Ma megvádoltak azzal, hogy motivált vagyok. Nem szoktam ilyen aljas dolgokra válaszolni általában, de ezt egy kedves barátnőm irta, és aggódom érte. Komolyan, őszinte embernek ismeri a világ, aztán egyszer csak hazugságon kapják, ami nem is az ő hibája. Igy vész el a jó hirnév, és én ettől meg szeretném kimélni. Tehát itt van, most már mindenki, aki olvas (mind a három szerencsétlen, idetévedt jóhiszemű ember) levonhatja a saját következtetését.
Múlt héten nem igazán dolgoztam. Jó, ez nem az én hibám teljesen, mert sötét egy periódus volt, de muszáj megemlitsem, még mielőtt valaki azt állitja, hogy kimerültem hétvégére. Szóval, tegnap vasárnap volt, Sanjay ledolgozott vagy 4-5 órát, mert Ő motivált. Mire reggel felkeltem, ő már haza is jött, egyszerre öltöztünk háziruhába, de ő a kintiről én meg pizsamáról. Nem hajnali nyolc volt, hanem kemény fél 11. Mire elolvastam a fontos emaileket (mint a kettőt), és a kevésbe fontos, de jóval érdekesebb blogokat meg a "fontatlan és érdektelen" hireket a neten, el is telt a fél óra, ami után már engedi a gyógyszerem, hogy egyek. Ettünk. hogy kipihenjem a melegszendvics készités okozta fáradalmakat megnéztem két Jóbarátok részt. Azután lelkesen nekiálltam takaritani, az érzés komoly tiz percig tartott, aztán apatikusan visszaültem a kanapéra, és cseszegettem Sanjayt, hogy mikor fejezi már be a munkát véééégre. Aztán megettünk közösen egy-egy jaurtot, mert a munkakedvet nem is várhatja az ember korgo gyomorral, ugye? Aztán elterveztem, mi mindent kell megcsinálni, majd megint megnéztem a fontos és fontatlan netanyagot. Bejegyeztem valamit a határidőnaplómba. Megnéztem a mozikinálatot. Rávettem magam kerek 15 perc tornára, és 30 perc jógára. Vörös szőnyeg, tapsvihar. Majd, mind ki jól végezte dolgát, ledőltem kicsit olvasni. két óra múlva megint megszállt az ihlet, és hirtelen felindulásból főztem. Nehéz fél óra volt, nem is szeretnék róla beszélni, most is kinlódok a poszttraumatikus stressztől. Vacsoráztunk, és megnéztük a Harry Potter hetedik részének az első részének az első részét. Nem vicc. Főleg, miután rájöttem, hogy én még egyebeket is belefoglaltam volna, ha én rendezem. Lett volna Harry potter 7.1 és 7.2 és 7.3. A negyedikre még irom a forgatókönyvet. Az este második részét könnyű olvasmányokkal töltöttem, majd miután Sanjay 10-kor lefeküdt és erős késztetést éreztem arra, hogy átszaladjak a Könyvtáros első részén. Aztán lefeküdtem volna, de a tudat nem hagyott aludni, hogy még mindig nem vagyok biztos melyik a legjobb része. Ezért átszaladtam a másodikon és harmadikon is. Éjjel kettő felé már megint ágyban voltam, és elalvásig azt fontolgattam, én mit tennék a negyedik részbe.
Azt szeretném végül irni, hogy ez nem egy különleges nap volt, sajnos. Komolyan ábrándozom róla, milyen jó lenne egy babacsacsi, aki iázik a fülembe és néha hátsónrúg. Meg úgy egyebként is, milyen édes is lenne. nem?
Odatenném a sereg babapóni, törpenyúl, kisliba és aprófürj mellé. Megtaláltam életem értelmét, gyerekek! Hurrá!
Múlt héten nem igazán dolgoztam. Jó, ez nem az én hibám teljesen, mert sötét egy periódus volt, de muszáj megemlitsem, még mielőtt valaki azt állitja, hogy kimerültem hétvégére. Szóval, tegnap vasárnap volt, Sanjay ledolgozott vagy 4-5 órát, mert Ő motivált. Mire reggel felkeltem, ő már haza is jött, egyszerre öltöztünk háziruhába, de ő a kintiről én meg pizsamáról. Nem hajnali nyolc volt, hanem kemény fél 11. Mire elolvastam a fontos emaileket (mint a kettőt), és a kevésbe fontos, de jóval érdekesebb blogokat meg a "fontatlan és érdektelen" hireket a neten, el is telt a fél óra, ami után már engedi a gyógyszerem, hogy egyek. Ettünk. hogy kipihenjem a melegszendvics készités okozta fáradalmakat megnéztem két Jóbarátok részt. Azután lelkesen nekiálltam takaritani, az érzés komoly tiz percig tartott, aztán apatikusan visszaültem a kanapéra, és cseszegettem Sanjayt, hogy mikor fejezi már be a munkát véééégre. Aztán megettünk közösen egy-egy jaurtot, mert a munkakedvet nem is várhatja az ember korgo gyomorral, ugye? Aztán elterveztem, mi mindent kell megcsinálni, majd megint megnéztem a fontos és fontatlan netanyagot. Bejegyeztem valamit a határidőnaplómba. Megnéztem a mozikinálatot. Rávettem magam kerek 15 perc tornára, és 30 perc jógára. Vörös szőnyeg, tapsvihar. Majd, mind ki jól végezte dolgát, ledőltem kicsit olvasni. két óra múlva megint megszállt az ihlet, és hirtelen felindulásból főztem. Nehéz fél óra volt, nem is szeretnék róla beszélni, most is kinlódok a poszttraumatikus stressztől. Vacsoráztunk, és megnéztük a Harry Potter hetedik részének az első részének az első részét. Nem vicc. Főleg, miután rájöttem, hogy én még egyebeket is belefoglaltam volna, ha én rendezem. Lett volna Harry potter 7.1 és 7.2 és 7.3. A negyedikre még irom a forgatókönyvet. Az este második részét könnyű olvasmányokkal töltöttem, majd miután Sanjay 10-kor lefeküdt és erős késztetést éreztem arra, hogy átszaladjak a Könyvtáros első részén. Aztán lefeküdtem volna, de a tudat nem hagyott aludni, hogy még mindig nem vagyok biztos melyik a legjobb része. Ezért átszaladtam a másodikon és harmadikon is. Éjjel kettő felé már megint ágyban voltam, és elalvásig azt fontolgattam, én mit tennék a negyedik részbe.
Azt szeretném végül irni, hogy ez nem egy különleges nap volt, sajnos. Komolyan ábrándozom róla, milyen jó lenne egy babacsacsi, aki iázik a fülembe és néha hátsónrúg. Meg úgy egyebként is, milyen édes is lenne. nem?
Odatenném a sereg babapóni, törpenyúl, kisliba és aprófürj mellé. Megtaláltam életem értelmét, gyerekek! Hurrá!
