Ez gyors poszt lesz, de nem birom magamban tartani. Egyébként csak mondom, hogy aki nem ért valamiben velem egyet, azt is tisztelem, és megértem, hogy biztos komoly oka van rá. (Ebből a témából mindenkinek megvan a véleménye, ami általában gyökeresen eltérő) Én is csak azt csinálom a saját életemben, amit legjobbnak látok, és szerintem más is igy van ezzel - és ez igy is jó. Nincs értelme veszekedni, ugye? :)
Ma voltunk a spéci poliklinikán és megint jelesre vizsgáztak kedvességből.
Mondhat mindenki amit akar, mennyire képzettek vagy sem a holland orvosok, de hogy a nagyrésze tud bánni az emberekkel, az biztos. Ne értsétek félre, egész családom orvos, de nálunk túlhajszoltak az egészségügyisek és sokszor érthetően nincs se kedvük se idejük a beteg érzelmi életére.
Három szakorvos volt egyszerre bent, úgyhogy már napok óta esz a fene, attól kezdve, hogy mit vegyek fel (lényegtelen) addig, hogy miket is kérdezzek (lényeges). A három fehérköpenyes komolyarcú, féligkopac doktorúr helyett ott volt három mosolygós, fiatalos (egyik fiatal, a másik kettő középkorú) doktornő, akik szerintem igenis nagy tapasztalatról tettek tanubizonyságot, és nem hiába vár az ember 60 napot, hogy bejusson. Addig beszélgettünk, amig minden kérdésünkre választ kaptunk, türelmesen mindent elmondtak, megismételtek, magyaráztak (angolul, mert úgy kértük) és összefoglalót emailben meg postán nekem is meg a háziorvosnak is elküldtek - remek ötlet, mert a magamfajta feledékeny fazon szereti, ha papiron is megvan a javaslat. Plusz megemlitették, ha terhes leszek bemehetek még egyszer nyugodtan, ha megnyugtatásra vágyom. Tudjátok meg, kevesen használják, de kinek nem esik jól, hogy van mentőöv egy hajón, nem?
Ami a melegségen és hozzáértésen túl még jól esett, az a hozzáállásuk volt: teljesen az én pártomat fogták úgymond, nem volt kikérdezes, fejcsóválás, megértették miért is probléma ez nekem és többször is kifejezték, hogy egy gyermeknek az az elsődleges, hogy egészséges, nem elmebeteg-ideges anyja legyen. És a stressz, ami pl a szorongás-betegséggel jár, az rosszabb a magzatnak, mint a gyógyszer. Plusz -nem mintha szüksége lenne rá, de sokaknak biztos van - elmondták Sanjaynak, hogy fontos lesz emellett, hogy éjjelenként besegitsen: cumiztatás, stb.
A rossz hir csak az, hogy a megálmodott otthonszülésnek lőttek. Tudom, tudom, még terhes sem vagyok, de már eleget olvastam ahhoz, hogy legyen véleményem. Nem nagy baj, mert a közeli ú.n. születés-központ remek, és ott is lehet otthonosan babázni, veled lehet, sőt különösen kérik, hogy maradjon az apuka is egész idő alatt, majd a 12 órás megfigyelésre. Lehet együtt aludni, meg minden. Ha minden rendben van csak a bába, a védőnő meg a dúla lát egész terhesség és szülés alatt.
Mindent egybevetve kapok plusz gyógyszert, megnyugtattak, hogy az én szellemi épségem biztositja a gyermekeinkét is, és arra is kell vigyázni és sok sikert kivántak. Remélem most már, hogy pár hónap-fél év múlva belülről látom megint a kórházat, de sokkal vidámabban és talán eggyel többen, mint most vagyunk. :)
Ma voltunk a spéci poliklinikán és megint jelesre vizsgáztak kedvességből.
Mondhat mindenki amit akar, mennyire képzettek vagy sem a holland orvosok, de hogy a nagyrésze tud bánni az emberekkel, az biztos. Ne értsétek félre, egész családom orvos, de nálunk túlhajszoltak az egészségügyisek és sokszor érthetően nincs se kedvük se idejük a beteg érzelmi életére.
Három szakorvos volt egyszerre bent, úgyhogy már napok óta esz a fene, attól kezdve, hogy mit vegyek fel (lényegtelen) addig, hogy miket is kérdezzek (lényeges). A három fehérköpenyes komolyarcú, féligkopac doktorúr helyett ott volt három mosolygós, fiatalos (egyik fiatal, a másik kettő középkorú) doktornő, akik szerintem igenis nagy tapasztalatról tettek tanubizonyságot, és nem hiába vár az ember 60 napot, hogy bejusson. Addig beszélgettünk, amig minden kérdésünkre választ kaptunk, türelmesen mindent elmondtak, megismételtek, magyaráztak (angolul, mert úgy kértük) és összefoglalót emailben meg postán nekem is meg a háziorvosnak is elküldtek - remek ötlet, mert a magamfajta feledékeny fazon szereti, ha papiron is megvan a javaslat. Plusz megemlitették, ha terhes leszek bemehetek még egyszer nyugodtan, ha megnyugtatásra vágyom. Tudjátok meg, kevesen használják, de kinek nem esik jól, hogy van mentőöv egy hajón, nem?
Ami a melegségen és hozzáértésen túl még jól esett, az a hozzáállásuk volt: teljesen az én pártomat fogták úgymond, nem volt kikérdezes, fejcsóválás, megértették miért is probléma ez nekem és többször is kifejezték, hogy egy gyermeknek az az elsődleges, hogy egészséges, nem elmebeteg-ideges anyja legyen. És a stressz, ami pl a szorongás-betegséggel jár, az rosszabb a magzatnak, mint a gyógyszer. Plusz -nem mintha szüksége lenne rá, de sokaknak biztos van - elmondták Sanjaynak, hogy fontos lesz emellett, hogy éjjelenként besegitsen: cumiztatás, stb.
A rossz hir csak az, hogy a megálmodott otthonszülésnek lőttek. Tudom, tudom, még terhes sem vagyok, de már eleget olvastam ahhoz, hogy legyen véleményem. Nem nagy baj, mert a közeli ú.n. születés-központ remek, és ott is lehet otthonosan babázni, veled lehet, sőt különösen kérik, hogy maradjon az apuka is egész idő alatt, majd a 12 órás megfigyelésre. Lehet együtt aludni, meg minden. Ha minden rendben van csak a bába, a védőnő meg a dúla lát egész terhesség és szülés alatt.
Mindent egybevetve kapok plusz gyógyszert, megnyugtattak, hogy az én szellemi épségem biztositja a gyermekeinkét is, és arra is kell vigyázni és sok sikert kivántak. Remélem most már, hogy pár hónap-fél év múlva belülről látom megint a kórházat, de sokkal vidámabban és talán eggyel többen, mint most vagyunk. :)
hurrá! szerintem ezek nagyon jó hírek! azt hiszem, azt valahogyan ki fogod bírni, hogy be kell áldozni az otthonszülést, a lényeg, hogy zöld utat kaptatok és lehet kisbabátok! nagyon szorítok, hogy minél előbb valórá váljon az álmotok! :)
VálaszTörlésSzia! :)
VálaszTörlésMég a lábujjaim is keresztben vannak, hogy egy dédelgetett álom valóra váljon! :) Mint egészségügyi dolgozó, nagyra értékelem az emberközpontú gyógyítást és ugyan nem egyszerű várni az időpontra, de megéri, ha ilyen törődést kap. :) Tetszik, hogy több orvostudományi terület szempontjából is értékelték a dolgaidat! Az otthonszülésnek nem vagyok híve, mert nagyon gyorsan ki tud alakulni sajnos olyan állapot, ami mind a babára, mind az anyára életveszélyes és ezt egy kórházban jobban meg tudják oldani, bár kétségtelen, hogy szeretném, ha minden kórház maximálisan otthonos és családbarát lenne, tehát az otthon meghittségét vegyítenék a kórház adta védőszárnyakkal.
koszi mindkettotoknek:)
VálaszTörlés