód érkezésére. Csini program, és a nagyrésze ingyen működik. Ha egy idő után belejöttél, és be akarsz piszkálni a számitásokba, azt is lehet a prémium verzióval, ami addig érvényes, amig fokhagyma szagú nem lesz, és teljes áron valami 4-5 euro, én 0.99 centtért vettem valentinnapkor.

Szóval, amikor a FF-en a számitógépen, és az Ovuviewn a telefonomon mind követtem a dolgokat azt gondoltam velem van a baj. Aztán olvastam fórumokon, hogy sokan 6-7 applikációt is használnak egyszerre, sőt van aki 20-at. Na puff. Különben mindegyik számol, de - mivel sokfajta módszer van és nem mindenki ideális ciklusú - eltérések előfordulhatnak.

Mindent egybevetve azért jó, hogy van ilyen lehetőség: a nyet meg tudja mondani mikor milyen esélyed van, hogy dönteni tudj, elmagyarázza a dolgok nagy részét és találhatsz emberkéket akik hasonló cipőben járnak. 

2014. április 21., hétfő

Zakuszka

Érdekes, hogy esténként mindig megtervezem mi mindenről kellene blogolni, aztán másnap éppen semmire sincs időm, vagy ha van akkor meg kedvem nincs, és semmilyen ihletem sem persze. De most aztán! :)

Rövid beszámoló, mi minden történt az utóbbi hetekben:

  • Sokatsokat dolgoztunk mind a ketten, mert be kell pótolni előre is azt a kimaradt hetet. Végül Sanjayt nem engedték el a munkahelyéről, igy megint egyedül megyek haza. De, a remény hal meg utoljára...
  • Múlt héten életem párja szánkázott le a lépcsőn, szerencsére komoly baja nincs, de jól megütötte a bal vállát. gondolhatjátok, milyen vidám volt a hét többi részén.
  • Megultrahangozták Bibit, a mamakutyát, és most hivatalosan is "várandósok" lettünk. Hét kölyökre lehet számitani május 10-13 között. Alig várom a képeket a kis szőrcsomókról. Már kiolvastam vagy 600 oldalt, most már meg tudom különböztetni bármelyik kutya elejét a hátuljától. Hurrá!
  • Oldalbordadonor kapott céges kocsit, 6 hónapos szerződéssel és ingyen benyinkártyával. Nem csak, hogy olcsóbb és kényelmesebb igy az utazás, de beférünk végre, és nem kell aggódjak mi lesz, mikor május 13. án Imoláék látogatnak: befér apa, anya, csecsemő, ülés, csomag és babakocsi. Igy remélhetőleg csak akkor kell vonatozzanak, ha éppen Sanjay dolgozik. Már alig várom, hogy jöjjenek.
  • Megyek haza 29-én, és mivel nincs aki összeszedjen kolozsvárról, és Orsi is éppen ott tanyázik úgy döntöttem maradok estére. Ha szerencsém van tudok találkozni Melinda barátnémmal, megtárgyalhatjuk személyesen az eljövendő esküvője részleteit. :)
És amin mind gondolkoztam, hogy megirjam-e vagy sem, de megfogadom Imola tanácsát, és úgy teszek, ahogy én jobbnak látom, nem ahogy mindenki más elvárja. Vagyis babatéma. Még nincs baba, csak téma egyelőre. 
Mint már meséltem, tavaly nyáron lejártuk az orvosokat, és - ahogy gondoltam is - jó hosszú időbe beletelt, amig mindenkinél kaptam időpontot. Ami egyébként röhelyes, mert nem is meddőséggel kapcsolatos, hanem nagyjából a gyógyszereimmel kapcsolatos dolgokról van szó. Komolyan, beletelt mindenestől 7-8 hónapba, amig zöld utat kaptunk. Amitől igazán féltem, az a tipikus pajzsmirigyelégtelenség mellékvágányai: inzulinrezisztencia, PCOS és társai. Most már bánom, hogy nem kezdtem el hőmérőzni hamarabb, mert megspórolhattam volna magamnak egy adag aggódást. Röviden és velősen: minden nő kellene figyelje (ha nem is rendszeresen, de egy-egy hónapban legalább) a termékenysége jeleit. Erről kellett volna szóljon az a kétszer-háromszor egy óra az iskolában, nem a zsiros haj elleni samponok pro és kontra. Nem is olyan egyszerű, és jóval több kutatés van benne, mint az ember gondolná. Engem megetettek azzal, hogy a természetes családtervezés arról szól, hogy a naptármódszerrel védekezel, és az meg 60-70%os, magyarán megbizhatatlan, de majd a tabletta és óvszer mindent megold, mert az majdnem 100%-os. Megkövetem azokat, akiket legbelül felelőtlennek tartottam, mert ezt használták fogamzásgátlásra. Miután kiolvastam a remek Toni Wechler könyvet: Taking charge of your fertility, teljesen megváltozott a véleményem, és jelentősen meg is nyugtatott. Nálunk az ilyesmi tabutéma volt, és máshol is az szerintem, ez meg arra vezet, hogy az egyébként okos, intelligens, tanult fiatal nők (akiknek táborát még véletlenül sem bővitem) gyakorlatilag semmit nem tudnak a saját testükről, érdemben legalábbis nem. Annak ellenére, hogy olvas az ember, meg beszél másokkal. Mert meg sem gondoltam, hogy fontos az, milyen hormon váltja ki a peteérést pl. Össze szeretném hamarosan foglalni ezeket egy-egy blogbejegyzésben, mert szerintem nagyon hasznos, és nem csak babatervezés szempontjából. Plusz nem tudom, hogy forditották-e ezt a könyvet magyarra, mert elég nehéz volt megszerezni, annak ellenére, hogy ez a FAM(fertilitz awareness method) bibliája. Amit még nagyon ajánlok az a FertilityFriend. Többek közt van egy vagány kurzusuk, amin ingyen és bérmentve megtanulhatod, hogyan is hőmérőzz, és mikor mi mit jelent. Erről is később. 

Most pedig irány a munka. Kétoldali, krónikus munkaundorom van, úgyhogy ez nem lesz könnyű... gondoljatok rám! :) 


Ja, ezt muszáj megosszam, sirva röhögős. És milyen igaz. (Amúgy nem birom Oshot, és ezenkivül nagyon kevéssel értünk egyet.) Jó hetfőt!

2014. január 6., hétfő

Jelenlegi életérzés: izé, mi van..?

Először is, naugyemegmondtam, mert ma hétfő van, a második munkanap az évben (nekem legalábbis) és a csomó tennivaló helyett blogolok.

Másodszor, boldog 2014-et minden kedves és kedvetlen olvasómnak. Bogi barátnőm irta közösnek szánt jókivánságát, miszerint megvalósitott tervekben kellene gazdag legyen ez az év. Ja. Mert elterveztem, hogy irok becsületes újévi terveket, (SMART goals), amiben az egyik első volt a halogatás elhalasztása egy másik évre. A lista készitését sikeresen elhalasztottam. Igy hát inkább rendelek a neten két doboz XL-es leszaromtablettát, és a gordiuszi csomót átvágottnak tekintem.

Na de félre a hülyeségekkel, most jönnek a komoly dolgok. Egy jól időzitett hüléssel eltelt az a pár nap a szabadságból, amit nem takaritással töltöttünk. Hadd panaszkodjak egy kicsit: nagymamám valami miatt egyre nehezebb természetű lesz. Miután 5 órán keresztül porszivóztam-súroltam-keféltem a nappali szőnyegeket megjegyezte másnak, mekkora kosz van. Még a takaritásmániás nagynéném sem értette honnan jön ez. A vicc az volt, hogy felment a pumpám, mire anyuka meg az emlitett nagynéni nyugtattak le: idős is, beteg is, ne vegyem fel. Másnap reggel pedig ők mentek levegőzni félóránként a megjegyzésektől, és igérgették elköltöznek. Anyum még jól viseli, idézgette Fábri Sándort, miszerint az "ünnep előtt három nappal a családban már mindenki csak rúgással kommunikál". Nem voltunk messze tőle. nem azt mondom, hogy nem szeretek otthon lenni, vagy nem szeretném a családot. Csak néha hiányzik az az igazi támogató légkör. Szeretjük mi egymást nagyon, de sem kifejezni nem tudjuk igazán, sem más módon kommunikálni.

Az öcsém megint nőtt, most már jó fél fejjel magasabb nálam. Most pedig leülök, és megebédelek, mert már sötétedik, és a leszaromtablettát nem lehet üres gyomorra bevenni. Ha nem jövök hamarosan, túladagoltam. 

2013. december 8., vasárnap

Hétről hétre

Alig hiszem el, hogy három hete jöttünk haza, és már tervezem is a továbbállást. :) 22,-én wizzairrel Kolozsváron leszek már ilyenkor. Egyrészt örülök, mert régen nem láttam a családot, az öcsémet, a kutyát meg a barátokat. Másrészt bosszant, hogy Sanjay megint nem tud jönni. A súly essen a hülye román rendszerbe. Meg az indiaiba is, ahol 3 hónapot kell várni egy új útlevélre, ergo nem tudjuk beadni a letelepedési papirokat, meghosszabbitani a tartózkodást és ebből következőleg a vizumnak is lőttek. Jó a weboldaluk, frissitik rendesen, pl az utolsó frissités már november 21. én megvolt. Ja, bürökrácia.

Ezenkivül látom a fényt az alagút végén, ami nagyon jó. Pocsék pár hét után sokkal jobban érzem magam, látszik a házon is, hogy nagyobb a rend. Amire borzasztóan büszke vagyok, az az, hogy terjed a hirem (jóhirem!) és ezen a héten csak három új kliens jelentkezett be. Ha megsegit a Jóisten, összegyüjtöm tiszta egyedül még két hét alatt az ajándékra valót. Mi azt szoktuk otthon csinálni már évek óta, hogy megbeszéljük kinek mi kellene, és összeadja a család. Általában egy emberkére helyezzük a hangsúlyt, pl most nénémen a sor, akinek fél éve megdöglött a laptopja, és apumén dolgozik amikor tud. Sajnos ez messze sem ideális, biztos nagyon fog örülni egy sajátnak. Most az is bejött viszont, hogy anyukám ősöreg porszivóját (még Feri bácsi barátjuktól kaptak 2009-ben használtan - Isten nyugtassa, mennyit segitett. Nyáron vitte el a rák. Sosem tudtam elbúcsúzni. Nem volt fiatal, de a halál sosem jön jókor.)  le kell cserélni. Ahányszor porszivózok otthon, mindig szitkozódok és eszembe jut valamelyik standupos beszólása, miszerint úgy sziv az a gép, mint ahogy 90 éves nénikék elfújják a tortát. Ez szegénynek a tüdőkapacitása. Úgyhogz eldöntöttük családilag, anyum porszivót kap. Apum szokás szerint valami szerszámot kért, amivel barkácsolni lehet. Használja is őket rendesen, azt megadom neki. Mindent egybevetve örülök, hogy nem kellett kivegyünk a spórolt pénzünkből, és hogy végre igazán hasznára lehetek a családomnak, Sanjay hozzájárulása nélkül is. Amilyen aranyos mindig összeszed édességet, sajtot, kakaót ipari mennyiségben, nagymamám mindig kap egy elegáns doboz bonbont, de olyan jó érzés, hogy a munkámnak látom a gyümölcsét kézzelfogható dolgok, hasznos ajándékok formájában. Másként nézegethetem a biztositások kifizetett számláit, és az is jó érzés, de mégsem ugyanakkora. Talán mégis felnőttem valahol egy kicsit, mert sokkal, de sokkal jobban érdekel az, hogyan bontják ki a szeretteim az ajándékokat, mint hogy a sajátomba kukucskálnék. :)

Plusz még egy rövid hirértékű dolog: végre bementem a szemészhez hirtelen felindulásból és az előzetes mérés már azt mutatta, kell a szemüveg. Vagyis -1,25 és -1,00 szemekkel járok a világban én, akinek még nem régen tökéletes látása volt...Igaza volt az oldalbordadonornak, ahogy a szemem elé nyomták a megfelelő lencsét, egész tiszta lett a világ. Kicsit szomorú, de megvigasztalt, hogy vagány keretek közül válogathattam, a biztositó kifizet egy szemüveget háromévente, és most a szemészet a másodikat ingyen adja. Magyarán 17-én hazahozhatom a két csini szemüvegemet. És egészen nehéz eset leszek tőle. Hiába öregszünk, ugye? :)


2013. október 30., szerda

India - revolutions

Megint indiaban, mar otodik napja.
Roviden leirom eddig mi tortent. Vegulis ok nem, ezert is roved a beszamolo. A repulout, szokas szerint csodas volt, finom kaja, jo filmek, kenyelmes szek. Pontosan erkeztunk. Az egyetlen meglepetes az idojaras volt. Most is eszementul nedves, de sokkal huvosebb van. Annyira annyi az annyi, hogy ejjel betakarozok, es kenyelmesen vagyunk ventlillatoros szobaban. Ma igaz melegebb volt, es sutott a nap, de altalaban veve elmegy.
Kifogtunk szombaton jovet egy nagy esozest, ami azt jelentette, hogy mindenhol arviz volt. Az utcak jo terdigero vizben burkoltan, az emberek felhuzott ruhaval morcosan, se taxi, se busz, se semi nem mukodott. Anyosomek okosan ugy gondoltak, hogy negy ember, plusz ket nag yes egy kisebb poggyassz befer a sofor melle a negyszemelyes kiskocsiba. Csak mert tavaly is ugy voltunk, es majd leszakadt a labam az egyoras kocsizas alatt. Hat most nem fertunk be, nagyobb volt a borond, igy hat elorekuldtek sogornovel es csomagokkal engem. Sanjay maradt anyospajtassal taxizni. Persze a taxik nem indultak, es ket oran keresztul osztottak a semmit, amig buszra ultek. Igy bekerultek egy masik allomasra, ahonnan aztan abszolut semi sem indult, es vartak egy orat, amig vegul utanukkuldtek a tobbiek a kocsit. Mert itt igy megy ez.


Mindent egybeveve azert altalaban job, mint tavaly volt. Valamennyit makogok bengaliul, tehat ertek is egy kicsit, es jobban tudunk igy kommunikalni. Eddig minden nap kikocsikaztunk a piacra, vettunk nekem palackozott vizet meg ezt azt a csaladnak. Anyum morci, hogy nem megyunk sehova, hanem gyakorlatilag itthonulunk. Mar nem is izgat. Nem tudom, miert, de rezignaltan jottem, es inkabb pozitivabban latom a dolgokat, ha eleve fel voltam keszulve a legrosszabbra.  Zavar, hogy sosem vagyunk egyedul, ma meg a wc elott is vart valaki. Nem be akart jutni, hanem aggodott, hogy ki tudom-e nyitni az ajtot. Szepen ezt ugy mondjak, hogy mi europaiak fuggetlenebbek vagyunk, en meg ugy, hogy kevesbe boldogtalanok. Na jo, folyt kov.

2013. október 13., vasárnap

1000 év

Ma megejtettük a nagybevásárlás oroszlánrészét anyóspajtiéknak. Isten áldja a Body Shoppot, mert mindig találunk valamit, ami elérhető árú, mégis ajándékszerű, különlegesebb. Anyós, és a három nagynéni kap mesefinom illatú duó testvajat, amire áhitoznak már egy ideje - ráadásnak harmadáron, alig drágábban egy üveg Nivea hidratálókrémnél és egy-egy csergőórát váltható szinű kijelzővel. A gyerekek cuccai is mind a csomagban, idősebb nagybácsi pulóvere csomagolásra kész, többi nagybácsi-nagynéni pedig testpermetet rendelt. Az es megvan, még sem volt este sem.

Igy mire hazaértünk én egy gyors leves után ledőltem, Sanjay meg tvzett egy kicsit. Este pedig dumáltunk egy nagyot, olyan igazi többórás beszélgetés teljesen semleges dolgokról: nagyon hiányzott, és nagyon jól esett. Megvitattuk a rádióhullámokat, azok kódolását, meg a tényt, hogy pár százada még voltak igazi mindentudó tudósok, de ma már olyan sincs, aki egy tudományban igazán jártas lenne. Nincsenek már igazi nagy kémikusok, fizikusok, orvostudomány szakértők. Sőt, az alágakban sem igazán, ott is kevés az, aki majdnem mindent tud vagy ért, gondoljunk csak a biokémiára, atomfizikára vagy bőrgyógyászatra. Ha igazán különleges embereket nézel a tévében, akkor azok csak egy adott témában jártasak: a fekete lyukakat kutatják (mitn fizikusok, nem mint orvosok  :)) no pun intended) vagy otthon vannak egy spéci fertőző betegség terén.

Egyrészt érdekes hallgatni az igazi nagy szakembereket, másrészt frusztráló, hogy átlagemberként csak a felszint érinthetem, és azt is csak abból, ami érdekel, pl esetemben az asztrofizika és a kvantumfizika. Siralmas, hogy milyen keveset tudok, milyen keveset értek. Hiába ismételgetjük azt, hogy Einstein idejében is csak vagy tucaton értették a relativitáselméletet, ez engem nem melegit. Mikor nézem a Through the Wormhole sorozatot Morgan Freemannel, és elkacagok csöndesen a beszólásain mindig szomorú leszek kicsit, mert kivankozom ott lenni, elkezdeni egy új egyetemet asztronómiából, fizikát tanulni 3+2+4 éven át, amikor is esetleg megkezdhetném az igazi kutatást, és megérteném az alapok alapjait. De - sok ember élete mutatta már meg - erre egy teljes emberélet nem elég, még ha csak egy kutyád van és semmi hobbit, akkor sem. 50-60 év semmi. Ezt mondom mindig, amikor hangoztatják egyesek, hogy egy ideális örökkévalóságban a Jóisten erősen sok unott embert látna. Hát egy francokat. Kellene nekem vagy 200-300 év, hogy igazán belemélyüljek a csillagok világába, és annak hátterébe, kellene 100 még a kozmológiára, és töltenék 50-70 évet az óceánok felfedezetlen részein fura állatokat kutatva és kellen pár évtized, hogy megtanuljak csak a legkedvesebb hangszereimen játszani ugy-ne-elmegy-falun szinten. Szeretnék egy-két emberöltőig kertészkedni, és pont azt tenni naphosszat, amit a Napsütötte Toskána könyvben olvastam: mindenféle növényt nevelni, házat épiteni-tökéletesiteni, enni-inni a barátokkal, rokonokkal. Azután szeretnék még a kvantumfizikába igazán beleesni, arra 200-300 évem rámenne, mert tudni akarom nagyon, miból vagyunk. És az emberi agy felépitésébe és abba, hogyan vagyunk-érzünk-gondolkodunk-álmodunk-szeretünk.
Kezdek kifogyni az 1000 évből, és még az igazán első dolgokat nem is mondtam. Ki vagy, Isten, hogy teremtetted ezt mind, miért kék az ég, nem zöld és milyen a hangod, amit régesrég még volt, aki hallott? Hogy lehet, hogy ennyi teremtménnyel mind törődni tudsz, és hogy lehet, hogy látva minket, a történelmünket, még akarsz is?
Szeretnék éveket eltölteni, évtizedeket inkább szeretteimmel,Sanjayval gyerekeket szülni és nevelni, elutazni együtt Tahitire hónapokra, unokákat túróstésztával tömni, Lehellel beszélgetni és Honfoglalózni jókat, Apukával csillagokat nézni, nagytatával szőlőt ültetni, nagynénémmel együtt csodaszép dolgokat kötni-horgolni, Anyukával végignézni a régi sorozatokat (Dr. Quinn, Mash, stb) még sokszor, lustulni a kanapén, miközben égő vita folyik az éjjel közepén a puzzle helyes összerakási sorrendjéről.

Milyen lehet, ha nincs damoklész kardja felettünk, ha van idő. Ha meg lehet csinálni mindent, amit kell, amit akarunk és amit mások akarnak - mindent? Nem tudom el sem igazán képzelni, de nagyon várom. 

2013. október 8., kedd

Ájm szó ekszájted

Tegnapelőtt Sanjay kicsábitott vásárolni. Nem kell megijedni, nem beteg vagyok, hogy nem volt kedvem vásárolni menni, de most anyóspajtáséknak vettünk dolgokat és még mindig háritóüzemmódban veszem a közeledő indiai utunkat. Azért ha már ott voltunk a hobbi üzlet mellett, beszaladtam gombostűkért és megláttam álmaim hobbitáskáját. Sokszor láttam már ilyent, de mindig 60-70 eurónál kezdődtek, és ez most a negyede volt. Még igy sem vettem volna meg magamnak, de legjobb férjem másként gondolta, és megkaptam ajándékba. :) Juhé. Ahogy hazaértünk azonnal beköltöztettem az összes horgolós cuccomat, és olyan jól néz ki, nem is igaz. Mindennek van helye, és a fenekén is van dupla fal, ahova a kinyomtatott mintákat lehet tenni - magyarán mesés és imádom. Néhány kép, két oldalról:



És kinyitva:



Annyira szeretem, hogy hordoztam magammal mindenhova és tegnap munka után megtáltosodva teljesen befejeztem az első projektet ÉS a második, kisebb projekt egyik felét. Nem azért mondom, de nem látszik rajtuk, hogy kétbalkezes én készitette. A szinek csodaszépek, remélem fog majd tetszeni az illetékeseknek. (Ezért is nem teszek képet, hogy meglepetés legyen, majd jön az is pár hét múlva.)

Őszintén nagyon lelkesen dolgoztam sokáig ezeken és rosszul esett, hogy nyáron anyumék elég szkeptikusan követték ügyködésemet. Úgy nézett ki nem hiszi el sem Anyum, sem nagynéném, hogy én ezt be fogom fejezni, sőt, jól fog kinézni. Szerintem csak nem mondták, de gondolták, hogy ebből úgy is az lesz, hogy sirva abbahagyom és inkább veszek valami személytelenebb ajándékot - amit nagyon el akartam kerülni, mert akármilyen furán hangzik,de ha dolgozol valamin nagy nagy szeretettel, akkor az beleivódik a munkádba... legalábbis nem lehet, hogy ne látszódjon valamin, ha szivesen és örömmel készitették.

Ennek az lett az eredménye, hogy tegnap egy óra magasságában "én addig le nem fekszem, amig meg nincs ez a szél" kész lett a nagyobbik projekt, amin május óta kotlok. Sanjayt felráztam, hulatáncot jártunk (az ég áldja meg ezt az embert, tud velem igazán örülni), és eddig a percig nem tudom kiverni a fejemből a refrént: "Im so excited, I just cant hide it." Már egészen idegesit a dallam. Főleg, hogy teljesen nem idevágó, mert messze sem a horgolásról énekelnek a lányok :) Azért érdekes úgy hallgatni, mintha. Próbáljátok ki. :)




Plusz anyummal álmodtam, és neki újságoltam, hogy mindennek ellenére sikerült, és nem annyira kétbalkezes a lánya, ahogy ő gondolja. Akkor sem vagyok egy lúzer, ha nincs sem mesteri sem doktori diplomám, és "csak" itthon tanitok. :P Legalább szép dolog is kerül elő a kezeim közül. És jönnek a diákok ezerrel, mert ajánlgatnak melegen egymásnak.

Ja, update PS: blokkolódik a cucc, ami azt jelenti szaknyelven, hogy megmosod a horgolt vagy kötött anyagot (mosni kell ugye, mert csak fogdossa ay ember készités közben, hiába mostam minden egyes érintés előtt kezet) betekered lazán egy törölközőbe, átnyomogatod, majd az igy nedves anyagot kigombostűzöd, formára állitva. Igy szép lesz az alakja, bár várhatok két napot, amig megszárad. :)

2013. szeptember 9., hétfő

Családi program

Múlt héten szabadságot vettem ki szinte mindentől, mert itt voltam a szüleim meg a tesóm. Csak hat napra jöttek, de azt jól megtöltöttük, és igy anyuka kivételével - akinek a Duracell nyuszi is kezicsókolomot köszönne - mindannyian ki voltunk fáradva a nap végére. Vasárnap érkeztek, hétfőn már mentünk is a hires holland vidámparkba-témaparkba, Eftelingbe. Ott volt mindenkinek fogára való, és még sikerült megnéznünk az esti vizishowt is, amit még mi sem láttunk ezelőtt.( http://www.efteling.co.uk/?l=14645&__utma=204152516.278714115.1376659901.1378103328.1378722277.4&__utmb=204152516.1.10.1378722277&__utmc=204152516&__utmx=-&__utmz=204152516.1376659901.1.1.utmcsr=google|utmccn=(organic)|utmcmd=organic|utmctr=(not%20provided)&__utmv=-&__utmk=241412865)

Kedden és pénteken Amszterdam volt soron, hajókáztunk, végigjártuk a Van gogh muzeumot, ahol igenis nagyon megéri megvenni az 5 eurós videokörbevezetést, vagy hogyishivják. Kapsz vele egy kis okostelefonszerű izét, amibe beütöd a kép számát és az majd igy körbevezet. A Madame Tussauds Amszterdamban érdekes volt, de messze sem az, amire számitottam. Kedden Leindenben néztük az archeológia múzeumot, amit már sokszor láttam, úgyhogy az nem volt meglepetés. Szombaton kimentünk a szüleimmel a tengerpartra, Lehel meg itthon maradt a barátaival Skypeolni. Miközben mi készültünk valahogy igy szólt a beszélgetés:

Haver: Te, milyen nyelven beszélnek mögötted?
Lehel: Angolul.
Haver: Miért, a tesód nem tud magyarul?
Lehel: De igen.
Haver: Mennyire?
Lehel: Nagyon jól. De a férje hindu.
Haver: Na, ezt nem értem. Az mi?
Lehel: Hát Indiából való.
Haver: Ja, most már értem. És akkor azért beszélnek angolul?
Lehel: Igen. Lehetnél azért kicsit tájékozottabb te is a világról!

Szóval hallgatóztunk és röhögtünk. Amúgy lehel még betette a mikróba a tányért fémmel együtt, nézte hogyan pattog meg szikrázik és megjegyezte: "Hm, ez igen!" Szerencsére rájöttünk mi a fura hang, és gyorsan kikaptam a dolgokat, mielőtt még felgyúl. Hja, érdekesek ezek a holland sütők, tiszta showműsör. Azt meg nem hagyhatom ki, hogy játszottunk kinekten, egy érdekes játékon, ami reflexeket, meg koordinációt mér, és kiirja, hogy úgymond hány éves az agyad. Minél jobban megy a játék, annál fiatalabb vagy ugymond agyilag. Mikor először kipróbálta az öcsém természetesen az jött ki, hogy 68 év, mire ártatlanul megkérdezte, hogy ez most az IQ-m. :) Szerencsére nem az.

Sajnos azonban csak pár napjuk volt, igy tegnap visszavittük a családot a reptérre és elbúcsúztunk. reméljük jövőre hosszabban jönnek. Olyan olcsó a Wizzair Kolozsvárról, hogy kár nem jönni. :)