2013. február 24., vasárnap

Válás

Mostanában valahogz egzre többet találkozok cikkekben, interneten, tévében a válással kapcsolatos témákkal. Egyrészt rákerestem, mert nagybátyámék válnak, és természetesen mindkét család a sajátja pártján van.

Ma érdekes részt láttam egy valóságshowból, dobozok pakolása közben. A cime "Sister wives" vagyis nővér-feleségek. Egy amerikai poligámiában élő család mindennapjairól szól, bemutatva a férjet, a 17 gyereket és a négy feleséget. Egyáltalán nem értek egyet ezen vallás hitével, minthogy Isten eredetileg is ezt tervezte: Ádám mellé nem Évát, Edinát meg Marikát teremtette, és a többnejűség is csak "eltűrt" szokás lett időszámitásunk előtt. Ennek ellenére nagyon érdekes látni egy ilyen kapcsolat dinamikáját, és örülök, hogy bemutatják nekünk egyáltalán nem szájbarágós módon. Tiszetelem benne, hogy se nem promoválja, se nem itéli el a szokást, még burkoltan sem.

Második: ma volt a sógórnőm első találkozása egy leendő férjjelölttel. Erről majd hosszabban később, mert van mit mondjak bőven. A lényeg az, hogy nem várnak sokat, a 21-22 éves lánynak lassan-lassan férjet keresnek, ha már maga nem talált. Az első találka a két család között zajlik, és ahogy gondoltam is, hogy lesy, a fiatalok néhány apró válasz kivételével meg sem szólalnak. Megengedik pedig, sőt bátoritják, hogy kérdezzenek, beszéljenek egymással, de ki tud ilyet vezényszóra egy csapat idegen előtt, aki minden mozdulatodat figyeli? Szóval marad az első benyomás szerint a külső és amit a szülők elregélnek csemetéjükről. Attól kérdem, akinek gyermeke van: ha ezen múlna a jövője, te vajon a jó vagy a rossz oldalát mutatnád be?  Kicsit hallgatagon ültem ma a monitor előtt tehát, amikor sőgornőm a lelkesedés legkisebb jelét sem mutatta a fiú irányában, mert , és most idézem "alacsony(170 alatti) és egyáltalán nem tetszik". természetesen az ő döntése, ha nem akar többet találkozni velük, nem kötelezik. (erről is majd később). Lesz másik. Akivel ugyanezek alapján fognak találkozni. Aztán ha randira jut a sor, majd találkozgatnak kéthetente két hónapig, ami után azért a szülők valőszinűleg valamiféle választ remélnek tőlük. El tudod képzelni, hogy párt választassz, az alapján, hogz
  • jól néz ki
  • magas
  • a családjaitok szerint összeilletek
  • szimpatikus elsőre
  • kellemesen telik az első 6 óra, amit vele töltessz
Mindezek mellett, háromdimenziós világunkban mindennek fét fele van, még a leglaposabb dolgoknak is. Indiában az biztos, hogy a házasságot, mint intézményt, becsülik. A személyi boldogság keresése nem lényeg messze sem annyira, mint a családi kapocs és összetartozás-érzés. Azt hiszem, ezért is van Indiában a világon egyik legalacsonyabb válási ráta: egy ezrelék. Igen, az pontosan 0.1 %, nálunk kb. négyszázszor kisebb. Ez SAJNOS nem teszi ki a fizikailag és mentálisan bántalmazottak negyedét sem.

És most nézz egy európai országra, ahol a gyors válás nem is nagy ügy, és a kétszer-háromszor házasodott emberek száma fokozatosan nő. Mi vagyunk a ló másik oldala, ahol a kék madár utáni vágy messze-messze megelőzi a házastársi örök hűséget. 

Nem mondom, hogy a házasság könnyű, de azt sem, hogy állandó tortúra. Igenis érték, és szerintem a megoldás valahol középen van, ahol fejjel-szivvel döntünk a párunk mellett, és a nagyon nehéz időkben is kitartunk, mert megigértük. Tudod, ha csöpög a tető nézhetsz új ház után rögvest, de nem biztos, hogy abban meg nincs más baj, vagy nem lesz más baj. (De ezen oldal védelmében: ha a párod bántalmaz téged, vagy a gyerekeket szó szerint még a Fennvaló sem kivánja, hogy vele maradj.)

2013. február 14., csütörtök

Horror :)

Nekem van a legjobb munkám a világon! 

Tudjátok mivel töltöttem ma a nap nagy részét? Forgatókönyvet olvastam. Nem vicc, a teljes napomat arra forditottam, hogy olvassak, véleményt mondjak és még fizettek is érte. Erről álmodtam gyermekkoromban: ülök egy pohár akármilyen innivalóval a kezemben egy képernyő előtt, olvasom az izgi történetet, és kommentálok. Nem mennyei? Meg sokkal nehezebb munka is, mint 20 éve gondoltam volna.

A legújabb kliensem (tudd meg, ez a politikailag korrekt megjelölése valakinek, aki a szolgálataidra pályázik... csak az a furcsa, hogy teljesen másfajta munkáslánynak érzem magam tőle, ha érted mire gondolok :) ) szóval, a legfrissebb hölgy egy rendező felesége, és ő irja a sztorikat. Én meg segitek forditani. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy horrorfilmekről van szó, de leirva nem is olyan rossz, mint a moziban. 

Beszélünk majd holnap, milyen rémálmaim is voltak, erről nincsenek illuzióim. Ja, holnap ha szerencsém van láthatom Editke babáját is képeken. És végre péntek, már csak két hét ebben a lakásban!

2013. február 13., szerda

Edurite blog

Hosszú munkaórák eredményeként megszületett az első úgymond munkaügyi blogbejegyzésem. Ugyan angolul van, de ha van kedved, szivesen venném ha megnéznéd. Itt is van:

http://www.edurite.nl/eduriteblog/

Régóta készülök vele, és valahogy könnyebben ment az irás ma angolul, mint magyarul. Nagyon fura, nem?

A végén levő videót annyira élvezem, hogy ki kell ide is raknom. Hát nem ennivalóan vicces?



2013. február 6., szerda

A baromság 5000 árnyalata

Győzködöm magam kb. fél éve hogy blogoljak egy konkrét könyvről. Hát eldöntöttem, és most itt van:

A szürke 50 árnyalata. Igen, bevallom töredelmesen, olvastam, sőt, a második és harmadik részt is. Bőszen állitom sok millió nőtársammal egyetemben, hogy rengeteg kellemes percet szerzett a könyv, és mindenképpen el KELL mindenkinek olvasni.
Csak valószinűleg messze sem úgy értem, ahogy a fennebb emlitett nőtársak nagyrésze. Azért kell ezt a regénynek nem nevezhető valamit elolvasni, mert másképp lemaradsz jónéhány blogger és iró eszméletlenül röhelyes különvéleményéről. Nem, nem Soma mamagésára értem, és hadd ne kezdjem, hogy mi a franc az a mamagésa, mert az már másik agybaj.

Miután kötelességnek éreztem, hogy elolvassam a könyvet (mégis csak bestseller, ami Harry Pottert is túlszárnyalta eladott példányszámban) végig is szaladtam rajta elég gyorsan, meg is lett a véleményem, aztán három hónapig semmi. Aztán ráakadtam egy blogra E.L. James mesterművéről, amin három napig - nem túlzok, picit sem - nyeritettem. Csorgott a szememből a könny és végigröhögtem 72 órát. Aztán még egy blogot. És még egyet.

Száz szónak is egy a vége, nekem is vannak-voltak akkor képek, amik beugrottak olvasás közben...ezt meg kell osztani,  az emberiség érdekében. Ha még nem olvastad ezt az istenadta csodát, kérlek töltsd le, izé, vedd meg diszkötésben mint én is tettem, és olvasd velem fejezetről fejezetre. Ennyit nem kacagtál életedben, ezt garantálom.