Újra itt a nyár, és gyorsan tűnjön is a búsba

Eljut az ember lánya arra a szintre, amikor meg van irva fejben tizenvalahány irtó fontos bejegyzés, de mégsem jut rá elég energia és idő, igy marad az, hogy inkább ma mégis leülök a nemisolyanfontosról irni, mert már úgyis mindegy. :) Akinek nem tetszik, úgysem olvassa.

Szóval, ott tartottunk, hogy az augusztus sűrgősen mongyonle. Indiába készülve kiderült, hogy a gyerek megússza két szimpla oltással, az öreganyja, aki régesrég 1986-ban született, viszont nem kapta meg azt, ami jár neki igy egy harmadik kombinalt is a listájára került. Tudjátok, mi a szuper? Amikor öt különféle cuccra oltanak be 2 perc alatt. Nagyon aggódtam, mert a hastifuszról borzalmakat hallottam, és persze pont mi leszünk azok, akiknek a kölke aztán hetekig kinlodik, de Dani még csak egy pici lázat sem produkált. A hepatitis oltás lepkefing. Kiscápa szerencsére 15 másodperc sirással átesett a hercehurcán. Arra viszont nem számitottam, hogy a mumpsz-rózsahimlő-kanyaró kombó ilyet művel velem, főleg mivel az első két betegségen átestem gyerekkoromban.

A kanyaróval kezdőtött: jópár nap rosszullét, szédülés, láz, izomfájdalom és az egész cirkusz lejött. Persze kiütések nélkül, de kinlódtam vele egy hétig. Mikor elmult másnapra már tyúktojásnyira dagadt nyirokcsomóim voltak, lehetett rendesen látni rajtam a mumpszot. Emlékszem rá, volt szerencsém fura mód az első után még egyszer, könnyebbitett verzióban átesni rajta. Hát, jobb volt, mint ez, az összes tünettel és újabb adag lázzal. Ekkor már elgondoltam, hogy olcsóbb lett volna lelövetni magam, legalább nem szenvedek es az életbiztositasommal jobban járnak, mint a kockafejemmel. Jópár nap szenvedés után a rózsahimlő már csak pár kiütés és összességében vett rossz közérzet formájában adta tudtomra, hogy ezt megszivtam, mint a torkos borz.

Az oltásra egy hónapra már megint szuperül vagyok, Sanjay elvisz vendéglőbe, erre ételmérgezést kapunk. Murphyt és a kecskesajtot hibáztatom. Megint olcsóbb lett volna a lelövetés.

Szóval augusztusból elegem van, úgy ahogy van. Most pedig megyek aludni, mert még van másfél nap ebből a k... hónapból, és sose tudhatja az ember. :)

Majdénmegmondomatutit.hu

Egy (mellékesen megjegyzem, gyerektelen) ismerősöm kirakott egy cikket a féjszbukra, és én az ökör elolvastam, pedig a cimből már levonhattam volna a következtetést. Ha tudni akarod, hol csesyed el ma századszorra a gyereknevelést, ime a cikk. Ha be kell vegyél utána egy nyugtatót és két vérnyomáscsökkentőt, ne engem szidj, én előre szóltam. Ja, és nem ironikus, hogy mindez a hirek pozitiv oldalát bemutató oldalon szerepel?

http://pozitivnap.hu/eletmod/az-agyonkimelt-gyermekek-korat-eljuk

Vizsgáljuk is meg egy kicsit, miről is ir az FM-PN fantázianevű újságiró és hadd válaszoljak rá itt és most. (Az elnevelt kölkömet éppen az óvoda próbálja két kerek órán át szórakoztatni- horribilis, tudom. Már beirattam külön katonaiskolába, biztos, ami biztos.)

• mai modern gyereknevelés (ha egyáltalán tudatosan létezik ilyen a szülők fejében) nem jó irányba halad
• Ahogy az iskolarendszerbe bekerül, a gyereknek nyilván el kell kezdenie belenőni abba a világba, amiben felnőttként majd évtizedeken át helyt kell állnia
• neki mi a dolga a hétköznapokon, és azt ő igyekszik elvégezni, akkor jöhet a jól megérdemelt móka és kacagás. De csak akkor! 
• Az egyetlen, amiért nem viselkednek illendően, az az, hogy nem mutatták meg nekik, miként kell azt csinálni! Ez ilyen egyszerű. 
• Szóval a végletek között csapongunk, de nincs kitartó koncepciónk, és ami a legfontosabb: nincs valós figyelem a gyerek felé, és gyakran a szülők egymás felé sem tanúsítanak kellő odafigyelést.
• Adj kevesebbet, hogy amit kap, mindig megbecsülje! 

Először is, cseszd meg, csak igy, lazán, nőiesen. Cseszd meg. Hogy meri valaki az olvasót már startból lehülyeszülőzni? Nyilván vannak kivételek, de a legtöbb szülő igenis hallott olyanról, hogy gyereknevelés és igyekszik a lehetőségeihez es tudásához képest a legtöbbet nyújtani. Nem mindig működünk húdeszuperül, mert emberekből vagyunk, de kevés normális ember mondja, hogy aztán az ő gyereke nő mint a gyom, és nem is különösebben hallott arról, mi is a nevelés. Szóval még egyszer, köszönöm a többi olvasó nevében is az épitő kritikát, amit úgymond gyerekkorában tanitotottak meg az irónak sikerrel. Tudod, a régi szép időkben. 

Az iskolarendszerről kis anekdóta. Az öcsémnek pocsékul megy a suli, mert bevallottan lusta tanulni, bevallottan unja az anyag nagzrészét, és nem érti miért kell ilyen hülyeségeket tanulni. DE, végignézve a tankönyvét, pl. földrajzból, és mindjárt találok olyat aminek a magyarázatáért hivhatom a doktorandus barátnőmet. Ő értette, és elmagyarázta nekem mi mi - mivelhogy friss emlék: egyetem másodévén tanulták szociológiából. Az öcsém tizedikes. 

Ismeritek a viccet amiben a dr. nyuszikához érkezik a medve kétségbeesve. Végignézi nyuszika a kórlapot, amin az szerepel, hogy macinak már csak napjai vannak hátra, majd iszappakolást javasol. A medve reménykedve kérdezi:

-Az talán használ?

-Hát nem, de legalább szokod a föld szagát. 

Ennyiben készit fel a hiresen rossz iskolarendszerünk az életre. 

A szabadidő, pihenés, családdal töltött minőségi idő, másnéven "móka, kacagás" nem jár alapjáraton egy gyereknek, azt ki kell érdemelni megfelelő teljesitménnyel. Ha több gyereked van, oszd be ügyesen. Amelyik hatvan százalékra teljesitett, nevethet a játszótéren egy órát. Ha netalántán bukdácsol, és még a szemetet se vitte ki szoktasd rá, hogy ne szórakozzon már érdemtelenül. Ha igazán akarod követni a régi szép idők adta örök bölcsességeket, akkor a szombatot ellustálkodó, elheverésző, olvasni, irni nem tudó hatévesednek enni se adj. Mert aki ugye nem dolgozik ...

Bónuszpontra: te dolgozz látástól mikulásig és ne hagyd hogy valaki elfeledje, mennyire nagy mártir vagy, még a megérdemelt mókát is elteszed bankba nehezebb időkre. Kacagásra meg kinek van ideje a mai világban?

Amire viszont feltétlen kell időt szakits, az az, hogy figyeld már meg mennyire elnevelted a jövő reménységét. Ha hisztizik, tőled látta, ha nem eszi meg a brokkolit azt is. Alapjáraton a gyerek mindent eltanul tőled instant módon, és ha te nem öntötted a bilit a kutya fejére, ő sem fogja soha. Elő kell vegyem oldalbordadonort, mert ha nem tőlem tanulta Dani a kutyafarok-huzogatást, akkor biztos tőle. Másként hogy is jutja az eszébe? És különben is, én is pokróc vagyok mindenkivel, azért köszön a gyerek csak halkan, mögém bújva. Jó tudni. 

Hadd irjuk már ki: nem elég hogy a szülőséget elrontjuk, pedig ez ILYEN EGYSZERŰ, hanem még megemlitendő totál apropó nélkül, hogy a szülők kapcsolata startból rossz. Ez van, ha nem érdekli az embert a családja, és rá se bagózik, ki hogy van. Bocsánat, ellépek egy pillanatra, önostorozási idő van. 

OKÉ, megvolt. 

Végezetül - mert kell menjek az óvodába összeszedni az ördögfajzatot, mára még nem mutattam elég rossz példát neki, sok a dolog - fontos tudni, hogy minél kevesebbet kell adni a gyereknek. Értem én, hogy ő úgy értette, kevesebb tárgyat, játékot. De ey nem jön feltétlenül le a cikkből, sőt. Esetleg kevesebb cukrot, vagy töltöttkáposztát? Becsülje meg a bitang! HA vizet kér, azonnal igya meg, mert irgumburgum ha marad. Bezzeg Afrikában hogy megbecsülnék. 

Na, részemről ennyi, nincs több türelmem ehhez. Zárom soraimat. 

Emberségből jeles

Ma végre eljutottam egy - egyébként sok helyen rutinos - szakorvosi vizsgálatra, miután a háziorvosom már kétszer lepattintott az elmúlt fél évben a problémámmal. Mutassanak nekem egy velem egyidőst, akinek ilyen vagy olyan tünet esetén sok héten keresztül sem jut az eszébe az, hogy végülis komolyabb dolog is lehet, és mi van ha pont ő az, akinek ultraszuperritka rákja van, ami csak ezt az egy tünetet mutatja. Szóval aggódtam egy ideje, nem non stop, csak úgy néha beférkőzött belém egy mivanha kicsi fülbogár. 

Nagyon kellemes meglepetés ért, mert egy öreg, mogorva férfi orvos helyett egy fiatal, friss, mosolygós doktornőhöz kerültem, aki képben is volt, de végig is hallgatott. Maga a vizsgálat ugyan fájdalmas volt, de ez nem az ő hibája, és végtelenül jól esett, hogy közben is elnézést kért, utána is megkérdezte, jól vagyok-e. Ismétlen, rutinvizsgálat, amit ő napi 20szor megcsinál, és nem egy amputálással ér fel. Nem is panaszkodtam alatta sem, egyszerűen ő gondolta, hogy nem kellemes lehet. Utána az ultrahang alatt felém forditotta a készüléket, és minden amit megnézett elmagyarázott, megnyugtatott, hogy mindenhol minden rendben. 

Visszagondoltam utána arra, hogy annakidején édesanyám egyik barátja megultrahangozott 28 hetes terhesen, csak hogy anyumék is lássák élőben a babát. Igaz, szivességet tett azzal a 10 perccel, de bejőve nem koszönt, nem mutatkozott be, két mondatot ha hallottam tőle, és a végén ott hagyott nagy pocakkal két kiló géllel a hasamon, hogy keresgéljem a vizsgálóban a törlőpapirt. Ismétlem, szüleim kedves barátja és kollegája, aki még véletlenül se volt morcos, nyűgös vagy hasonló aznap, és tudtommal nem is esett nehezére az egész. Egyszerűen "ilyen a stilusa", annak ellenére, hogy én a szokásosnál is kedvesebb és udvariasabb voltam vele és vagy háromszor megköszöntem a szivességet. 

A kedves olvasóra bizom, hogy szerinte hova fogok visszamenni, kit tartottam (lehet hibásan, hiszen én páciens minőségemben mentem be, fogalmam sincs hogy kettőjük közül kinek van több tapasztalata vagy melyikük jobb a szakmájában - és ezt nem is fogom megtudni mig el nem végzem az orvosit) kompetensebbnek és melyik doktor kap egy ötcsillagos értékelést a neten. Tamásit átfogalmazva: aki embernek hitvány, orvosnak alkalmatlan. 

Frissen sült kalács

Azt már hivatalosan is feladtam, hogy valami logika legyen ebben a blogban... ahogy az öcsém mondja, mindenre mostanság: Igy jártatok. :)
Mondjuk ha a gondolataimat leirná a számitógép esténként lenne benne bőven blogolnivaló, de akkorra már nyűgös és fáradt vagyok, és a holnapmajdmegirom nem működik úgy, ahogy Móricka elképzeli.

Egy szó mint száz. Most éppen azért irok, mert türelmetlenül ki kell várjak 20 percet, amig meghül a kalács annyira, hogy ki lehessen venni. Hopá, lelőttem a poént. Szüleim ajándékának hála vettünk egy kenyérsütőgépet. Gyönyörű volt, okos volt, új volt, csak éppen kicsit ütődött - másnéven pont olyan ahogy az exem anno engem összefoglalt. :D
Úgy látszik nem birta jól az utat. Visszaküldtük természetesen, minden flottul is ment, csak éppen pár napot kellett várni és jött az új. Az a pár nap ma telt le, sajnos dolgoztam, igy estére maradt a kipakolás, de akkor már bevonódott apa, anya, hegyi- és szőröscsecsemő. Dani először kuktáskodott velem, nagyon élvezte - én kimértem, ő beleöntötte, vagy cipelte nekem a kamrából a hozzávalókat, és türelmetlenül topogott, amig én a mérleggel bajlódtam.

Mondtam mindenkinek, hogy kötelező jól sikerüljön, mert más nincs is reggelire. Ez az én privát orosz rulettem: a gyereknek mindig lehet tejbekását késziteni, de mi ketten hoppon maradunk kenyér hiján.

Tényleg gyerekjáték volt beledobigálni mindent, az élesztőt ő maga adagolja, igy azzal sem kell bajlódni, hogy milyen sorrendben rakja az ember a dolgokat. Három és fél óra eltelt, meseszép illat terjeng, amit az én bedugult orrom is észrevett. Első ránézésre csinos a kalács, pedig valahol mélyen attól féltem egy nagy féligégett-félignyúlós trutymómassza vár, mint itt:

De ennél szebb nem is lehetne:

És akkor kiboritva:

Ha kivárom, hogy ne piszkáljam a tetejét az is szép lenne:

Holnap megmondom, milyen volt reggelire kávéval-teával és angol lekvárral. 

Konmari to the rescue

Dani sokkal jobban alszik - délután is - mostanság, igy végre tud zavarni ez az ipari kupi ami a házunkban van. Ha azt gondoltad, hogy egy házban mindennek jut hely, akkor tévedtél, mert ennyi hülye cucca a Vatikánnak nincs.

Igy sok gondolkodás után - mert a rendrakásba csak nem ugorhat fejest az ember, főleg, ha lusta fajtából való - a Konmari technikánál kötöttem ki. Egyszerűen imádom a gondolatát annak, hogy mikor, előreláthatóan 13 és fél év múlva kész vagyok vele marad egy bizbasztalanitott, minimalista, otthonos kuckó, ami nyugalmat sugároz, és nem minden percben azzal stresszel, hogy "na, engem is ki kellene pakolni". Jó tologató módszerrel most megvettem a könyvet, mert azzel a következő pár napban úgy tudom eltölteni a szabad óráimat, hogy közben mindenki úgy tudja, és végülis igaz is: én takaritok és rendszerezek éppen. Mert én már egy ilyen fájn háziasszony vagyok. Sőt, közben megeszem egy-egy fagyit is, mert kell az energia az ilyen mindent felforgató takaritáshoz. Különben sem várhatja el tőlem senki, hogy nagytakaritás mellett még főzzek is.

Komolyra forditva a szót, Marie Kondo fura-és-túl-hosszú-cimű könyve arról hires, hogy nem csak a praktikus, hanem az érzelmi oldaláról közeliti meg a rendszerezést. Hiába van 10000 kacat a házban, ha majd 18 év múlva talán kell, de addig is nincsen helye és csak stresszforrás. Azt kell megtartani, ami örömet okoz, mert akkor jó hangulattal nézel körbe az odúdban, és netalántán jókedvvel rakod a helyére a dolgokat.



 Az a hir járja, hogy szerinte minden használati tárgynak szüksége van a pihenésre, tehát pl a zoknikat nem osszegombolzitva, hanem kiteritve kell tartani, meg a ruhák se egymást nyomorgassák a szekrényben, mert úgy nem tudnak pihenni. Ez nem vicc volt.

Először eléggé szkeptikusan áltam a dologhoz, de végülis miért ne lehetne az ilyeneket átugrani, és azt felhasználni egy módszerből, ami nekem bejön. Mert a bazinagy szekrénysoromat nem fogom Marie kedvéért fiókosszekrényre kicserélni, ebbe bele fog kelleni törődjön. Az tetszik viszont, hogy kategoriák szerint ki kell MINDENT venni, és azután kézbe fogni, majd ami nem okoz örömet (lásd, ruha amiben szomorú bálna kinézetem van, az mehet a francba)


Amit nagyon várok, az a könyv és az iratok rész. Nem tudjátok el sem képzelni mi van az én 2*3 méteres irodámban, tiszta gáz már mindenki előtt.
Az apró bizbaszokat pedig Sanjay holttestén át kell majd kicsempésszem, mert neki MINDEN cucc olyan érthetetlen kib§szott örömet okoz, hogy az már beteges. Na de majd meglátjuk, ha odaértünk. Addig is megyek odatenni a gyereket konmarizni, hátha öt játékrengeteg helyett csak egy marad. 

Csili olé

Inkább nem mondom, mióta nem irtam, és nem magyarázom a bizonyitványom - csapjunk inkább bele a lecsóba.

Apropó, fúúúúúj, lecsó. Egyrészt sosem szerettem, de főzöm, mert Sanjay imádja, gyerek megeszi és egészséges. Ha más nem aznap szendvicset vacsorázom. Másrészt két hete végre eljutottunk a termelői vásárra, és vettünk egy nagy láda paradicsomot, és egy nagy adag paprikát is, mert milyen fasza lesz,  és olcsó. Hát joggal volt olcsó, mert itthon vettük észre, a láda aljára a jól megütögetett, félig romlott zöldségeket tették. Hurrá, nem éri már meg visszamenni veszekedni, kiválogattuk a még ehetőket, és nekifogtam a lecsónak. Maradjunk annyiban, hogy sok lecsó lett. És tudom, hogy másat is készithettem volna, de lelkesedett a család a lecsó gondolatára.
Még egy dolog: ha nem próbáltál még zöld csili pasztát az ételedben, akkor tedd meg. Sokmindenbe lehet mértékkel használni, és nagyon feldobja az összes kaját, amiben van. Általában indiai üzletből vesszük, de most azt is foztünk ipari mennyiségben, és nem is lett rossz, sőt. Szóval, itt a recept:

(Az ég szerelmére, használj hozzá kesztyűt, a kész terméket is azzal öntsd át és gondolom nem lep meg senkit, hogy gyerekektűl távol tartandó)



25-30 apró zöld csili, mosva, kb centis darabokra vágva (még egyszer, kesztyű)
6-8 gerezd fokhagyma, zúzva vagy vagdosva
1 közepes hagyma apróra vágva
1 kanál olaj
kb 3,5 deci viz
4 evőkanál ecet
1 evőkanál cukor

És most a fontos, figyelmet igénylő, bonyolult rész jön.

Olaj felhevit, csili, fokhagyma, hagyma bele. Pár perc után megy bele a viz, só izlés szerint és cukor, majd hagyod a francba főni közepes lángon kb. 15 percig. Azután megint békén hagyod, amig meghül, mehet bele az ecet, es lehet botmixerrel vagy sima mixerrel pürésiteni. Voila! A hűtőben 1 hónapig eláll, finom 1-2 kiskanál egy nagy adag bármilyen kajába. Komolyan, én a krumplipaprikásba is szoktam.

Ha nem csilit esztek csilivel és nem hadseregnek főzöl indiai kaját napi háromszor a következő hetekben akkor érdemes mondjuk negyede mennyiséget csinálni, és azt is megosztani családdal, barátokkal, kedves és kedvetlen ismerősökkel, szomszédokkal, érted. :)

Dani esete Viktorral

Dani baba 14 hónapos, ami azért fontos, mert most végre az utolsó rend oltást is megkaphatja és hivatalosan is totyogónak minősülhet. Hurrá, 4 éves vagyis itteni iskoláskoráig békénket hagy a doktornéni.

Már nem is mondhatom, hogy totyog, mert biztosan áll a lábán és vidáman járkálgat mindenfele. Cipekedik, mindig van valami a kezében, két három nagy legót össze és szétszerel, be és kipakol mindenhova, és újabban felmászik a kávézóasztalra - ennek azért nem örültünk annyira. Nagyon önálló, de puszilózni rendszeresen szokott: velünk, dadussal, macival, nyuszival és Echoval. Egyre jobban látszik, hogy kis személyisége is van. Szombaton sikertelen cipővadászatunk kellős közepén elkapott a polcról egy kisteherautót és nem volt hajlandó elengedni, sem azért, hogy legalább beszkenneljék és fizetni tudjunk vagy hogy kiszedjük a csomagból. Eddig is le-lepakolt egy polcot az üzletben, de még nem mutatott ilyen érdeklődést semmilyen játék iránt. Nyilván később kiderült nagy lelkesedésére, hogy az autó - nevezzük néven a gyereket Victor Vrachtwagen (Viktor teherautó, milyen hülye név) - beszél és énekel.

Mindig ugyanazt ad nauseam, hollandul, vidám felkiálltásokkal fűszerezve: "Én vagyok Viktor teherautó, szállj be,  gyere velem kézbesiteni a javakat, én minden nap javakat kézbesitek vidáman és mosolyogva." Én már csak azt szeretném tudni, kinek volt az ötlete ez a szöveg, és az látott-e már gyereket közelről, mert holtbizotos vagyok benne, hogy a 1-3 éves korosztály nemhogy nem használja sem a "javak" sem a "kézbesit" kifejezért, de halvány lila ibolyájuk sincs, az mi a manót jelent. És nem is kell legyen.

Ha véletlenül idetéved egy Vroem Vroem szakember, annak leirom: a gyerek a következő szavakat használja megbizhatóan: beee-beee (ezt mindenre, ami állat és mozog), brrrrum-bruuum (mindenre, ami nem állat és mozog), eeeeeeeeee (add ide-vigyel oda), eh-eh-eh-eh (éhes vagyok) és a nagy kendvenc BÁBÓÓÓÓ (ami véletlenül tényleg lábat jelent, és borzasztóan büszkén használja óránként tizszer, mert ugye minden olyan mint az uborka... és mindig meg kell emliteni, ha van a házban 10 darab bábó) és néha néha azt hogy üge (ügyes, ilyenkor megtapsolja magát és illik beszállni a buliba) meg mama (mert érdekes szó, minden osszefüggés az anyjával csupán a véletlen műve).